2025.05.21. 11:30
Az utolsó este
Egy hajnali autóbaleset örökre elnémította a színpad egyik legkifejezőbb karakterét. Nem csupán tehetséges színész volt, hanem ember, apa, barát, művész.
Bubik István, a magyar színházi élet egyik legkarizmatikusabb és legszenvedélyesebb színművésze 1958. május 19-én született Budapesten. Tehetsége, szenvedélyes színpadi játéka, és belső tüzének ereje sokakat magával ragadott. Halála váratlanul, értelmezhetetlenül következett be. Születésének 67. évfordulója alkalmából emlékezünk rá és arra a végzetes hajnalra, amely örökre megváltoztatta a hazai színház világát.
Forrás: Újságmúzeum
A szolnoki premiert tragikus baleset követte
2004. November 27-én Bubik István, régi barátai Funtek Frigyes és Dörner György meghívására érkezett Szolnokra, a Szigligeti Színház egyik premierjére. Az előadás után a társulat tagjaival együtt ünnepelték a sikeres bemutatót. Az este remek hangulatban telt, beszélgetések, nevetések, sőt, még egy lehetséges jövőbeli vendégszereplés is felmerült Bubik számára - derül ki a 20 évvel ezelőtti beszámolókból.
Ahogy hajnalodott, a társaság visszatért a Tisza Szállóhoz, ahol szobát foglaltak számukra. A főbejáratnál azonban valami különös történt. Bubik megállt, és azt mondta barátainak: menjenek csak előre, ő visszamegy az autójához, mert ott felejtett valamit. Ez volt az utolsó alkalom, hogy élve látták.
A végzetes út
Hajnali 6 óra 50 perc körül, Cegléd és Ceglédbercel között, a 4-es főúton Bubik Volkswagen Bogara – amelyet nagy sebességgel vezetett – megcsúszott, áttért a menetirány szerinti bal oldalra, és frontálisan ütközött egy szabályosan közlekedő Ford Focus-szal. A színész nem kapcsolta be biztonsági övét, az autóján pedig – a november végi hidegben – nyári gumik voltak. A másik autó vezetője megúszta az ütközést, utasa azonban súlyos sérüléseket szenvedett. Bubik István pedig a helyszínen életét vesztette.
A baleset okait máig sok találgatás övezi. Fáradtság? Megbánás? Hirtelen felindulás? Egy biztos: a színész útja aznap reggel már nem vezetett haza – sem a feleségéhez, Rémi Tündéhez, sem két kislányához.
A színház nagy vesztesége
Bubik István a Színház– és Filmművészeti Főiskola elvégzése után a Nemzeti Színház társulatához szerződött, majd a Művész (később Thália) Színházban és az Új Színházban is dolgozott. Jászai Mari–díjat, Érdemes Művész címet és számos más szakmai elismerést kapott. De nemcsak színészként, hanem rendezőként is maradandót alkotott. Szenvedélye, játékának ereje, belső feszültsége és sötét karizmája páratlanná tette őt.
A halála után számos módon őrizték meg emlékét. Az Új Színház stúdiószínpada, egy esztergomi utca és egy lovas emlékverseny is a nevét viseli. Rokonai, kollégái, barátai, közönsége ma napig gyászolják. Két kislány, Réka és Kincső pedig egy olyan apát veszített el, akit még alig ismerhettek meg igazán.
A megválaszolatlan kérdések
Mi történhetett aznap hajnalban Szolnokon? Miért ült volán mögé az éjszaka fáradalmától kimerülten, ahelyett, hogy a lefoglalt szállodai szobában aludt volna? Volt–e valami kimondatlan fájdalom, amit csak ő érzett? A válaszokat talán sosem tudjuk meg.
De egy dolgot biztosan tudunk: a magyar színház egy hatalmas tehetségtől, a közönség egy különleges művésztől, két kislány pedig az édesapjától búcsúzott el azon a végzetes vasárnap reggelen.
