Bulvár

2015.05.23. 13:05

Akik a leghíresebb betyárt is halálra ítéltették

Szolnokon tevékenykedett két olyan királyi ügyész, akik korábban, munkásságuk csúcsán a Rózsa Sándor és cimborái ellen indított büntetőperben a vádhatóságot képviselték.

Mészáros Géza

Tóth Mórról már írtunk, ezúttal pedig Edvi Illés Károly, illetve az alföldi betyárkirály kacskaringós életrajzát poroljuk le, s a jelentősebb fejezetekbe belelapozva betekintést nyújtunk abba olvasóinknak is – hitelesen ugyan, de nem teljes részletességgel.

A közelmúltban számot vetettünk dr. Tóth Mór (Aranyosmarót, 1834. – Szolnok, 1902. április 14.) életéről és munkásságáról, aki a 19. század végén először Karczagon (1883–1885), majd Szolnokon (1885–1900) tevékenykedett királyi ügyészként. Ám nem ő, hanem egy dr. Edvi Illés Károly (Somogyszil, 1842. június 26. – Budapest, 1919. április 6.) nevű büntetőjogász, ügyész, ügyvéd, jogi- és szépirodalmi író volt az első királyi ügyész Szolnok városában. Edvit az uralkodó az állami igazságszolgáltatási szervezet létrehozásakor, 1872. január 1-jével nevezte ki Szolnokra királyi ügyésznek. 1875-ig maradt a városban. Mint azt Tóth Mór kapcsán megírtuk, őt kora a királyi ügyészi kar egyik legtehetségesebb tagjának tartotta. Lejegyeztük azt is, hogy 1872-ben a magyarországi börtönök felügyeletét a királyi ügyészek vették át. Az átvételig a hazai büntetőintézetek a korrupció melegágyának számítottak. A visszaélések felszámolása, illetve a rabok foglalkoztatása a börtönügyi reformer, Tóth Mór nevéhez fűződik. Edvi Illés Károly pedig az életművével a magyar büntető jogtudomány kimagasló alakjává vált. Kacskaringós életük egy időben összeért... ...mégpedig Rózsa Sándor és cimborái miatt... Ők ketten ugyanis 1869-től 1872-ig együtt munkálkodtak a betyárvilág felszámolásában, s ők képviselték a vádat Rózsa Sándor és társai ellen indított büntetőügyben.

Ügyészként vettek részt – gróf Ráday Gedeon királyi biztos megbízására – az alföldi rablóbandák kézrekerítésében és felelősségre vonásában. A büntetőperek csúcsa 1872-ben a Rózsa Sándor és társai elleni per volt: „Az itt felmerült bűnesetek ötezer számig emelkedtek, s míg az előnyomozatokat a királyi bizottság közegei vezették, addig a bűntények elbírálására a kormány által kirendelt Pest megyei királyi törvényszék küldetett ki” – írta az 1897-ben Karczagon kiadott „Jó madarak” című visszaemlékezésében Tóth Mór.

„Emlékeim a szegedi várból”


No, de Tóth Mórról már megemlékeztünk (Rózsa Sándorról pedig később), ezúttal pedig fordítsunk nagyobb figyelmet Edvi Illés Károlyra, az első szolnoki királyi ügyészre.

[caption id="" align="alignleft" width="425"] dr. Edvi Illés Károly FOTÓ: Magyar Nemzeti Levéltár
[/caption]

Életét és munkásságát többen is feldolgozták (mi dr. Nánási László, a Bács-Kiskun Megyei Főügyészség vezetője egyik dolgozatát vettük hiteles forrásnak). Aszerint Edvi Illés Károly 1842. június 26-án született a Somogy vármegyei Szilben, ahol az evangélikus lelkészcsaládból származó édesapja gazdatiszt volt. Tanulmányait az aszódi és a soproni evangélikus líceumban folytatta. Érettségije után, 1860-ban a bécsi egyetem jogi karára iratkozott be, majd a következő évtől a pesti egyetemen tanult 1864-ig. Ezután, 1867-ig a Degenfeld grófi család sziráki kastélyában tevékenykedett magántanárként. Ebben az évben a pesti egyetem doktorrá avatta, majd a pesti királyi táblán az ügyvédi vizsgát is letette.

1867 novemberében Pest-Pilis-Solt vármegye tiszti alügyészeként hivatali pályára lépett, míg 1869 nyarán a Szegedre küldött királyi biztos mellé delegált Pest megyei törvényszék ügyészének tétetett. Ez az 1873-ig tartó időszak életének meghatározó élménye volt, melynek során közreműködött „az alsó-tiszai vidéken megzavart közbiztonság helyreállítása iránti intézkedések és az ezzel egybefüggő bűnügyi elővizsgálatok” végzésére felhatalmazott Ráday Gedeon gróf vezette biztosság mellett működő bíróságok munkájában. Ennek során – az említett Tóth Mór mellett – ő képviselte a vádat 1872 decemberében a legendás betyárvezér, Rózsa Sándor perében is. Később „Emlékeim a szegedi várból” címmel örökítette meg ezeket az éveket. A végleges formájában 1923-ban megjelent memoár e korszak megismerésének pótolhatatlan forrása, amelyből a társadalom- és a jogtörténet, valamint a néprajztudomány művelői is meríthetnek.


Az állami igazságszolgáltatási szervezet létrehozásakor Edvi Illést az uralkodó 1872. január 1-jével Szolnokra nevezte ki királyi ügyésznek – e beosztást elsőként betöltve. A királyi biztosság megszűnte után, 1873-ban Aradra került kirendelésre, a még folyó büntető perekben való közreműködésre. 1876-ban a pécsi királyi ügyészség vezetője lett, 1877-től fokozatosan elvesztette szeme világát, 1883-ban nyugalomba vonult, folytatta azonban ügyvédi és jogi írói tevékenységét. Ebben az időszakban több szépirodalmi művet is alkotott, közülük Cifra Juci című három felvonásos népszínművét 1884-ben Pécsett, majd 1888-ban a Budai Színkörben mutatták be. Edvi Illés Károly 1919. április 6-án halt meg Budapesten, a Kerepesi úti sírkertben nyerve örök nyugalmat. A Tanácsköztársaság idején csak csendes temetése lehetett, méltatások csak a diktatúra bukása után jelenhettek meg róla. Gyomai Zsigmond gyászbeszédében azt írta a neves jogászról: „hősi életet élt”.

A két jogtudós, Tóth Mór és Edvi Illés Károly életrajza tehát nem csupán ott fut össze, hogy mindketten – időben természetesen elkerülve a másikat – királyi ügyészként dolgoztak Szolnokon. A biográfiájuk abban is egyezik, hogy kollégaként képviselték a vádat a legendás betyárperekben, melyben a szintén historizált betyárkirály, Rózsa Sándor volt az első rendű vádlott. De ki is volt az Alföld lerettegettebb haramiavezére, akit kétszer ítéltek halálra, de mindkétszer megkegyelmeztek neki, s akinek emlékezetét a népköltészet és a szépirodalom egyaránt megőrizte? Az a folytatásból kiderül.

Folytatjuk...

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szoljon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!