2018.05.06. 15:25
Nappal közmunkásként szerel, esténként grillázstortákat varázsol János
Ő a „legédesebb kezű” közmunkás. Urbán Szabó János nappal a helyi óvodában fúr-farag, javít, esténként és hétvégente viszont a környék legszebb grillázstortáit készíti.
Besenyszög legédesebb kezű közmunkása, Urbán Szabó János kedvenc kötényével
Fotó: Csabai István
– A szolnoki Utasellátóban dolgoztam, amikor megbíztak, mint cukrásztanoncot, hogy készítsek a vasutasbálba grillázsból mozdonyokat – mondja János.
– Ez volt a tombolanyeremény. Egészen jól sikerült, mindenki erre pályázott… Híre ment ennek odahaza is. Mamám testvére ekkor a szomszéd faluból megkérdezte, volna-e kedvem elsajátítani az égetett torta készítését.
– Boriska néni (Donkó Jenőné) akkor már évtizedek óta „gyártotta” a szebbnél szebb finomságokat, de tudását nem volt kinek átadnia. Rám gondolt, talán én vevő leszek rá… Végül elmentem hozzá tanoncnak, átjártam hozzá tanulni – teszi hozzá.
János elmeséli, sok-sok év alatt változtatott Boriska néni receptjén, kikísérletezte a sajátját. Növelte például az olajos magvak mennyiségét.
Míg régen fele-fele arányban tartalmazta a diót és a cukrot a massza, addig ma már sokkal több aprított magot kever bele. Ettől válik jól formázhatóvá a tészta, ráadásul a fog sem törik bele a „tésztába”. Ahogy mondja, az ő tortáját nem kalapáccsal vagy sörösüveggel kell összetörni, lehet azt kézzel is!
Fotós: Csabai István
Szinte hihetetlen, de beszélgetőtársunk komolyabban még soha nem égette meg magát. A 160 fokos olvadt cukor pedig komoly égési sérüléseket tud okozni…
– Formákat tekintve előttem alig-alig van akadály. Olyan tortát készítek, amilyet kérnek tőlem! Csináltam már igen extrém alakzatokat is! Igen, még … azt is! – kacsint vidáman János, akinek kezei közül került már ki kaméleon, fürj, lábon álló tehén, hintó, kocsi.
Hozzáteszi, amikor a megrendelő elmondja kívánságát, lelki szemei előtt már ott van a megvalósítás mikéntje.
Forrás: Beküldött fotó
– Még személyt is formáztam már grillázsból. Orvost, szakácsot például. Nem kaptam hozzá fotót, mégis azt mondták, úgy hasonlít a szobrom az igazira, hogy csak na! Még a füle is úgy állt, ahogy kell – mondja János, aki a diót csak és kizárólag besenyszögi asszonyoktól vásárolja, ettől válik igazán helyivé a tortája.
Csak úgy „mellékesen” János megsúgja, ő jelenleg közmunkás, a helyi óvodában dolgozik karbantartóként. Napközben szerel-barkácsol, folyosódíszeket készít és csokiszíveket nyomkod anyák napi muffinokra.
Mindeközben pedig folyamatosan viccelődik a gyerekekkel, akik rajonganak „Jani bácsiért”, a besenyszögi tortakirályért.
