2021.02.05. 17:30
Márciusig süllőzhetünk, bőven akadnak termetes példányok is
Enyhe most a tél, kicsalogatja a vizekre a halfogás szerelmeseit. A pergető módszer kedvelői eredményesen próbálhatják horogra csalogatni a süllőket a március 1-jén kezdődő fajlagos fogási tilalomig. Azonban hiába szerezzük be akár a legdrágább, legígéretesebb műcsalikat, ha nem oda dobáljuk, ahol a hal tanyázik, vagy nem a megfelelő technikával vontatjuk el a ragadozó orra előtt.
Ratkai Miklós teszthorgász gumihallal fogott süllőket a Tiszán, a legnagyobb 9,9 kilós volt
Forrás: Beküldött fotó
Hogyan találhatjuk meg eme közkedvelt tüskés hátúakat? Ratkai Miklós teszthorgászt kérdeztük, aki a Tiszán az elmúlt napokban is pompás példányokat akasztott. A legnagyobb 9,9 kilósnak bizonyult. A gyönyörű halak fotózás után természetesen visszanyerték szabadságukat.
Miklós elsősorban csónakból horgászik gumihallal, néha wobblerrel. Persze nemcsak a fogasként is emlegetett süllőre, hanem mindenféle ragadozó halra. Még pontyot is szokott pergetve megakasztani. A Tisza-tavat, az ott átfolyó élő Tiszát és a Kisköre alatti folyószakaszt látogatja.
– A halak kapókedvét befolyásolja a fronthatás, a légnyomás, a vízállás és a víz tisztasága is, mindezt figyelembe kell venni, ha célirányosan horgászik az ember – hangsúlyozta.
– A Tiszán olyan helyeken kell keresni a süllőt, ahol visszaforgók vannak, medertörések. Ha egy-egy ilyen helyen megtaláljuk őket, számíthatunk több halra is.
Azt viszont tudni kell, hogy a nagy süllők nem verődnek csapatokba!
Amikor optimálisak a körülmények, jönnek a kapások, utána viszont mintha elvágták volna. Olyan, mintha nem is lenne hal a környéken. Több csónakos horgásszal tartom a kapcsolatot, szólnak, ha hirtelen jelentkeznek a süllőkapások. Ha étvágya van, teleeszi magát kishalakkal, ezt az időszakot jó kihasználni. Utána emészt, hiába húzzuk el előtte a csalit.
Gumihalból nagy a választék, különféle méretűek és színűek készülnek az efféle műcsaliból, bár Miklós elárulta, a színnek az opálos, zavaros vízben nincs sok jelentősége.
– Egész évben horgászom gumihallal süllőre. Nyáron az apró a hatásos, télen viszont a nagyobb méretűeket kell elővenni, akár tizenöt centiméterest is felkínálhatunk.
Ilyenkor kevés energiát fektet a ragadozó a vadászatba, inkább nagyobb zsákmányt kap el, hiszen az is ugyanannyi erőbedobást igényel.
Tehát most nagyobb műcsalit szereljünk fel, minél nagyobb korongfarokkal – javasolta Miklós.
A korongfarok befolyásolja a műcsali rezonanciáját. Ezek a rezgések olyanok, mint amit egy vergődő kishal kelt a vízben, a műcsali ugyanis a sérült kishal mozgását utánozza, kapásra ingerelve a ragadozót.
– A csali vezetésének technikájára is hangsúlyt kell fektetni, van, amikor koppanóra kell venni, van, amikor lebegtetni célszerű. Ezzel összefüggésben az sem mindegy, hogyan súlyozzuk ki a gumihalat. Ideálisan három–hat másodpercnek kell eltelnie, míg eléri az aljzatot – magyarázta a teszthorgász.
– Ettől el lehet térni. Túlsúlyozással szerelhetjük koppanóra, tehát amikor koppan a mederfenéken, kisebb súllyal pedig lebegtetjük a csalit. Ki kell tapasztalni, hogy az adott vízen mi válik be erősebb sodrásnál, zavaros vagy tiszta vízben, hidegben, s a többi. Ez sok gyakorlást igényel.
Természetesen fontos a megfelelő – nem feltétlenül drága! – horgászfelszerelés is.
Kell egy jó bot, de a zsinóron is sok múlik. Ha a damil túl vastag, nagy az ellenállása a vízben, így nehezebbre kell a műcsalit súlyozni.
Botot olyat használjunk, ami nem hajlik meg nagyon, mivel bevágásnál elég erőt kell tudni kifejteni, hogy a horog megakadjon a csontos pofában. Csónakos süllőzéshez legideálisabb a 2,1 méter hosszú bot, de van, amikor elég a 195–198 centis is, partról való horgászathoz viszont hosszabbak kellenek. A kapás többféle lehet. Van, amikor csak olyan, mint egy koppintás.
Általában minél nagyobb a hal, ez annál erősebb, de erős sodrásnál is nagyobb, mivel olyankor minél gyorsabban kell rávágnia a zsákmányra.
Megesik, hogy épp csak pici pöccintést tapasztalunk, pedig nagy halról van szó. Kaphat úgy is, hogy amikor letámadja a gumihalat, felénk hozza, ilyenkor nehezebb bevágni. És van olyan is, amikor csak simán elnehezedik a bot, amikor ráharap a csalira.
Elpusztulhat, ha túl gyorsan húzzuk fel
– A fárasztás vízfüggő, nem mindegy, milyen mélyről kell kihalászni a süllőt – hívta fel rá a figyelmet Ratkai Miklós. – Ha mély vízben akasztom meg, ügyelek arra, hogy ne húzzam fel túl gyorsan, mert a búvárhoz hasonlóan – amikor túl gyorsan jön a felszínre –, elszédülhet a hal is.
Az úszóhólyagjából ugyanis nem tudja elég gyorsan kiengedni a gázokat, ezáltal kiegyenlíteni a nyomáskülönbséget, ilyenkor látni, hogy kidülled a szeme. Ez azért gond, mert ha visszaengedjük, nem biztos, hogy el tud úszni, le tud merülni, ahogy kell, csak kóvályog, és akár el is pusztulhat, hiába ereszti szabadon a horgász – mutatott rá a problémára.