Különleges kardokat és koponyás szentolvasót is őriz Vankó György

– Kunhegyesen születtem 1965-ben. Édesapám hajósember volt, gőzhajón dolgozott fűtőként. Később személyhajón tevékenykedett a Balatonon, utána pedig Budapestre került. Gépészként bejárta a Dunát a Fekete-erdőtől a Fekete-tengerig – mutatkozott be otthonában Vankó György.

Mint mondta, őt is megérintette a folyami hajók világa. – Még nem töltöttem be a tizennyolcadik évemet, amikor Szolnokon dízelmozdony-szerelőként végeztem, mivel ez állt a legközelebb a hajózáshoz. Idővel aztán a fővárosba mentem dolgozni, hajóra kerültem. A Dunán tizenhat évet „húztam le”, húsz éve viszont a Tiszán keresem a kenyerem. Ennyi ideje dolgozom révészként a kompon – tette hozzá a férfi.

György szenvedélye azonban nemcsak a vízhez köthető, az ódon ritkaságok, régiségek is életének fontos részét képezik. Ahogy ő fogalmaz, húsz esztendeje „mindenevő”, azaz szinte bármi helyet kap nála, amely a múlt igényes, szép és érdekes szelete.

– Főként olyan tárgyaim vannak, amelyek a környékről, elsősorban a faluból valók. A gyűjteményem szép emléke egy láda, amely még a 17. század végén készült. Érdekessége, hogy egy rejtett, három ponton záródó, hatalmas zárszerkezet található benne – mutatta meg hírportálunknak a becses ritkaságot, melynek környezetében számos más különlegesség is helyet kapott.

Így például apósa egykori kampósbotja, melyet juhászként használt.

Mellette látható még néhány ugyanilyen eszköz, melyek nyolcvan-száz évesek. A kis szoba másik gazdagon díszített – nagyjából százesztendős – ácsolt ládája ugyancsak figyelemre méltó. A katolikus emlék Krisztus szenvedéstörténetének néhány tipikus jegyét, a keresztet, a mellé támasztott létrát, egy római katonát, valamint a töviskoszorút jeleníti meg.

György otthonának másik éke a helyi iparoskör emléktáblája. Tiszaroffra ugyanis 1925-ben iparosokat telepítettek. A táblán szereplő mesterek ekkor adták össze a pénzt lakásukra, mígnem mindenkinek lett otthona. Mint megtudtuk, sokuk leszármazottja ma is él a környéken.

A ritka kincsek sora azonban ezzel még nem ért véget. A családi otthon következő szobájában újabb érdekességek tárultak elénk.

– Kérdeztem egyszer egy ácscsapattól, hogy nem találtak-e valamit a munkájuk során padlásokon. Mesélték, hogy Jászberényben egy templomfelújítás alkalmával leltek rá egy ládára, benne apácaruhákkal, bibliákkal és szentolvasókkal. Az egyik ilyen 1880-ban készült, egy faragott csontfej található rajta. A fejalak egyik oldala Jézust, vagyis az életet jelképezi, míg a másik oldalán lévő koponya a halált testesíti meg. Őrzök továbbá egy egykori ereklyetartót, és van egy 1849-ből származó tiszaroffi házi oltárom is – summázta különleges tárgyainak történetét a férfi.

György mindezek mellett jelentős oklevél- és hadi gyűjteményt mondhat magáénak. Az osztrák–magyar kardok között egy szép állapotban megmaradt Szent György-kosaras tiszti kard egyaránt az otthoni repertoár féltve őrzött kincse.