2025.04.21. 14:25
Egy törmelékben kutató gimnazista bukkant a kincsre, óriási felfedezést tett a miklósi gyűjtő
Egy rozsdás sisak, amely mögött egy korszak, egy emberi sors és egy darabka történelem rejtőzik. A kincskeresés nem mindig aranyrögök és térképek világát jelenti.
A kincskeresés sokak számára a kaland, a felfedezés és a múlt iránti szenvedély. Egyesek számára ez a régiségek, különösen a háborús relikviák, mint például a II. világháborús német rohamsisakok gyűjtését jelenti. Ezek a tárgyak nemcsak fizikai emlékek, hanem történetek hordozói is, amelyek betekintést nyújtanak a múltba.
Fotó: Beküldött
Kincskeresés a történelem nyomában
A kincskeresés sokak számára romantikus kaland, másoknak gyűjtőszenvedély. A törökszentmiklósi Molnár Sándorral beszélgettem, miután közösségi oldalán megosztott egy régi háborús sisakról készült fotót.
Egy vastelepen kezdődött minden
1984 nyarán, egy gimnazista fiú, a törmelékek és fémtárgyak között kutatva bukkant rá arra a darabra, amely mindent megváltoztatott. Egy II. világháborús német rohamsisak hevert ott, melyet valaha cserpák – egy nyeles lapát – céljára alakítottak át. A sisakba fémnyél tartót rögzítettek, a háború utáni kényszerű újrahasznosítás jegyében. Ez a sorsfordító lelet, ez a fiatalon óriásinak számító felfedezés mély nyomot hagyott benne – és elindította a több évtizedes kincskeresést. Ahogy mondta:
Számomra a kincskeresés nem az értékről, hanem a történetről szól. Mert minden tárgy mögött egy ember, egy élet, egy korszak áll. Akkoriban még más világ volt. A nagykőrösi vastelepen hegyekben álltak az elhagyott holmik – és ott találtam rá az első igazi kincsemre. Teljesen a hatása alá kerültem.
Nyolc sisak, nyolc sors
Azóta Molnár Sándor gyűjteménye nyolc darabra bővült.
Az eredeti német sisak mellé társult NDK-s, és román is. Mindegyik különböző. Más súlya van és egyedi története.
A gyűjtő szenvedéllyel figyeli az online piactereket, apróhirdetéseket, látogatja a lomtalanításokat, piacot, ahol esély lehet egy új darabra rátalálni. A kincskeresés számára nemcsak tárgygyűjtést jelent, hanem egyfajta időutazást is.
Kézbe venni a történelmet
Sosem elégszik meg a lelettel. Minden darab után kutat, próbálja felderíteni annak eredetét, a viselője történetét. Egy rozsdafolt lehet lőtt seb nyoma, egy karcolás egy robbanás emléke. A kincskeresés így válik személyes és mélyen emberi utazássá.
Egy ilyen sisak kézbevétele olyan érzés, mintha közvetlenül érinteném meg a történelmet. Elképzelem, ki viselte, hol harcolt. Megsebesült? Túlélte? Soha nem tudjuk biztosan. De ez nem is baj. A lényeg, hogy kapcsolatba kerülök vele.”
– vallja Sándor.
A múlt tovább él
A gyűjtő nemcsak megőrizni szeretné ezeket a tárgyakat, hanem átadni is. A célja, hogy a jövő generációi is lássák, hogyan formálta a háború az emberek sorsát, még egy egyszerű sisak által is. A tárgyakból olvashatóvá válik az elfeledett történelem, a katonák félelme, a túlélők leleményessége, a hétköznapok kétségbeesett újrakezdése.
Szeretném, ha ezek a darabok nem tűnnének el nyomtalanul. Mert ez is történelem. A jövő generációinak is tudniuk kell, hogyan ért véget egy háború, milyen új életet kaptak a fegyverekből lett használati tárgyak.
Emlékmentés vagy megszállottság?
A kincskeresés története nem feltétlenül a romantikus kalandoké. Inkább csendes, kitartó figyelem. Molnár Sándor szenvedélye is ebben rejlik, nemcsak tárgyakat gyűjt, hanem sorsokat ment át. Az ő története pedig éppen annyira értékes, mint a sisakok, amelyeket hazavitt.
