Carla Romanelli

2019.09.10. 17:20

Megméretni az élet színpadán

Carla Romanelli a magyar filmforgatásokon beleszeretett a magyar költészetbe. A Római Magyar Akadémián ő mutatta be Arany Toldi-trilógiáját. Petőfi Szabadság, szerelem! című versét pedig személyes ars poeticájának tekinti.

Ősi rokonságot, közös gyökereket érzek a magyar néppel, Magyarországon mindig otthon voltam, és az itteni költészet csakúgy, mint a filmművészet, a szívemhez nőtt — mondta a Magyar Nemzetnek Carla Romanelli olasz színésznő, aki a hetvenes években több magyar filmben szerepet kapott. A lap munkatársa Balatonfüreden, a Salvatore Quasimodo nevét viselő költőversenyen találkozott a színésznővel, aki – mint megvallotta – ars poeticájának Petőfi Sándor Szabadság, szerelem! című versét tartja.

Az interjúból kiderült, hogy Carla Romanelli visszajáró vendége a balatonfüredi Quasimodo nemzetközi költőversenynek. Ennek magyarázatául a színésznő elmondta, hogy Salvatore Quasimodo a kultúrájának része, az alapműveltségéhez tartozik, mert szerinte ez a költészet benne van a szívünkben-lelkünkben és az egész gondolkodásunkban.

Egyike a nagy olasz költőknek, akire mindannyian büszkék vagyunk.

Ennek megítélésének nemcsak az az alapja a színésznőnek, amit saját művészetével elért, hanem az is, hogy költőcsaládból jön, ahol rajta kívül is mindenki verselt, a nagyszüleim éppen úgy, mint az édesanyja. Mint hozzátette, úgy is fogalmazhatna, hogy ő tulajdonképpen a színpadra született, mert édesanyja gyerekdarabokat írt és már nagyon fiatalon részt vett ezeknek az előadásában.

Carla Romanelli arról is beszámolt, hogy hogyan került a magyar film közelébe a hetvenes években. Hozzánk érkezése egybeesett az olasz közszolgálati televízió, a RAI és a magyar köztévé között létrejövő első koprodukcióval.

„Horváth Z. Gergely volt az a rendező, aki elment az olasz televízió központjába és Krúdy Gyula Napraforgó című novellája megfilmesítéséhez szereplőket keresett. Engem korábban már látott a Csehov Dráma a vadászaton című regényéből készült tévéjátékban, és már akkor eldöntötte, hogy Evelin szerepét én fogom játszani a Napraforgóban”

- idézte fel magyar múltjának kezdeteit a színésznő,aki aztán Makk Károllyal, Sándor Pállal és Nemere Lászlóval együtt is dolgozott. A balatonfüredi estjén ezért úgy fogalmazott, sokat tanult a magyaroktól.

Mint elmesélte, sokat tanult a magyar forgatásokon, mert azok, akikkel együtt dolgozott, nagyon profik voltak, és nagyon szerették a filmezést. Technikailag roppant felkészültek voltak és rendkívüli tisztelettel viseltettek a színészeikkel szemben.

Külön kiemelte magyar filmjei közül a Segítsetek, segítsetek! című munkát, Nemere László filmjét, ami tévéfilm volt, amelyben Madaras Józseffel közösen játszották a főszerepeket.

„Makk Károly és Nemere László is megengedték, hogy saját magamat adjam, és ez nekem nagyon fontos elismerés volt a pályámon” – jegyezte meg Carla Romanelli, aki beszámolt arról is, hogy idővel aztán a kultúra menedzselése irányába fordult, amikor a művészek nemzetközi uniójának olaszországi felelőse lett.

Erre azért vállalkozott, mert egyszerűen kíváncsi volt arra, milyen az igazi élet, a színészeten túl. Amikor nem arról van szó, hogy egy szerepet értelmez és eljátszik, hanem ahol önmaga lehet.

„Megmérettetni az élet színpadán, ahol dönteni kell tudni és meg kell valósítani a saját ötleteket – ez motivált. Nagyon sokáig színpadon maradtam, de amikor turnéztunk, akkor mindig velem volt a laptopom és építgettem a magam kulturális kapcsolatait. De intéztem Carlo Rubbia Nobel-díjas fizikus kapcsolatait is. A kultúrmenedzsment során a társművészetek és a tudomány kapcsolata is foglalkoztat. Nem arról volt szó, hogy hirtelen váltottam volna, csupán új területekre merészkedtem” – mesélt új típusú foglalatosságairól a színésznő.

A magyar olvasóknak arról is beszélt, hogy a magyarokkal kialakult rokonságérzése Petőfinek is köszönhető, akinek a Szabadság, szerelem! című versét saját ars poeticájának tekinti. Ezt a verset annyira szereti – tette hozzá -, hogy magyarul is el tudja énekelni.

Erre a versre fiatalon talált rá és nagyon magára ismert benne. De általában véve is szereti a költőket és a magyar költészetet, leginkább József Attilát és Arany Jánost. A Római Magyar Akadémián ő mutatta be Arany Toldi-trilógiáját. Itt, Balatonfüreden pedig kortárs költők műveit szólaltathatta meg olaszul – emelte ki.

Költőverseny Balatonfüreden

A hétvégén 27. alkalommal rendezték meg a Salvatore Quasimodo költőversenyt Balatonfüreden, az ide gyógykezelésre érkező és többször visszajáró Nobel-díjas Salvatore Quasimodo olasz költő, műfordító, kritikus emlékére. A költőverseny fődíját idén Géczi János Szűz a gyermekkel, Szent Annával és egy szamárral című verse nyerte el. A különdíjat két poéta között osztották ki: Aknai Tamás Sziget című munkája és Fodor Balázs Kútásók című költeménye érdemelte ki ezt az elismerést. Oklevelet kapott Csobánka Zsuzsa Emese Az erdőjáró verse, Csongor Andrea Áttört felület, Fellinger Károly Ujjnyomat, Fenyvesi Félix Lajos Egy távoli város, Gyukics Gábor Homorú akna, Veres Tamás Hé! halál!, Vicei Károly Templomfalakra, Vitéz Ferenc Lisám, ha arra járok ismét… és Zsávolya Zoltán Bársony című verséért.

Borítókép:

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szoljon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szoljon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!