2025.04.25. 19:55
A Tankcsapda gitárosának édesanyja elmondta, a búcsúkoncert után mi marad a fiának
Egy történet, ami nem a színpadon, hanem egy költözéssel, egy új iskolával és egy érzékeny kamasszal kezdődött. Cegléd lett a hely, ahol a garázsból induló hangok előbb zenekarrá, majd életpályává formálódtak. A zenei indulásról Sidlovics Gábor Sidi édesanyja mesélt.
Egy történet, ami nem a színpadon kezdődött, hanem egy költözésben, egy új iskolában, egy érzékeny kamaszkorban. Gábor 13 éves volt, amikor a család Ceglédre költözött. Az édesapa katona volt, a szolgálat hívta őket új helyre, az édesanya pedig a két kamasszal együtt követte. Ez lett az a pont, ahol a hangok egyszer csak értelmet kaptak. Egy garázs mélyén, barátokkal, akik még csak sejtették, hogy amit csinálnak, az több lesz játéknál. Innen indult el Sidlovics Gábor, azaz Sidi, aki később a Zanzibár alapítója, majd a Tankcsapda gitárosa lett.
Forrás: Borsonline
A kezdetekről, az első próbákról, a fiatalkori lendületről Sidlovics Gábor Sidi édesanyja, Sidlovics Ferencné Edit mesélt nekünk.
Ha sokat költözik az ember, egy idő után minden város csak állomás lesz a naptárban. Doboz, cím, új iskola, új szobák. A Sidlovics család is így élt – a gyerekek a katona édesapa szolgálati helyeihez alkalmazkodva. De amikor Ceglédre költöztek, valami megváltozott.
Nemcsak egy új város volt, hanem egy olyan hely, ahol a zajból dallam lett, a próbálkozásból irány, az együtt lógásból zenekar.
Túl sokáig nem laktunk ott. De Cegléd mégis más volt. A fiam pont kamaszodott, 13 éves volt. Nehéz időszak, érzékeny kor. Az iskolaváltás, az új közeg nem volt könnyű neki. De aztán lettek barátai, kialakult egy közösség, amiben otthonra talált. És ott kezdett zenélni.
– meséli az édesanyja.
Az első próbák még otthon szóltak, később garázsban – itt alakult meg az első zenekar, az Artéria, ahol a testvérével és a ceglédi barátokkal együtt játszott. A zenélés nemcsak hobbi volt: egyre több lett benne az elszántság, az út pedig egyre határozottabb irányt vett.
Én még akkor úgy voltam vele, hadd játsszanak, jó kis hobbi. Aztán kiderült, hogy Gábor ezt nagyon is komolyan gondolja. Már akkor is tudta, hogy nem akar mást, csak zenélni.
Cegléd nemcsak egy hely volt, hanem egy indítás. Itt alakult ki az első közösség, amiben Gábor otthon érezte magát. Itt született meg az az eltökéltség, ami nem csak dalokat, hanem életpályát formált.
Forrás: Blikk
Az első áttörés
A 90-es évek végén a város zenei élete különösen aktív volt – helyi zenekarok, zeneiskolák, próbatermek, klubok, közösségi terek adtak lehetőséget a fiataloknak a fejlődésre.
Egyre világosabb lett, hogy ebből a közegből valami komolyabb is kinőhet.
- Végül 1999. január 2-án megalakult a Zanzibár zenekar Cegléden, amelynek Sidi is alapító tagja volt. A tagok az Artéria, a Space Box, a Fear of Silence helyi bandákból érkeztek. Az énekesnő, Terecskei Rita is Cegléden csatlakozott, amikor egy szórakozóhelyen Janis Joplint énekelt, így figyeltek fel rá a fiúk. A testvérek útjai viszont ekkor kezdtek különválni.
- A Zanzibár időszakában már nem volt visszaút. Az első igazi daluk, a Nem vagyok tökéletes szinte berobbant a közéletbe. A zenekart az akkori kiadó segítette, és a siker gyorsan jött. A baráti társaságból szerveződött banda országos ismertséget szerzett
Fotó: Varga Imre / Forrás: Blikk
Út a Tankcsapdához
Később Gábor új irányba indult. Debrecenbe költözött és csatlakozott a Tankcsapdához. Teljes energiával vetette bele magát a zenélésbe. Míg bátyja Budapesten él családjával. A munkájához és a magánéletéhez igazítva, most ő gitározik a Zanzibárban.
Együtt már nem zenélnek. Másfelé vitte őket az élet, de a zene szeretete bennük maradt. Ha tehetik, elmennek egymás koncertjére, megnézik, meghallgatják, és mindig örülnek a találkozásnak. A régi zenésztársak közül is sokan másfelé sodródtak, de még ma is figyelemmel kísérik egymás útját, mindig akad ismerős arc a közönségben.
Gábor jelenleg Debrecenben él a családjával. Egy kisfiú és egy kislány boldog apukája.
A fiával bokszolni járnak, a kislánya gyönyörűen énekel és rajzol. De még nem lehet tudni, hogy belőlük is zenész lesz-e. Nagyon jó tanulók mindketten.
A zenei tehetség nem a semmiből jött
A férjem – sajnos már nincs velünk – nagyon jó hallással és hanggal bírt. Valószínűleg tőle örökölték ezt a képességet a fiúk. Gábor és Feri is.
Az édesanya ma már ritkábban jár koncertre – egy lábműtét óta nehezebb az utazás.
Korábban a férjemmel mindig ott voltunk. Most, ha Gábor a közelben játszik, a menyemmel és az unokákkal megyünk. Büszkék vagyunk rá.
Mit jelent Cegléd? Mindent. Ott indult el a zenei út. Ott szilárdult meg az irány, ott voltak az első próbák, az első barátok. Gábor ott találta meg, amit igazán akart. Azóta is kötődik hozzá. Innen kezdődött az a történet, ami most éppen egy új fejezethez érkezett.
Május 2-án Sidlovics Gábor utoljára lép színpadra a Tankcsapdával. A búcsú talán fájdalmas lesz, de nem végleges. Mert amit Ceglédről magával hozott – az a zene szeretete, a kitartás, a testvéri kötelék és az alkotás öröme – az örökre vele marad.
