Díjjal ismerték el a kisújszállási Erdei Edit fáradhatatlan munkáját

– Eredetileg kozmetikus a szakmám, de a szociális vonal az, ahol megtaláltam a számításomat, ebben édesapámra ütöttem – árulta el Erdei Edit. – Sokszor eszembe jut, amit apu mondott mindig: „Kislányom, szervezni, azt tudsz!”. Már az általános iskolában is szerettem szervezni az osztályom dolgait. 

– Szabó Jánosné Borika volt a családsegítő vezetője, nagyon jó tizenöt évet töltöttem el ott – klasszikus családsegítést végeztünk. De immáron hat esztendeje a Vöröskeresztnél tevékenykedem. A sikeres munkához szükség van a társszervekkel való jó kapcsolatra és az önkéntesekre is. Megható volt, amikor a minap vittem adományt egy családhoz, és azzal fogadtak: „Borika néném, figyeljen már!”. Először meglepődtem, majd eszembe jutott, hogy családsegítőként többször segítettünk rajtuk a főnökömmel, Borikával, aki tudom, hogy fentről ma is figyel rám, úgyhogy én lettem a „másik Borika néni”, ami jóleső érzés számomra.

Nagyon tetszik a város hangulata, a kisújiak adakozási kedve, mindig van, akit megérint egy-egy kérésem, amit a családok érdekében teszek ki a közösségi oldalamra.

– A vöröskeresztes munka erről is szól, valamint a véradások, tanfolyamok szervezéséről, de ott voltunk Röszkén is az első migrációs hullámnál önkéntesként, most pedig a kórházi oltóponton segédkezünk – részletezte Erdei Edit. 

A díjazott elárulta, hogy bár aktívan telnek a mindennapjai, azért a kikapcsolódásra is jut ideje.

– Szabadidőmben szívesen utazok vagy koncertre járok. Tagja vagyok a helyi Phoenix Kórusnak, mellyel sokfelé felléptünk már. Jó érzés, mikor a közönség megtapsol bennünket, ez azonban karnagyunknak, Lór-Kerekes Ágnesnek köszönhető, mert az ő fiatalos személyisége, zenei elkötelezettsége minket is magával ragad. Mindig igyekszik kihozni a maximumot a kórusból, ehhez olyan jó darabokat talál, melyeket nagy örömmel énekelünk el a közönségnek. És persze a fiaim és az unokáim azok, akikkel próbálok minél többet együtt lenni. Luca tízéves, hegedül, néptáncol, lovagol. Jó tanuló, aranyos, szép kislány. Bogi még óvodás, de nagyon kommunikatív, akárcsak a nagyanyja, bárhová is megyünk, rögtön feltalálja magát. És van még az egyéves csöppség, Lujza, akinek a születésénél is bent voltam, én vágtam el a köldökzsinórt. Karácsonykor itt voltak mindannyian. Az ajándékok tekintetében most nem tárgyakat, élményt adtunk a kicsiknek – sorolta a nagymama, aki a most kapott megyei díjat meghatottan vette át.

 – Ez az elismerés nemcsak nekem szól, hanem azon önkénteseknek is, akik segítik a munkámat. Köszönöm a lakosságnak is, hogyha felhívást teszek közzé egy nehéz sorsú család érdekében, mindig van, aki segítsen. Remélem, ez az adakozókedv 2022-ben is megmarad – bizakodott Erdei Edit.