Rajzaival igyekszik felhívni a figyelmet a szolnoki grafikus lány

– Mi késztetett rá, hogy elkezd ezeket a grafikákat, és melyik volt az első?

– Egyik reggel kinéztem az ablakon, és láttam, hogy az utcán rengeteg korombeli járkál. Ekkor döntöttem úgy, hogy az egyik közösségi oldalamra készítek néhány grafikát, és akkor legalább az ismerőseimhez eljut a felhívás rajtam keresztül. Bíztam benne, hogy ha egy ismerős vagy barát oszt meg hasonlót a vírus megelőzéséről, akkor jobban felfigyelnek.

– Az szinte azonnal egyértelmű volt, hogy játékosabb formába foglalom az egészet, hiszen magamon is tapasztalom, hogy ha valami vicces, barátságos, akkor sokkal jobban megmarad bennem és nagyobb hatással van rám, mint egy piros betűs szabály. Arra is gondoltam, hogy úgy kellene kinéznie, hogy a kisebb gyermekek is értsék, ezért a színeket és a stílust eszerint választottam. Fontosnak tartom, hogy a gyerekek számára is legyen ilyen témájú felhívás, az ő nyelvükön is közölve legyen.

– Elsőnek a gólya jutott eszembe, aztán a százlábú. Innentől kezdve folyamatosan jöttek az ötletek. Eddig öt ilyen rajzot készítettem a legfontosabb vírusmegelőző felhívásokkal.

– Várható még több?

– Igen, már szinte bármelyik állatra gondolok, egyből asszociálok egy témához kapcsolódó szituációra az adott állat életére levetítve. Vannak konkrét terveim, amit a napokban meg is valósítok, illetve vannak olyan ötleteim, amiket még át kell gondolnom, hogyan jelenítsem meg képileg.

– Milyen témák érdekelnek még?

– Úgy gondolom, hogy meg kell ragadni minden alkalmat, ezért általában az aktuális eseményekhez készítek grafikát. Legyen ez globális probléma, vagy csak valami apróbb, belföldi felröppent hír, ami közfelháborodást okoz és megbotránkoztatja az embereket. Ezekre reagálok a grafika nyelvén.

– Mióta foglalkozol rajzolással?

– Kiskorom óta imádok rajzolni, és bár tudom, hogy kicsiként mindenki szeret alkotni, de én már akkor is minden lehetőséggel éltem, amikor valami kreatív feladatról volt szó. A betonra rengeteget rajzoltam krétával, és volt számtalan színezőm. Általános iskolás koromban gyakran jártam rajzversenyekre, de akkor még nem tudtam, hogy ez lehet egy szakma is. Aztán amikor rájöttem, onnantól kérdés sem volt számomra, hogy mi szeretnék lenni. Komolyabban talán a gimis éveim elején kezdtem vele foglalkozni, akkor ástam bele jobban magam, tájékozódtam, és egyre biztosabb lettem benne, hogy semmi más nem jöhet szóba a jövőmet illetően. Így egy percet sem kellett gondolkodnom azon, hogy gimnázium után grafika szakra menjek továbbtanulni.

– Kezdetekben rengeteg videót néztem, együtt haladtam a videókban elmondottakkal és így szép lassan teljesen magamtól ismertem ki a programokat, melyeket használok. Szerencsére ebbe a korba születtem bele, hogy bármire szükség van, nagyon jól lehet képezni magunkat az internet segítségével, így a grafikus szak kezdésére már egész jó alapokkal rendelkeztem.

– Mik a távlati céljaid ezzel a szakmával?

– Hogy minél több felületen jelenjenek meg az alkotásaim, rengeteg logót, plakátot, arculatot szeretnék majd tervezni. Azt szeretném, hogy egyszer eljussak oda, hogy bárhol megyek az utcán, tudjam mutatni annak, akivel épp sétálok, hogy „Nézd, azt ott én csináltam”. Emellett szeretnék majd egy kiállítást, ahol nem csak a kiállított anyagokat tervezem én, hanem az egész kiállítás dizájnját én készítem, hogy még közelebbinek lehessen érezni a művészetem, még jobban át tudjam adni a gondolataim. Ezen kívül majd szeretnék egy műhelyt, ahol nem kell elpakolni esténként a festékeimet, hogy elférjek a szobámban, és ahol nem kell vigyázni a falra vagy a szőnyegre. 😀

– Közelebbi céljaim között szerepel gyerekekkel együtt festeni, tanítgatni őket, és minél több emberrel megszerettetni a művészetet. Ha minden jól alakul -vagyis ha addigra normalizálódik ez a vírus helyzet-, erre nyáron egy tábor keretében lesz is lehetőségem.

Élvezi, amit csinál, és büszke az alkotásaira

Lívia azt is elárulta, hogy minden munkáját élvezi elkészíteni. Vannak könnyebbek és nehezebbek, de minden feladatot egy kihívásnak tekint, amivel saját magának bizonyít. Természetesen az elkészült alkotásokra is büszke, ez az egyik legfontosabb dolog szerinte, hogy mindenki elégedett legyen magával és azzal, amit csinál.

– Persze vannak olyan eredményeim, amik kiemelkednek, ilyen például az egyik logóm, ami nemrég egy országos versenyen, a Szentesi Repülőklub által kiírt pályázaton első helyezést ért el – mondta büszkén a szolnoki fiatal.