Egy kis történelem

2024.11.15. 19:30

Több száz éves toronyórára bukkantak egy templomban – videóval

Még mindig működik a jánoshidai premontrei rendházban kiállított régi toronyóra. Ingája annak rendje, módja szerint járta útját, fogaskerekei olajozottan fordultak, ahogyan már legalább másfél, két évszázada megszokták. Mint kiderült, nem ez az egyetlen, működő ódon szerkezet a Jászkunságban, és az is, hogy a régi toronyórák még ma is őrzik egykori készítőik jellegzetes kézlenyomatát, nincs teljesen egyforma közöttük.

Szathmáry István

Kísérőnk, Bozsó Mihály közművelődési szakember, intézményvezető mondta el, hogy a régi szerkezet nem más, mint a közelben álló egykori premontrei templom eredeti időmérője. Évtizedekkel ezelőtt emelték le a toronyból, s rendbehozatala után itt találta meg vélhetően örökös helyét a rendházban. Lapunk archívuma szerint 2002 májusában adtunk hírt arról, hogy a jánoshidai templom tornyában egy 180-200 éves óraszerkezetet találtak. Bár az óra messze nem egyidős a középkori templommal, de így is nemzedékek sorának mutatta az időt, azelőtt a nap járásához igazodtak az emberek. A legrégebbi, bő hatszáz éves óraszerkezet Angliában van, de nálunk a jánoshidai szerkezet is tiszteletre méltó korú. Rusvai László, akinek szép világítástörténeti kiállítását is éppen akkor láthattuk a rendházban, s akinek szintén volt része volt a toronyóra felújításában, hozzáfűzte, hogy nem mindennapos dolog a régi toronyórák megőrzése.

régi toronyórák
A régi toronyórák a történelem egy szeletét őrzik, Vidra Sándor a szolnoki Belvárosi templom gondnoka meg is mutatta a templom egykori órájának számlapját is
Fotó: Mészáros János

A régi toronyórák elismert mesterek keze munkáját dicsérik

– Mára sajnos sok helyen kidobták az „ócskavasat” az elektromos, harangjátékos műanyag órák kedvéért. A jánoshidai szerkezet ráadásul olyan kovácsmunka, ami még 19. század közepén megjelent gyári órák előtti darab. Biztosan nem a helyi kovácsmester dolgozott rajta, hanem erre szakosodott mester készítette legalább fél évig a kovácsolással, szegecseléssel összerakott első generációs szerkezetet – mondta. 

Azt is megtudtuk, hogy amikor először találkozott az órával, már nem volt rozsdás, korábban szépen konzerválta valaki, tehát vigyáztak rá. A javításán már ő dolgozott, többek között az egyik csapágyát rézzel perselyezte, pótolta a hiányzó ingafüggesztő rugót. Bár ahhoz, hogy teljesen üzembiztos legyen, még van rajta tennivaló, de ahogyan magunk is meggyőződtünk róla, szépen jár így is.

Illesztésein, egyetlen darabból kovácsolt, majd reszeléssel kialakított fogaskerekein, felső részén látható kovácsolt díszítésen is látható, hogy szeretettel és gondos munkával készítette ismeretlen alkotója.

Nagy értéke volt a maga korában is, jókora házat, esetleg húsz lovat, vagy négy-öt pár jármos ökröt lehetett venni az árán. A falu idős lakosai úgy emlékeztek rá, hogy a tornyon levő három, 120 centiméter átmérőjű számlapján fehér alapon fekete római számok voltak, s a padlástérben négy mutatót is találtak hozzá. Rusvai László azt is hozzáfűzte a látottakhoz, hogy emlékezete szerint egy hasonló öreg szerkezet még a közeli alattyáni toronyban is található.

régi toronyórák
Egykor a jánoshidai templom tornyában működött ez a több száz éves szerkezet Fotó: Rusvai László

A most látott óra felidézte egy korábbi élményemet is, amikor Szolnokon Mészáros János fotoriporterrel jártuk be a Belvárosi nagytemplom tornyát. A szintén kovácsoltvas óramű a modern óraszerkezet beépítése óta használaton kívül áll a harangtér alatti boltíves helyiségben, gondosan őrzik, s terv szerint idővel szintén konzerválva a szélesebb közönség számára is látható lesz. Amikor a fényképét elküldtem Rusvai Lászlónak, ő az egymás mögé helyezett keréksorok alapján a 18. századból való szerkezetnek ítélte. Szerencse, hogy ez a szerkezet is megmaradt az utókornak, pedig volt esélye a pusztulásra. Többek között akkor, amikor az 1867-es szolnoki földrengéskor az egész torony órástól-harangostól dőlni kezdett a későbbi iskola irányába. Végül Kleinwachter János királyi mérnök hajmeresztő, de bevált ötlete mentette meg az épülettel együtt, amit egy alá ásott gödörrel billentettek vissza a helyére.

Tiszaroffon is különleges a templom toronyórája 

E cikk kereteit túlhaladná a vármegye összes régi órájának számbavétele, ezért most csupán még egy követésre méltó példával szeretnénk kiegészíteni jánoshidai élményünket.

Tiszaroffon is hasonló gonddal őrzik a település református templomának restaurált régi óraszerkezetét, amit egy kiállítás keretében a nagyközönség is bármikor megtekinthet. Amint azt nagytiszteletű Szabó Richárd református lelkésztől, a Tiszaroffi Református Egyházközség lelkipásztorától megtudtuk, mai templomuk elődje még nem a jelenlegi helyen volt. Vesszőfonatba vert sárból épült, amit 1713-ban javítottak. Ebben óra még semmiképpen sem lehetett. A jelenlegi templom és torony elődje az 1726-ban a Rákócziak magtárából kialakított imaház volt, amit 1757-ben építik ki templommá. 

Mivel akkoriban a protestánsok tornyot nem építhettek, ezért azt csak 1762-ben külön királynői engedéllyel emelhették őrtoronyként.

Ennek köszönhető az a sajátosság, hogy az külön áll a templomtól. Ahogy mondták, „a templom jegyben jár a toronnyal.”

Az itteni első toronyóra felszereléséről még nincs adat, csak annyi, hogy azt 1818-ban már javították. A jelenlegi órát 1894-ben szerelték be, s az az érdekessége, hogy a szokástól eltérően a kismutató mutatja a perceket, a nagymutató pedig az órákat. A tornyot 2012-ben újították fel és példamutató módon akkor alakították ki a régi toronyórát őrző és bárki által megtekinthető kiállítást ahol a lecserélt régi óraszámlapon és a régi szerkezet rekonstruált dobozán kívül a toronyórához kapcsolódó 18-20-ik századi tárgyakat is megtekinthetik az érdeklődők.

régi toronyórák
A tiszaroffi református templom toronyórájának rekonstruált háza Fotó forrása: a tiszaroffi egyház honlapja

Nincs egyforma a régi toronyórák között, mindegyik egyedi

Mindkét példa akár ösztönző is lehet a hasonló emlékek sorsát illetően. Bizonyára számos régi toronyóra, vagy annak megmaradt része lapulhat még szerte a vármegyében, de gyaníthatóan nincs kért egyforma darab köztük. Már ezért is érdemesek a megóvásra, de az ősök emléke miatt is, akik életének ritmusa ezekhez az öreg időmérőkhöz igazodott, az ő napjaik emléke is visszaköszön róluk.

A szolnoki Belvárosi templom új óráját készítő Kapui Gyula pedig azt mondta el a régi órákról, hogy mivel ügyes kezű kovácsmesterek készítették őket, így hasonlóak egymáshoz, de nincs két egyforma közöttük. Egy mesternek legalább két évre volt szüksége az elkészítésükhöz, s mivel addig is élni kellett valamiből, közben mellékesen hasonló elven működő, úgynevezett tyúkforgatókat is készítettek, amikkel a tűz felett sülő szárnyasokat, forgatták, hogy egyenletesen piruljanak.

A régi órákat harminc-ötven évenként teljesen szét kellett szedni, karbantartani, majd újra összerakni, így a mestereknek mindig volt ezzel is munkáj

a. 

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szoljon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában