régi mesterség

2020.05.06. 14:00

Igazi bőrcsodák készülnek a fényszarui Csollák Zsolt műhelyében

Alkotni csak szenvedéllyel lehet – vallja Csollák Zsolt jászfényszarui bőrműves, aki először csak hobbiként foglalkozott eme régi mesterséggel. Több mint húsz évig dolgozott a vendéglátóiparban. Közben családja és barátai biztatására elindult álmai útján, létrehozta saját bőrműves játszóterét. A számos kihívást rejtő szakma mára hivatássá nőtte ki magát az életében.

Illés Anita

Csollák Zsolt bőrműves egy bőrtáska elkészítésének első lépéseit mutatta be jászfényszarui műhelyében

Fotó: Gémesi Balázs

Egyedi tervezésű, kézzel készített bőrcsodáit Fecske utcai műhelyében készíti. Ottjártunkkor bepillanthattunk a bőrműves szakma rejtelmeibe. A rendezett helyiségbe lépve magával ragadott a bőrillat. A munkaasztalon szabásra váró bőrdarab terült el, a polcokon táskák, a falon pedig gondosan elhelyezett szerszámok sorakoztak. Csollák Zsolt saját tervei alapján rendezte be játszóterét, ahol szabadon alkothat. Az álmoktól a megvalósításig hosszú, rögös út vezetett.

– Minden az íjászattal kezdődött tizenhét évvel ezelőtt. Arra gondoltam, hogy az új sporthoz nem veszem meg a felszerelést, hanem elkészítem. A nyílvesszők hordozásához megalkottam az első bőr tegezt, amit a mai napig őrzök. Versenyszerűen lovagoltam, a lószerszámokat is magam készítettem, javítottam. Lenyűgözött a bőr illata és tapintása, az alkotás folyamata. Úgy éreztem, hogy végre maradandót tudok létrehozni, szerelmese lettem a bőrnek, és ez az érzés azóta is tart – beszélt a kezdetekről Zsolt, aki több mint húsz évig dolgozott a vendéglátóiparban.

Csollák Zsolt bőrműves egy bőrtáska elkészítésének első lépéseit mutatta be jászfényszarui műhelyében
Fotó: Gémesi Balázs

Szabadidejében egyre több időt töltött hobbijával, azóta pedig szakképesítést is szerzett. Sokszor érezte úgy, hogy ki kellene lépnie a vendéglátás stresszes, pörgős világából. Felesége és két lánya, valamint barátai biztatására elindult egy másik úton. Úgy érzi, hogy a bőrművességben szakmailag kiteljesedhet, hiszen olyan termékeket hoz létre, melyek egy életen át szolgálják az embert.

– A családom visz előre. Éppen ezért nem egy másik épületben alakítottam ki a műhelyt, hanem a családi házban – tette hozzá.

A bőrműves szakma rengeteg szépséget, ugyanakkor kihívásokat is rejt. A megrendelők részéről olykor különleges kérések érkeznek. Tervezett már például olyan emberi hámot, amit az erdélyi búcsú körmenetében viselt a megrendelő. A hámba helyezve vitte a körmeneti keresztet. Nagyon odafigyel az alapanyag minőségére.

– Rendkívül fontos számomra a fenntarthatóság, ezért kizárólag a vegyszermentesen, növényi kivonatokkal cserzett, teljes értékű marhabőrből készítem a termékeimet. Ez a fajta bőrkikészítés rendkívül hosszadalmas folyamat, a tímár óriási tudását igényli. Soha nem vásárolok úgy marhabőrt, hogy ne lássam, ne érintsem meg. A bőr ápolásához szintén természetes, saját készítésű anyagot alkalmazok. Ezt méhviasz és szarvasmarha körméből kivont olaj keverékéből állítom össze – mondta.

A tervezéstől a kivitelezésen át, az utolsó öltésig mindent kézzel végez. Az időigényes munkafolyamat a tervezőasztalon kezdődik. Egy-egy táska elkészítése akár napokig is eltart. A megrendelésekhez külön-külön tervrajzot készít, ami alapján kidolgozza a szabásmintát.

– Nincs két egyforma termék. Motívumokat nem használok. A kornak megfelelő, egyszerű, letisztult és praktikus termékeket részesítem előnyben, legyen az táska, pénztárca, derékszíj vagy használati tárgy. Díszítésük maga a kézi varrás. Az egyszerűségben rejlik a nagyszerűség – vallja Csollák Zsolt.

Fotó: Gémesi Balázs

 

Ősrégi szerszámokat is felújított

A jászfényszarui bőrműves műhelyében százötven éves szerszámok is megtalálhatóak. Speciális eszközök között említette például a szíjhasítót, a bőrgyalut, a varrásjelölőt. Ollót nem használ, a bőrt mindig késsel vágja.

– Rengeteg olyan suszterkalapács, félholdkés, varróár van, amiket régiségpiacon vásároltam. Ezeket gyönyörűen felújítom, majd a használat során újra életre keltek. Kedvencem az a félholdkés, amit egy nyolcvanéves jászberényi szíjgyártó bácsitól kaptam. Ő pedig az édesapjától örökölte. Ez a régi kés már több mint százéves, és ma is kiválóan lehet vele dolgozni – részletezte Zsolt.

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szoljon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában