Bulvár

2013.02.07. 16:00

Túlélte a frontális ütközést: újabb három műtét vár rá

Világéletemben egy másokon segítő ember voltam. Épp ezért nehezen viselem, hogy a két balesetem után most a gyerekeimnek kell rajtam segíteni – mondja a karcagi Tóth Károlyné, akire három újabb műtét vár.

D.E.

– Az első balesetem 2007. november 19-én Karcag közelében volt. A földutakról felhordott sáron megcsúsztam, az autóm először a fának csapódott, majd az árokban fejre állt, a tűzoltók szedtek ki.

A jobb kézfejem teljesen összetört, bordáim eltörtek, a mellkasom is megsérült. Jártam gyógytornára és egy kézsebész újra rakta a szilánkokra tört kezem. Bár iszonyú fájdalmaim voltak, nem hagytam el magam, tudtam, hogy beteg férjemnek szüksége van rám.

Meg vártak a gondozottjaim is a szociális otthonban – sorolja Katika.
– Jó egy hónap alatt már lábra tudtam állni, s mentem vissza dolgozni. Nagyon szerettem a munkámat, most nagyon megvisel, hogy nem segíthetek az idős embereknek, hanem én szorulok ápolásra – mondja elcsukló hangon, miközben a második balesetének leleteit mutatja. 
[caption id="" align="alignleft" width="360"] Tóth Károlyné (jobbra) két súlyos autóbaleseten van túl. Most az arcát, állát, kezét és gerincét újból műteni kellene. Fájdalmai egyre erősödnek. Most gyermekeire, s nővérére, Prunner Mártonné segítségére szorul. Fotó: Daróczi Erzsébet
[/caption]
– Akkor is Szolnokról jöttem hazafelé. 2008. szeptember 8-án Magyarka közelében a főúton frontálisan ütköztem egy járművel. Arra eszméltem, hogy húztam volna az ülést, hogy kiszálljak, de tiszta vér volt minden. A kormány az arcomba jött, az állam kilyukadt, egy csavar átfúródott rajta, felül a szememnél is volt egy hasadás, a bal fültövemtől az államig pedig szétszakadt az arcom.

A karcagi kórházban bevarrták az államon a lyukat és azonnal küldtek Szolnokra. Kiderült, a kettes csigolyám is eltört, a lábaim is sérültek, a bal állkapocs és az állam darabokra tört, ezt újrarakták. Nem volt egyszerű a csigolyaműtét sem, mert pont a légzőközpont mellett volt eltörve. Bíztam az orvosokban és meg akartam gyógyulni, mert várt itthon a családom, az unokák – folytatja Katalin.

Amikor hazajött, Anita lánya vette magához, hiszen három hónap mozdulatlanságra volt ítélve. Nehezen viselte, hogy ágyhoz kötött, s ki kell szolgálni, de lányai és nővére tartották benne a lelket, biztatták, ne adja fel. Közben súlyos asztmás lett, így hiába vágyott vissza az időseihez, nem mehetett vissza, leszázalékolták.
[caption id="" align="alignleft" width="360"] Tóth Károlyné: Éjszaka légzőkészülékkel alszom. Fotó: Daróczi Erzsébet
[/caption]
– A bal arcom teljesen belemezelték, a fogaimat visszavarrták, de azok nem terhelhetők, alig tudok enni. Főleg pépeseket eszem, mint a kisunokáim, mert fáj a rágás – mondja Katalin.

– Állandóan be van gyulladva az arcom, hónapok óta erős gyógyszereket kapok rá. Éjszaka légzőkészülékkel alszom, hogy meg ne fulladjak. Az orvos azt mondta, nem tudnak mit csinálni, ki kell szedni a beépített lemezt, egy másik anyaggal újrarakják az arcomat, azért azonban fizetnem kell.

A komplett áll és arcműtét másfél millió lenne

Én ezt nem tudom vállalni, hiszen mindketten le vagyunk százalékolva, a kis pénzből a deviza lakáskölcsönt is fizetni kell, ott vannak a gyógyszerek, lassan napról napra élünk. S ez még nem elég, megállapították, hogy a negyedik csigolyámat meg kellene műteni, a bal kézfejemet is, ha még használni szeretném, mert sokszor nem tudok vele egy poharat sem megfogni.

Így három újabb műtét vár még rám. Nem tudom mi lesz, borzasztóan el vagyok keseredve.  Pedig a testvérem nem hagyja el magát, akármilyen beteg. Ha nem tud felülni a kerékpárra, akkor tolja, úgy megy el a közeli boltba, hogy ne kelljen a lányát ezzel terhelni. Én is nagyon szívesen segítek neki – mondja Prunner Mártonné, Katalin nővére.
– A testvérem mindent megpróbál, hogy előteremtse a műtéthez a pénzt.

A napokban egy énekesnő is megkereste, segítene neki egy koncerttel. Nagyon fájdalmas nekem így látni a húgomat, hiszen mindig egy örökmozgó, életvidám asszony volt, most meg hónapok óta csak a fájdalmát látom. Szomorú, hogy nem tudok a műtétjéhez segíteni neki – mondja Erzsike.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szoljon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szoljon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!