2025.02.02. 09:00
"Most haltál meg!” – Egy egykori sorkatona elképesztő sztorijai
Hogyan birkóztak meg a katonai kiképzés kihívásaival a múltban, és milyen élmény volt a sorkatonaság? Egy egykori katona mesél emlékeiről, visszarepítve minket a 90-es évek laktanyai életébe. A Kiképzés című TV2-s reality kapcsán felidéztük, milyen volt az igazi katonai szolgálat, fegyelemmel, lövészettel és néha humoros helyzetekkel fűszerezve.
Hétköznapi emberek rendkívüli kihívások előtt állnak a TV2 új műsorában. A Kiképzés című katonai stílusú sport-realityben négy csapat mérkőzik meg egymással, miközben a fizikai és mentális határaikat feszegetik – mindezt profi kiképzők vezetésével. A műsor célja, hogy a résztvevők megtapasztalják a katonai élet keménységét és fegyelmét, és próbára tegyék állóképességüket extrém helyzetekben. Hétfőtől Szolnokon folytatódik A Kiképzés, és ennek kapcsán felmerült a kérdés: milyen volt régen a sorkatonai szolgálat? Egy egykori sorkatona, Károly, aki 1994-ben vonult be, mesélt nekünk arról, milyen élményekkel gazdagodott és hogyan emlékszik vissza erre az időszakra.

Felvételeink a hivatásos katonák mindennapjaiba nyújtanak bepillantást.
Fotó: Mészáros János
A Kiképzés 30 napig tart, a sorkatonai szolgálat ennél jóval hosszabb volt
– Én abban az időben voltam katona, amikor még 12 hónap volt a szolgálat – mesélte Karcsi. – 1994 augusztusának végén vonultam be, de végül csak 11 hónapot és három napot töltöttem bent. Július 23-án szó szerint hazazavartak minket, mert időközben meghozták a döntést, hogy a sorkatonai szolgálatot 9 hónapra csökkentik.
Az alapkiképzés és a fegyelem fontossága
Az alapkiképzés szigorú és kimerítő volt. – Kis híján négy hétig tartott. Ezalatt megtanultuk, hogyha mondják, hogy balra kell fordulni, akkor balra forduljon mindenki, ha jobbra, akkor jobbra. Ráadásul a 4 hét alatt senki sem hagyhatta el a laktanyát. Három esetben lehetett kimenni: ha jött érted a mentő, ha kórházba helyeztek, vagy ha valamilyen gyakorlat miatt ki kellett menni. Nekem szerencsém volt, mert üzemanyagkutas gépkocsivezetőként szolgáltam, így terepgyakorlatokra járhattam.
Lövészet és harci gyakorlatok
A fegyverhasználat megtanulása is része volt a sorkatonaságnak, de Károly az alapkiképzésben lőtt egyedül három darab lőszert a gépkarabélyával, mesélte nevetve. Utána többet nem engedték ennek közelébe sem. Én nagyon szerettem volna lőni, sőt volt olyan lőgyakorlat, ahol üzemanyag biztosításon vettem részt, és megbeszéltem mindenkivel, hogy én majd megyek és lövök, de amikor az őrnagy meglátott az üzemanyagos autóval, amint megyek a lövészet közelébe, azonnal égnek állt a haja és elzavart. Így nekem nem jött össze, hogy a három lőszeren kívül megkárosítsam még jó néhány lőszerrel a Magyar Honvédség eszköztárát – mesélte nevetve az egykori katona.
Egy tiszt nem tud nem kiabálni
A fizikai felkészítés sem volt sétagalopp. –Volt reggeli torna, erőltetett menet, menetgyakorlat, időre végrehajtott alaki gyakorlatok, négyütemű fekvőtámasz – minden, amit csak el lehet képzelni. Nem az volt a cél, hogy megszégyenítsenek, hanem hogy felmérjék, ki mennyire bírja. A kiabálás mindennapos volt. – Egy katonatiszt nem is tud úgy beszélni, hogy ne ordítson – mondta mosolyogva Karcsi. – Az egyik klasszikus sztorink: hajnal kettőkor beront a körletbe a szakaszvezető és üvölt: 'Mit csinálnak, katonák?!' Mire mi: 'Alszunk!' Erre ő: 'Nem hallom!' Mi: 'Alszunk!!!' Mire ő: 'Akkor miért kiabálnak?' És kiment.
Szimulációs gyakorlatokból sem volt hiány
Az egyik legemlékezetesebb jelenet egy gázálarcos gyakorlat volt. – A parancsnok zászlójelekkel próbálta irányítani a századot, de mi a felét sem tanultuk meg. Amikor keresztbe tette a piros zászlót a szája elé, az jelentette, hogy gázveszély. Én ezt persze nem tudtam, így vidáman tovább vezettem. A végén, mikor kiszálltam az autóból, mindenkin gázálarc volt, rajtam kívül én meg ott álltam, mint aki semmit sem ért. 'Most haltál meg' – közölte velem egy tiszt. Lefektettek a fűbe, és jöttek a szirénázó egészségügyisek, hogy 'újraélesszenek'. Legalább ők is gyakoroltak.
Egy életre szóló élmény
– Ezek az élmények örökre megmaradnak. Lehet, hogy csak 11 hónap volt az életemből, de olyan embereket ismertem meg, olyan dolgokat csináltam, amiket sehol máshol nem éltem volna át. És ha visszanézek, akkor igen, élveztem.
Bár napjainkban a sorkatonai szolgálat már megszűnt, az egykori katonák emlékei örökké élnek – akár humorral, akár nosztalgiával mesélik őket.

A MOHU rendkívüli adatokat tett közzé a jászkunsági üvegvisszaváltókról – Napi infó