Életmód

2009.05.08. 19:30

Élnél panleban?

Tavaly hosszadalmas és problémás albérleti életünk után végre megvehettük életünk első saját lakását. Panelban, mert a környék amit kinéztünk jó és drága, és mert nem lett volna pénzünk másra. Imádjuk, de nem unatkozunk.

BAMA

Beköltözésünk gyorsra és kalandosra sikeredett. Egy napsütéses nyári délelőttön elmentünk, hogy átvegyük hőn áhított otthonunk kulcsait. Aláírtuk a papírokat és rettentően vigyorogtunk. Egészen éjjel egyig, amikor a festés után az első adag bútor- és dobozszállítmánnyal megérkeztünk. Mint kiderült, a lakásban nemhogy lámpákat, de még foglalatokat sem hagyott az előző lakó, a szerencsétlen vezetékek ott árválkodtak az éjjeli sötétben. A mosogatógépet pedig kikötötték, de a lefolyót már nem zárták le, ezért az egész lötty a lábamon landolt.

Túltettük magunkat rajta, s a beköltözés utáni első hetekben lelkesen figyeltük az új arcokat. Igyekeztünk mindenkinek bemutatkozni, gondoltuk ez így illendő. Magunk sem számítottunk a kapott reakciókra. Többen újdonsült szomszédaink közül megvető értetlenséggel kezelték a szituációt és nem tudtak mit kezdeni a helyzettel. Azzal már nem is mertem próbálkozni, hogy meghagynám néhol a telefonszámunkat, hátha baj esetén valaki értesítene.

Véleményem szerint egyébként a lakógyűlések kiváló alkalmat adnak arra, hogy az emberek kiéljék egymáson az otthon elfojtott indulataikat. A második vagy harmadik gyűlésen történt, hogy heves vita alakult ki az egybegyűltek között a ház fűtéskorszerűsítésével kapcsolatban. Egy fiatalember a mamájával és egy videokamerával felfegyverkezve érkezett. Amint a témához értünk, a szót magához ragadva belekezdett egyéni magánszámába. A kezdeti ideges hangnemről fokozatosan ordításba csapott át, feje vörös lett mint a bíbor bazsarózsa, a mama pedig aktívan vette fiát és az elhűlt tömeget. Néhányan még próbálkoztak egy-két elhaló „higgadtabban kellene ezt kezelni” kijelentéssel, de végül mindenki a padlót és a másikat bámulva csöndben ült a helyén.  Ekkor kereket oldottunk. Tény, hogy a megbízott céggel kapcsolatban volt némi okunk az aggodalomra, de máig nem tudjuk, hogy a kazetta fogyott-e ki, vagy az ájulás vetett véget az előadásnak.

Drága szomszédaink közül egyébként egy kivételével senki nem volt jelen ekkor. Mint ahogy máskor sem. Miért tennék, végül is csak több évtizedes hitelfelvételről és sok milliós beruházásokról van szó. De hát sok a dolguk. A mi házunkban például két család is annyira elfoglalt, hogy naponta azért harcolnak, ki álljon meg a kapu előtti „parkolni tilos” területen. Őket még a közterület fenntartók figyelmeztetése sem tartja vissza attól, hogy ne gyalogoljanak. Ezért nem használják a száz méterre lévő szelektív hulladékgyűjtő szigetet sem, inkább óriási plazmatévés kartondobozokkal és régi autós gyerekülésekkel tömik meg szerencsétlen kukánkat. De hát a panelban az a jó, hogy utólag nehéz bárkit is felelősségre vonni bármiért.

Ám vannak még bőven számomra megfejthetetlen jelenségek. Nappal, amikor a ház üres és mindenki dolgozik, a kapu legtöbbször nyitva van. Este, amikor mindenki hazaért és még nagy a mocorgás, valaki mindig kulcsra zárja, hogy a kapunyitó kód se működjön.  Egyébként már annyira hozzászoktam barátaink mosógépének este 11 és éjfél között bekapcsolt hangjához, hogy aludni sem bírok nélküle.

Jó dolog panelben élni. Az ember legalább tudja, mire számíthat. Tudom például, hogy ha porszívóznak, akkor este buli lesz. És azt is tudom, hogy a házat és a jövőnket érintő legfontosabb kérdésekben csak valami isteni csoda folytán tudunk majd zöldágra vergődni. Mert a lakók felét egyszerűen soha nem fogja érdekelni. Ahogy az ablak alatti park állapota, vagy a pince átjárhatósága sem. De azt hiszem, hasonló problémák ha más színezetben is, de például egy sorházban is előfordulnának. Igaz, ott havonta nem havi harmincezer lenne a fűtésszámla, de a hiteltörlesztését sem tudnánk fizetni.

Annak ellenére, hogy tisztában voltunk a panelházak hátrányaival, mégsem bántuk meg a döntésünk. Jó környéken lakunk, biztonságos, jó a közlekedése, és a mienk. Álmainkban persze Amerika helyett egy kertes ház integet vissza. De koktélparadicsomot és bazsalikomot ültettem a konyhaablakba, ott legalább nem kell kapálnom meg füvet nyírnom.

-wa-

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szoljon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szoljon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!