Vicces, olykor pajzán locsolóversek a Jászkunságból. A kölni mellett legyenek ott ezek is a tarsolyban!

A húsvét egyik legkedvesebb hagyománya a locsolkodás – legalábbis azok számára, akik nem ijednek meg egy kölnisüveggel, vagy netán egy vödör vízzel közeledő fiú látványától. Az illatokkal teli tavaszi reggeleken ilyenkor megelevenedik a múlt. A fiúk útra kelnek, a lányok pedig piros tojással, süteménnyel és olykor egy-egy puszival jutalmazzák a „legbátrabbakat”. A húsvéti locsolóversek évről évre új értelmet nyernek – hol tréfásak, hol romantikusak, de mindig a jókedv a cél.

Húsvéti locsolóversek – egy kis csibészséggel fűszerezve

Persze a locsolkodás már régen nem csak arról szól, hogy kiöntjük a fél üveg kölnit valakire. A jó locsolóvers legalább annyira fontos kellék, mint maga a parfüm – sőt, gyakran ez dönti el, hogy jár-e a jutalom. A klasszikus rigmusokon túl egyre többen próbálkoznak saját, kreatív megoldásokkal. és persze van, aki kicsit csibészesre veszi a figurát, de mindig a jó ízlés határán belül maradva.

Így például a Martfűn élők nyugodtan előállhatnak a következő versikével: 

Martfű felől fúj a szellő,
Illatoddal versenyt nem lő.
Locsolok, ha már itt járok,
A puszinál többet nem várok…

A Jászságban sem megy ez másképp. Ott bizony a húsvéti flört is része az ünnepi hangulatnak, főleg ha ilyen sorokkal toppan be valaki az ajtón:

Jászberényben kezdtem, de csak úgy lazán,
Egy lány megkérdezte: „Te mindig ilyen csibész vagy, talán?”
Mondtam: „Nem, csak húsvét van, s forr bennem a vér!”
Locsolhatok? Mert nálad jobb combot még nem látott a tér!

Aki pedig úgy dönt, hogy hosszabb utat tesz meg, az sem nyúlhat mellé. Egy tiszafüredi látogatás is tartogathat meglepetéseket:

Tiszafüred messze innen,
De miattad jöttem, szívem.
Locsoló vagyok, nem zsivány,
De ha puszit kapnék... nem bánnám.

És végül következzék egy kicsit merészebb, specifikusan a szolnokiaknak:

Szolnoknak már hírét vittem,
Sok szoknyában jártam itten.
Most se hoztam kézbe rózsát,
Csak meglocsolnám a búrád.

A húsvéti locsolkodás tehát nemcsak hagyomány, hanem igazi társasjáték is – humorral, bátorsággal, néha egy kis pimaszsággal fűszerezve. És bár egyes háztartásokban már csak jelképesen kerül elő a kölni, az apró figyelmesség, a jó szó, a nevetés és a közösen megélt pillanat teszi igazán ünneppé azt a szép hétfői tavaszi napot.