2025.05.12. 06:29
Rendkívüli dolgot találtak az egykori szolnoki rutinpályán, félig kilátszik a földből
Húsvéthétfőn egy bozótosban bukkan elő egy megdöbbentő lelet, egy megcsonkított női szobor. A szolnoki női torzó lázba hozta a várost, és beindította a találgatásokat. Mi lehetett, honnan származik, és hogyan került oda, ahol rátaláltak? A rejtélyes darabról Pogány Gábor Benő szobrászművésszel beszélgettünk, aki szerint több hasonló szobor is létezhetett.
Ahogyan arról korábban már beszámoltunk, egy rejtélyes női szobor története tartja lázban a Jászkunságot. Amikor húsvéthétfőn előkerült a szolnoki női torzó, egy város, és egy vármegye figyelmét fordította vissza a múlt felé. A bozótos területen, az MHSZ egykori rutinpályáján zajló tereprendezés közben állt meg a munkagép, amikor valami keménybe ütközött. A traktor vezetője, Dudás Boldizsár Zoltán kiszállt, és percekig csak nézte a követ, amit a moha és az idő vastag rétege borított.
Fotó: Nagy Balázs
A titokzatos szolnoki női torzó feje még nincs meg
Döbbenetes pillanat volt. Egy szobor hevert előttünk.
– idézte fel később.
A torzó nem volt mélyen a földbe ágyazva, inkább hosszú idő óta a felszínen heverhetett, részben benőtte a növényzet, karját moha borította. A szobor egykori formáját csak sejteni lehet – a feje hiányzik, hátsó része viszont homlokzati illesztésre utal.
A rejtélyes múlt
A lelet nemcsak a megtalálókat, hanem a szolnokiakat is lázba hozta. A szobor fotója futótűzként terjedt el a közösségi médiában. Sokan már az első pillanatban a legendás Nerfeld–palotához kötötték. Konkrétan az 1929–ben Szende Andor tervei szerint megépült neobarokk bankpalotához, amely 1969–ben leégett, majd éveken át elhagyatva állt, végül elbontották. Homlokzatát női és férfialakos díszítőelemek tették különlegessé.
Olyan, mintha a múltból küldték volna vissza
A torzóról Pogány Gábor Benő Munkácsy-díjas szobrászművésszel, a Szolnoki Művészeti Egyesület elnökével, a Szolnoki Művésztelep tagjával beszélgettünk, aki maga is jól ismeri a város építészeti örökségét és a századfordulós köztéri díszítőelemek világát. Ő is látta a torzóról készült fotót, és megerősítette a feltételezésünket, miszerint a torzó kialakítása, hátsó szerkezete, dőlési szöge egyértelműen arra utal, hogy nem állószobor volt, a kép alapján inkább homlokzati dísz lehetett.
Olyan, mintha a múltból küldték volna vissza. Megdolgozta az idő. És az is látszik, hogy valaha volt feje. Azt is el tudom képzelni, hogy a szobrász ugyanaz lehetett, aki a Nerfeld–palota épületét is díszítette. A szobrot meg kell tisztítani, hogy többet lássunk belőle.
– mondta a szobrászművész.
A Szolnok belvárosában található, Halászcsárda néven ismert épület szintén Szende Andor építész nevéhez köthető, akárcsak a híres Nerfeld–palota. Az 1929-ben épült, gangos, belső udvaros bérház homlokzatára a Nerfeld–palota nőalakos szobrainak másolatai kerültek, amelyek ma is láthatók – a közösségi médiában terjedő fotón pedig feltehetően az egyik eredeti szobor szerepel, amely egykor egy magánkertben állt.
Forrás: Beküldött
Az egész alakos álló szobor, amit az újságcikk fotóján látunk, valóban a Nerfeld–palota dísze volt. Jól ismerem a hölgyet, akinek a kertjében állt.
Pogány Gábor Benő szerint a szobrokból több példány is létezett.
A 20. század első felében bevett gyakorlat volt az enyvből főzött, rugalmas negatív formák használata, amelyekkel több példány is önthető volt ugyanarról az épületszoborról. Így kerülhettek azonos figurák különböző épületekre is. A Halászcsárda melletti épület első emeleti erkélyein álló szobrok a Nerfeld–palota homlokzati szobrainak a pontos mása. Az alkotó kötődött az épülethez, ezért készítette el oda is a szobrokat.
A város, amely nem felejt
Az újabb találgatások szerint nem kizárt, hogy a torzó nem is a Nerfeld–palotáról származik. Szóba került a Tiszti Klub egykori épülete, sőt, a Táncsics Mihály utcai park is, ahol a 70–es években hasonló női szobor állt. A pontos eredet tisztázásához levéltári kutatásra lenne szükség. Sajnos a legtöbb épületdísz szobrászának nevét nem jegyezték fel az utókor számára, és az archív anyagok is hiányosak.
A művésztelep öröksége
A helyszínhez közel esik a Szolnoki Művésztelep, amelynek művészei több évtizeden keresztül alkottak a városban. A telep későbbi kiürítése, az alkotók elköltözése után a hagyaték sorsa sok esetben ismeretlen. Az is előfordulhat, hogy egyes darabokat ide, az akkor már polgárvédelmi célra használt területre szállítottak, mivel nem volt hová elhelyezni őket.
- A területet Boldizsár János Tibor, a megtaláló is szobor lerakatként említette.
Gyermekként sokat játszottam ezen a környéken, akkoriban több szobor is hevert itt.
A most előkerült torzó egy gyűjteményhez is tartozhat. A helyszínt szerkesztőségünk is meglátogatta. A bozótosban a torzó valóban döbbenetes látványt nyújtott: egy elveszett idő pillanata, kőbe zárva.
Fotó: Nagy Balázs
Mi lesz a szobor sorsa?
A megtalálás óta a szobor a helyszínen maradt. A megtalálók értesítették a Damjanich János Múzeumot a leletről. A tisztítás, a szakszerű vizsgálat még várat magára, a lakosság érdeklődése viszont egyre nő. Hozzászólások, emlékfoszlányok, régi fotók kerülnek elő. A területre szerkesztőségünk is bejutott, és személyesen látta a szobrot. Jelenleg is bozótos borítja, és minden jel arra utal, hogy további leletek is előkerülhetnek. Egyre többen gondolják úgy, hogy a terület mélyebb titkokat rejt. Talán más szobrokat is.
A női szobor torzója nem ad válaszokat – csak kérdéseket. Ki készítette? Milyen épületet díszített? Hová tűnt a többi darab? És ha valóban a Nerfeld–palota egyik szobrát találtuk meg, mit árul el rólunk az, hogy a múltat a bozótból kell előásni? És ha valóban a múlt egy darabja, hol a helye a jövőben?
A rejtélyes torzó egy város figyelmét ébresztette fel. A történet valószínűleg tovább folytatódik.
