2021.02.20. 17:00
Igazi állattenyésztést folytatnak a szecsendi Nyulas tanyán (videó)
Udvarhelyszék tanyáin, a hegyi magaslatokban még kitartóan tartja magát a tél. Nincs ez másképp a Farkaslakához tartozó, Szencsed nevű tanyán sem, ahol ma mindössze hat állandó lakos várja a tavaszt, na meg a lakott porták állatai.
Nyulas Imre portáján, vagy ahogyan itt mondják, a Nyulas tanyán, közép-ázsiai juhászkutyák fogadják az érkező idegen látogatókat hangos ugatással. Gazdájuk megnyugtat: nem bántanak, csak a feladatukat végzik – tudhatták meg a köztévé Kárpát-medence című műsora legutóbbi adásának nézői.
– Ezek önállóak, nem kell képezni őket, nem kell trükköket tanítani nekik, vagy csibészelni. Pontosan tudják, hogy mi a dolguk. Látja, amikor jöttek be, akkor egy picit bizalmatlanok voltak, most már mindenki meg van nyugodva – fogadja a látogatókat Nyulas Imre. Van a 10 hektáros farmon látnivaló őshonos állatból bőven.
A kárpáti borzderes marhát, a zsíros, magas beltartalmi értékű tejet adó, a szabadban könnyen telelő fajtát ma már az unióban is elismerik.
– 100-150 évvel ezelőtt teljesen általános volt ezen a vidéken is. Manapság már csak a Kárpátok külső karéjában lelhetőek fel. A magyarországi Polyán Egyesület 15 évvel ezelőtt úgy gondolta, hogy ez a fajta megmentésre érdemes. Innen, Erdély területéről vásároltak 70-80 tehenet, azokra alapozták a tenyésztést. Napjainkban már elismert fajta. Csatlakozni tudunk a magyarországi egyesülethez, és ezek is bekerülnek a törzskönyvezett állományba – taglalta a tanyás gazda.
A Nyárádremetén született Imre, szintén székely származású feleségével a rendszerváltás előtt az anyaországba telepedett. A családfő vendéglátással és kutyatenyésztéssel foglalkozott, majd hazaköltöztek és a feleség örökségén valamint az ahhoz vásárolt földeken, Szencsenden kezdtek – ahogy Imre fogalmaz – igazi állattenyésztésbe.
– Kedvenceim a kovásznai sárgafejű berke, meg annak a fekete változata. Ezek nagyon érdekes fajta, mert az 1700-as években, Balkánról jöttek fölfele, mikor Brassóban megnyíltak a gyapjúfeldolgozók, a posztógyárak, akkor szükséges volt egy finomabb gyapjat adó birkára – mesélte Nyulas Imre.
A tanya lovasfogadóként is működik, a túrázó lovasok megszállhatnak a jurtában, a korszerű konyhán pedig csak háztáji alapanyagból készült ételeket kínálnak. Itt még a hal is saját tóból kerül ki.
– A kunfakó egy kutatási program alatt levő lófajta. A megálmodója és a tenyésztője Magyarországon Eördögh András, aki a Nagykunságban, egy nagyobb birtokon tartja a lovakat. Igazából ez nem őshonos fajta, hanem
Eördögh András az ősi magyar ló alkatához és a természeti tulajdonságához hasonló fajtát szeretett volna kitenyészteni.
Ehhez csatlakoztam én is, meg még jó néhányan Erdélyből, akiknek felkeltette az érdeklődését ez a fajta. Túralovaglásra képezzük ki. Létrehoztuk az Erdélyi Kunfakó Egyesületet, amelyik a tenyésztését felügyeli és koordinálja – részletezte.
A példás farmot 10 év munkával hozta létre Imre és felesége, Joli. 30 éves magyarországi létet cseréltek fel ezzel az életformával és nagyon büszkék rá, hogy mindezt szülőföldjükön sikerült megvalósítani.
Borító és szövegközi képek: videóból kivágott fotók
