Elképesztő tárgyat vitt be a szolnoki régiségboltba egy nő, a tulajdonos lélegzete is kihagyott

Berta István galériájának egyetlen pontja sincs, ahol egy óvatlan mozdulattal ne okozhatnánk több száz ezer forintos kárt. A szolnoki régiségkereskedő Mária utcai üzlethelyisége roskadásig pakolt antikvitásokkal: az egyik polcon sosem használt Zsolnay pillangós készlet, a másikon szobrok, vázák, ékszerek sorakoznak. A falak, sőt, a padló is zsúfolásig neves festők alkotásaival: egymást érik Pólya Tibor, Baranyó Sándor, Chiovini Ferenc ecsetvonásai. Az egész helyiség olyan, mint egy múltra nyíló ablak. Érthető hát, hogy a teremben óvatos gázlómadárként mozgunk, miközben azt tudakoljuk: mégis, hogyan lesz valakiből régiségkereskedő?

Ezernyi dolog fordult meg a szolnoki régiségkereskedő kezei között

– A Pálfyban végeztem vegyészként, de nem szerettem volna a Vegyiművekben három műszakban dolgozni. Édesapám is gyűjtő volt, festményeket, vasalókat, mozsarakat halmozott fel. Én már ezek között nőttem fel, így magam is megszerettem a régiségeket, és kedvet kaptam a szakmához – kezdte a szolnoki festmény- és műtárgybecsüs.

– A fő profilom a festmény, tudniillik mindenki szakosodik valamire. Nálam például a bélyegek és a szőnyegek kimaradtak, vannak ellenben porcelánok, imádom a bronz szobrokat, ezüst tárgyakat, pénzeket – sorolta.

Ahhoz persze, hogy valaki effélékkel kereskedjen, jó pár év rutin szükséges.

– Igazán nem is a tanfolyamon lehet megtanulni a szakma csínját-bínját, hanem azzal, hogy az ember eljár hagyatékfelvásárlásra, aukcióra, múzeumba. Ott ragad ránk a kellő tudás. Itt évekről, de inkább évtizedről beszélünk – mondta.

Elhunytak házaitól a bolhapiacokig

Antikvitások egyébként többféle módon juthatnak el a kereskedőkhöz.

– Ide is sok mindent behoznak. Például mert meghalt a szülő, a nagyszülő. Komplett hagyatékot is szoktam vásárolni. De vannak „helyeim”, például bolhapiacok, aukciók – ezeknél inkább az eladás, mintsem vétel a szándék. Ha behoznak ide valamit, akkor megegyezünk egy összegben, és vételi jeggyel megveszem. Ha kimegyek egy hagyatékra, akkor inkább csak mazsolázok. Sok mindent otthagyok, hiszen nem mindenben látok fantáziát – osztotta meg.

– Milyen a forgalom? Kiszámíthatatlan. Van, hogy három-négy napig nullás, utána meg egy nap alatt eladok két festményt. Zömében idősek jönnek. Ötvenes, hatvanak, hetvenes korosztály. Ők jellemzően eladnának, hiszen sokszor tele a lakásuk, nincs már hely. A fiatalokat még valahogy nem érintette meg a dolog, de alakul szerencsére – fejtette ki Berta István, hozzátéve, Szolnokon és a megyében is ritkának számít foglalkozásuk. Az ipar hazai fellegvára egyértelműen Budapest.

Vigyázni kell a hamisítványokkal

Ami persze – a fentebbi alkotói nevekből is kiindulva – nem azt jelenti, hogy Szolnok szűkölködik becses műtárgyakban. Berta Istvánnak például már volt a kezében Aba-Novák Vilmos, Patkó Károly, Fényes Adolf, Deák-Ébner Lajos, Koszta József, Kádár Béla munkája is. Ezek már milliós nagyságrendű festmények. Jelenlegi kínálatából pedig egy Tenk László képet taksál a legtöbbre, közel félmillió forintra.

De apróságokat is visznek, Berta István tapasztalatai szerint a fiatalok szívesen választanak porcelán figurát ajándékba a szülőknek, vagy a minimalista lakásokba illő alkotásokat.

– Vannak-e szélhámosok a szakmában? Az biztos, hogy észnél kell lenni, mert rengeteg a hamisítvány. Mivel én becsüs vagyok, a „röntgenszemem” kiszűri ezeket, de a laikusé nem biztos – mondta el a szakember.

Némi támpont azért akad szerinte.

• Festményeknél például a fáradt színek, az utólagos aláírás árulkodó – ez egy egyszerű UV-lámpás vizsgálattal felderíthető, az UV ugyanis kidobja az utólagos szignót.
• De – mint mondta – gyakran adnak el ezüst gyanánt olyan tárgyakat is, amelyek valójában csak ezüstözöttek. Ilyenkor figyelni kell a mesterjegyet, ezüstöt ugyanis anélkül nem készítenek. De kereshetjük a dianás fémjelzést, vagy finomsági számot is.

Ezüst gyertyatartót húzott elő a néni

– Rengeteg gagyi termék is érkezik, ezeket mind ki kell szűrni. Most már nem szoktam megmondani a tulajdonosnak, ha hamisítvány a festménye. Inkább csak annyit, hogy „köszönöm, nem kérem”. Ha kérdezik, miért, azt mondom: mert tele vagyok – osztotta meg a szolnoki becsüs. Hozzátette, korábban megesett, hogy mikor utánzattal érkeztek hozzá, és azt ő közölte, még a másiknak állt feljebb. És persze ellenpéldák is akadnak.

– mesélte.

Berta Istvánt megkérdeztük arról is, mint szól a televízióban nagy sikerrel futó Kincsvadászok című műsorról, ami szakmájukba enged bepillantást.

– Azt gondolom, pozitív hatása van, hiszen általa a fiatalok is megkedvelhetik ezt a szakmát. Eddig azt tapasztaltuk, hogy a régiségkereskedelem inkább az időseket vonzza. De a műsor segíthet abban, hogy a fiatalabb korosztályhoz tartozók is meglássák az értéket egy szép porcelánban, vagy egy remek festményben.