2025.01.19. 15:00
Lóra termett a hagyományőrző csikóscsapat mindhárom tagja
Az elmúlt években külön-külön léptek fel csikósbemutatókon. Így ismerték meg egymást, majd júliusban eldöntötték, hogy együtt folytatják „Hagyományőrző csikósok” néven: Tóth Lászlóval, Szűcs Gáborral és Czibi Mátéval egy kisújszállási tanyán beszélgettünk.
– A csapat neve onnan jött, hogy mindhárman őrizzük a lovas hagyományokat, én hétéves koromban ültem először lóra – kezdte a jelenleg Tiszaörsön élő, de karcagi születésű Tóth László.

Fotó: Daróczi Erzsébet
– Gyermekkoromban nagybátyámék kezdtek tanítani, utána versenyeztem is díjugratásban. Karcagon Nagy Szentesi Lajos bácsinál lovagoltam, mondhatni, belém ivódott a lószag, a lovak ellátása, ápolása sem okozott gondot. Szüleim a mezőgazdaságból éltek, így örültek az akkor még hobbinak számító lovaglásnak. Engem azonban annyira magával ragadtak a gyönyörű hátasok, hogy a kenderesi szakiskolában lótenyésztőként végeztem. Amikor dolgozni kezdtem, a fizetésem leraktam, és úgy vettem meg az első lovam, ma hét van. Németországban dolgozom hétköznap, mint ipari alpinista, hétvégén pedig csikósként. Az első a megélhetés, utóbbi a kikapcsolódás, a megnyugvás. A párom is lótenyésztőként végzett, csak Gyomaendrődön. Van két csodálatos fiunk, a nagyobbik öt, a kicsi három és fél éves, ők saját pónikat is kaptak – árulta el László.
A csikós büszkén mutatta csikósruhájára felvett hortobágyi cifraszűrjét, Szabó Katalin alkotását, mely kunsági mintával van hímezve.
„ha bánatom, örömöm van, lóra ülök...”
– Télen a fiúk a karámba rakják a lovakat, nem dolgoznak velük, most ők is pihennek. Én, mivel fuvarozom velük, télen is többször befogom őket.
A bemutatókra külön készülünk, a Hortobágyi Lovas Napokra azonban közösen edzünk majd – vette át a szót a kisújszállási Szűcs Gábor, aki harmincegyedik éve lovazik. – Hat lovam van, nekem ez munkaeszköz is, a gazdaságomból a szalmát, a szálastakarmányt ők hozzák be, de fuvarozom is.
A lovak nekem a szabadságot, a kikapcsolódást jelentik, ha bánatom, örömöm van, lóra ülök – fűzte hozzá a kisújszállási lovas.
– Szoktuk is a hajnali videókat kapni tőle, hogy már pirkadatkor a határban van – árulták el társai Gábort, aki a lovak mellett juhokat, szarvasmarhákat is tart, főállásban pedig a TRV Zrt. kisúji telephelyén dolgozik.
Czibi Máté Püspökladányban nőtt fel, az ottani lovardába nagyszülei már gyerekként elvitték.
Már erre az esztendőre is akadnak meghívásaik
– Ilyenkor le se lehetett venni a lóról, annyira imádtam lovagolni. Hatéves voltam, amikor édesapám megvette első lovát, azóta együtt lovazunk. Nekem gumiszerelő cégem van Kisújszálláson, a lovak nekem is a hobbit jelentik. A feleségemet, Diát is lovas emberként ismertem meg 2016 augusztusában a karcagi aratófelvonuláson, azóta van egy tündéri óvodás kisfiunk, akivel két hónaposan ültem fel először a lóra, ma már órákig képes a nyeregben ülni. Hamarosan megszületik a kislányunk, remélem, ő is lovas ember lesz. A feleségem már csak simogatja a lovakat, festményeken örökíti meg őket, és szervezi a bemutatóinkat, ahol csergetünk, ültetünk, fektetünk. Az álmunk az, hogy egyszer pusztaötössel is felléphessünk. Tavaly csikósbemutatót tartottunk Karcagon az óvodásoknak, illetve Kenderes, Tiszapüspöki, Tiszaszentimre, Tiszaörs, Tiszakeszi, Mezőcsát és Kisújszállás egy-egy rendezvényén, és már erre az évre is vannak meghívásaink – árulta el Máté.