Bulvár

2013.12.24. 16:05

Földrengések nyomában is járt a jótékonykodó lelkész

A Föld megannyi, katasztrófáktól sújtott pontján megfordult már, segítő kezet nyújtva. A kárpátaljai származású Fodor Gusztáv református lelkész Tiszaszentimrén lelt otthonra, s továbbra is fáradhatatlanul szervezi a jótékonysági akciókat.

Szilvási Zsuzsa

Fotó:

– A kárpátaljai Dercenben születtem, mely községre csak büszkeséggel és szeretettel tudok gondolni – mesélte Fodor Gusztáv, a Tiszaszentimre Református Szociális Szolgáltató Központ lelkész igazgatója, aki emellett a Református Szeretetszolgálat tiszántúli koordinátora is.

– Szülőfalum színtiszta magyar végvár, ahol még ma is több a keresztelő, mint a temetés. 14 éves lehettem, amikor elhatároztam, hogy az életemet Isten és az emberek szolgálatra szánom. Életem legjobb döntése volt ez, mely mögött nagymamám imádsága és mély hite állt ragyogó példaként. Otthonunkban a legvadabb kommunista időkben is szólt az Istent dicsérő ének. Teológiát Budapesten végeztem, majd Kárpátalján kezdtem lelkészi szolgálatomat három gyülekezetben, emellett a nemzetközi Dorcas Segélyszervezet kárpátaljai igazgatója voltam, mely munkám folyamán eljuthattam Oroszországba, a sarkkörön túlra a szibériai nyenyecek közé és az afrikai Kenyába és Tanzániába.

Gyönyörű évek voltak ezek, telve sok-sok szolgálattal és építkezéssel. Nem kisebb feladatunk volt, mint újjáépíteni a kommunizmus után ottmaradt romokat. Egyik kárpátaljai gyülekezetemben, Szürtén, a helyi cigányoknak egy imaházat és felzárkóztató iskolát építhettem. Oda, ahová korábban a rendőrök félve merészkedtek, ott most az árkok partján ülve a cigány gyermekek egyházi énekeket énekelnek.

– Miként került Magyarországra?

– Tíz éve jöttem a magyarországi Dorcas Segélyszervezet miatt, melynek az igazgatója voltam másfél évig. 2006-ban a református egyház vezetőségében megérett a gondolat egy saját református segélyszervezet megalapítására. Örömmel és vakmerő hittel vetettem magam ebbe a nemes és egyedi feladatba. Életem legnagyobb kihívása volt ez, melyet Isten sikerrel koronázott. Öt év alatt olyannyira megerősödött a frissen megalapított Magyar Református Szeretetszolgálat, hogy évente több tízezer embernek segíthetünk a történelmi Magyarország területén.

Munkánk folyamán bejártuk a Kárpát-medence magyar területeit, keresve és kutatva a legszegényebbeket. Miközben segíthettünk Felvidéken, Erdélyben és Kárpátalján, aközben megtapasztaltuk, hogy mi sokkal többet kaptunk. Szeretetszolgálatunk vezérigéjét én választhattam, ami Jézus szava lett: „Jobb adni, mint kapni!” Vicces pillanat volt, amikor megtudtam, hogy világhíres bokszolónk, Papp Laci kedvenc mondása is ez volt...

[caption id="" align="alignleft" width="360"] Fodor Gusztáv lelkész igazgató
Fotó: Mészáros János

[/caption]

– Melyek a legfontosabb tevékenységei a Szeretetszolgálatnak?

–  A sok, máig is jól működő segélyterv közül a legbüszkébb a Szeretethíd református önkéntes programra vagyok, mely az idén közel 14 ezer embert mozgatott meg Kárpát-medence szerte. Jó ma is látni a több ezer, szeretettel megtöltött Nyilas Misi cipős dobozt, ahogyan több ezer gyermeket tanít meg az adás örömére, arra hogy valóban jobb adni, mint kapni. Szeretetszolgálatunk külföldön is aktívan segít. 2008-ban orvosainkkal Burmában jártunk, ahol a Nargis-ciklon túlélői orvosi ellátásában segíthettünk egy dzsungel közepén felállított sátortáborban, ránk 24 órában felügyelő katonák jelenlétében, durva katonai diktatúrában.

2009-ben a debreceni Kossuth Laktanyán átvehettem a Magyar Köztársaság Honvédelmi Miniszterének kitüntetését az afganisztáni és koszovói segélyakciók sikeres szervezéséért és koordinálásáért. 2010 februárjában orvos-csoportunkkal Haitiben jártunk, a 300 ezer életet követelő katasztrofális földrengés túlélőinek segíthettünk.

– Számos katasztrófától sújtott területen megfordult. Akadtak különösen veszélyes helyzetek?

– A külföldi segélyakciók alatt számtalanszor megtapasztaltam Isten kézzelfogható segítségét, amikor életveszélyes helyzetekben is megőrzött és hazahozott. A szibériai utamról hazafelé valahol az Ural hegység fölött repülőgépünk erős viharba keveredett és belecsapott a villám, akkor és ott nem volt ateista a gépen... Haiti hullaégető konténerei mellett égett emberi csontok között járva a tehetetlen sírással és egeket marcangoló miért kérdésekkel küszködve elmélyült a szívemben az élők tisztelete és az élet törékenysége.

Szibériában láttam először egész eget betöltő sarki fényt, mely szépségéhez nem fogható semmi! Jólesett, amikor egy sarkkörön túli faluban egy orosz halásszal szóba elegyedtem, és amikor megtudta, hogy magyar vagyok, elpanaszolta, hogy még most is emlékszik a Tokajira, a Glóbusz konzervre és a magyar almára, és mennyire sajnálja, hogy most már nem kaphat ilyeneket!

– Miként került a Tisza-tó térségébe?

– Tiszaszentimrére 2012-ben kerültem, ahol feleségem a lelkész. Több éves segélyszervezeti szolgálat után visszatérhettem a gyülekezeti lelkészséghez. Együtt gondozzuk a ránk bízott gyülekezetek híveit. Ez év nyarán nyitottuk meg Európa egyetlen egyházi pecsétes téglamúzeumát, ami egy sikertörténet: azóta több mint 700 látogatónk volt. 2014-ben szeretnénk kibővíteni a gyűjteményt egy gyülekezettörténeti kiállítással. Jövőre egy pályázat keretében a tiszaderzsi református templom felújításába kezdünk. A jótékonyság életelemünkké vált.

Hollandiai támogatók jóvoltából a helyi szociális és oktatási intézmények támogatásán túl jut bőven segítség a karcagi és a szolnoki kórházaknak, a Bánhalmai Fenyves Otthonnak, a tiszabői romáknak és a megye sok-sok közösségének. Szolgálatom folyamán megtapasztaltam egy igazságot: igazán csak az lehet az enyém, az maradhat az enyém, amit továbbadok!

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szoljon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!