Hónapokig nem bonthatta fel titokzatos küldeményét Kiss M. Jenő

– Az év elején egy különös sárga boríték érkezett hozzám, rajta a Vatikán címerével, január 18-i feladási dátummal. Nagyon meglepődtem, hogy miért kaphattam onnan levelet, az pedig különösen foglalkoztatott, hogy vajon mit akarnak velem közölni. A küldeményt azonban csak a születésnapomon, április 19-én nyithattam ki – nyújtotta felém az azóta már felbontott borítékot Kiss M. Jenő, aki, mint mondta, a lezárt „irattasak” hónapokig pihent otthonában.

A férfit eleinte nagyon foglalkoztatta a titokzatos levél, mígnem arra jutott, hogy beteszi a szekrényébe, és a jeles napig igyekszik megfeledkezni róla. Teltek-múltak a hetek, elérkezett április tizenkilencedike...

– Mint kiderült, a párom intézte el az irat postázását. Az interneten kutatott és kiderítette, hogy miként kérhető ilyen oklevél. Úgy gondolta, örülnék egy efféle szép emléknek, így hát el is indította a kérelmet. Az angolul íródott irat pedig megérkezett – mutatta meg a dokumentumot a nyugalmazott parancsnok.

Kiss M. Jenő arról is beszámolt, hogy születésnapjára egy összejövetelt szerveztek családjával. A rákóczifalvai rendezvényre magával vitte az oklevelet, amelyet a családtagok is elolvashattak.

– Huszonöten voltunk a programon, amelyen a dédunokám, az unokáim, a párom és a gyermekeim is részt vettek. Természetesen, az ajándékomat nekik is megmutattam. Időközben egyébként bekereteztem az oklevelet, a végleges helye azonban még nem dőlt el. Azt hiszem, a gyűjteményes szobámat vagy a nappalimat ékesíti majd – zárta szavait a Kiss M. Jenő.