A győzelem motiválja a mindennapokban a Szolnoki Olajbányász fiatal irányítóját

– Hogyan vált élsportolóvá?

– Rengeteget mozogtam már gyerekként is, szinte mindegy volt, milyen sportot, csak játsszak. Nem is gondoltam volna, hogy profi játékos leszek, amikor korábban Kecskemétre kerültem, akkor fordult meg a fejemben először a hivatásos karrier gondolata.

– Mennyit kell edzenie?

– Az edzésterhelés egyenletesen nőtt az évek során. Baján, ahol kezdtem a sportágat, napi egyszer másfél órát edzettünk, Kecskeméten már kétszer másfél órát. Ehhez aztán jött még a pluszmunka, hiszen a kosárlabdában nagyon fontos, hogy izmos, gyors legyen a játékos, nagyot ugorjon. Később pedig előtérbe került a minőségi alvás, étkezés, regeneráció fontossága is. Erre már itt, Szolnokon ébredtem rá.

– Harmadik szezonját tölti Szolnokon, és eddig elkerülték a nagyobb sérülések. Ez ügyben van valamilyen titka?

– Szerencsére jó genetikám van, nem vagyok sérülékeny. Vannak bizonyos sérülések – boka, térd –, amelyek óhatatlanul megtörténnek, és sajnos nem lehet kivédeni. Ugyanakkor az izomsérülések, húzódások megelőzhetőek, ezekre figyelek is: a masszázst, jeges kádat, hengerezést mind nagyon fontosnak tartom.

– Mennyire szigorú a napirendje?

– Általában délelőtt 10-kor edzünk először, így nagyjából reggel nyolckor kelek fel. Lényeges, hogy ne edzés előtt tíz perccel „essünk be”, hanem kellően ráhangolódjunk a munkánkra, ezt a szolnoki klubvezetés egyébként is elvárja. Ahogy idősödöm, egyre inkább igénylem is, hogy nyújtással, hengerezéssel átmozgassam a testem a tréninget megelőzően – ragasztanom, krémeznem szerencsére nem kell. Ebéd után pihenő következik. Érdekes, hogy hét közben ilyenkor nem alszom, meccsnapon viszont mindig tudok aludni. Délután ugyanez a menetrend, persze a második edzés már keményebb. Plusz edzésmunkát nem szoktak kiírni számomra, inkább ha én úgy érzem, maradok még dobni edzés után. Ez a fajta rutin az évek alatt fontossá vált, érzem, hogy rendszerezettebbé teszi az életem. Nyaranta például, amikor nincsenek ilyen formában edzések, hiányoznak is.

– Milyen étrendet kell követnie, egyáltalán: mi van a hűtőjében egy átlagos hétköznapon?

– Igyekszem odafigyelni, de azért nem követek extrán szigorú diétát, nem számolom dekára az adagokat. A reggeli tojás, szendvics, müzli, vagy hasonlók. Mérkőzések előtti este már csak könnyű ételeket eszem, meccsnapon meg végképp. Csirke, tésztafélék, snack – általában ezeket eszem. Napi két edzés között egyébként sem fogyaszthatunk nehéz, zsíros ételeket, hiszen akkor délután meg sem bírnánk mozdulni.

– Ebből a szempontból hol a határ? Ünnepekkor egy pohár ital, vagy alkalomadtán az édesség belefér az élsportolói létbe?

– Nálam bele. Mivel év közben úgyis odafigyelek, és tekintettel vagyok az edzésekre. Karácsonykor például azt eszem, amit megkívánok, édesszájú pedig egyébként sem vagyok. A klub elvárása az, hogy jól teljesítsünk, ha ez megvan, ilyen részletekbe nem szólnak bele.

– Sokszor hallani: a sportsikerek fejben dőlnek el. Ön hogyan látja ezt?

– Nagy mértékben egyetértek. A tehetség egy dolog, de hogy akarsz-e jól teljesíteni, hogy hiszel-e magadban – ez mentális erő függvénye, és szükséges a sikerhez. Emellett élvezned is kell, amit csinálsz, ha csupán kötelességből teszed a dolgod, az nem az igazi.

– És hogyan veszi rá magát az edzésre például kánikulában, vagy szakadó esőben?

– Nyilván nincs hozzá kedvem, de tudom, hogy ez a dolgom. Csak elindulni nehéz otthonról, ha már ott vagyok, észre sem veszem. De egyébként is annyi ideje csinálom már, hogy ez természetes. Azért nem tagadom, egy esős „punnyadós” napon nagy a kísértés, de erőt kell venni magunkon, hiszen ez a munkánk, nem hagyhatjuk cserben a csapatot. 

– Hogyan tartja fenn a motivációját?

– Szeretek nyerni! Ha tudom, hogy hétvégén játszunk valamely csapattal, azt le akarom győzni. Ez motivál hétköznap az edzéseken is, hiszen ha jól edzem, jól fogok játszani, és segíteni tudok a csapatomnak megnyerni a mérkőzést.

– Hogyan rendezhető össze az élsportolói lét a magánélettel?

– Nehezen, hiszen a párom reggel 8-tól délután fél 5-ig dolgozik, így csak este tudunk találkozni. És ugyebár a hétvége sem szabad, hiszen bajnokit játszunk, márpedig ha meccs van, akkor nálam csak az létezik. Mindez civilként elsőre nehezen érthető, ugyanakkor lehet rajta dolgozni, és kellő intelligenciával össze lehet hangolni.