2025.05.18. 19:55
Közel ötven éve kezdődött az Evezős csárda legendás története, minden egy fontos eseménnyel indult
Május 13-án reggelre a lángok martaléka lett a szolnoki Evezős Csárda. A város emblematikus, a magyaros gasztronómiát követő, épp ezért ikonikusan piros-fehér kockás abroszos vendéglője jövőre ünnepelné ötvenedik születésnapját. Az Evezős Csárda története fél évszázadra nyúlik vissza.
Az Evezős Csárda létrejötte (is) tulajdonképpen Várkonyi Gézának és kebelbarátjának és vízisport-társának, Pálhidi Csabának köszönhető. Ők voltak azok, akik meghonosították Szolnokon a kajak és kenu sportágat. Az Evezős Csárda története kicsit az ő történetük is.
Fotó: Mészáros János
A Szolnoki Vízügyi Igazgatóság, később Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság számos munkatársa már fiatalon „kajakra gyúrt”. Így tett Várkonyi Géza és Pálhidi Csaba is, valamint hasonló tetterős kollégáik szintén, akik révén 1961-ben megalakult a Szolnoki Vízig Medosz Sportkör, azon belül pedig a kajak-kenu szakosztály.
Az Evezős Csárda története egy kajak-kenu versennyel indult
A klub versenyzői kezdetektől sikerorientáltak voltak, sporteredményességük lendületet adott az új szolnoki vizessportnak. Olyannyira, hogy 1963-ban Szolnok rendezhette meg a Kajak-Kenu Országos Vidékbajnokságot, igaz, akkor még az élő Tiszán. És míg ezt követően az evezősök maradtak az élő folyó adta környezetben, addig a kajakosok és kenusok folyamatosan áttették székhelyüket a tiszai holtágra.
Történt, hogy 1976-ban Szolnok nyerte el egy nemzetközi utánpótlás kajak-kenu verseny megrendezését. A szervezők a Holt-Tiszán jelölték ki a leendő versenypályát, melyet kötelezően szabványszerűen kellett kialakítani.
A Szolnok Megyei Néplap 1976. július 23-i száma az új versenypályáról adott információkat: „Pályaavatás előtt áll Szolnokon, az alcsiszigeti Holt-Tiszán a nemzetközi kajak-kenu pálya. Elkészült a mintegy 7 méter magas, háromszintes céltorony és a 100 méter hosszú 7-800 nézőt befogadó betonlelátó. A kiszolgáló helyiségek, öltözők, mosdók is készen várják a sportolókat. A pálya két oldalán már túl vannak a füvesítésen, a parkosításon, a vendéglátóipari vállalat kezelésében pedig Evezős Csárda nyílt. Az egész létesítmény mintegy 6-7 millió forintba került. A pályát – kétnapos nemzetközi verseny keretében – holnap avatják fel” – tudósított minderről a Néplap, amely bizonyságul szolgál arra, hogy e nemzetközi verseny kapcsán épült meg az addigra a Kötivízig által kikotort holt-tiszai pályához:
- a parkolóterület;
- a betonlelátó;
- a céltorony;
- a korábbi faházak;
és persze a Jász-Nagykun Vendéglátó Vállalat jóvoltából az Evezős Csárda.
Forrás: Új Néplap-archív
A Szolnok Megyei Néplap 1976. július 25-i számában eképp írtak a nagy eseményről:
Tegnap délután ünnepélyesen felavatták a társadalmi összefogással épült kajak-kenu versenypályát a szolnoki alcsiszigeti Holt-Tiszán. Az ünnepélyes pályaavató előtt Kukri Béla, a városi tanács elnöke fogadást adott a nemzetközi verseny rendezőinek, versenyzőinek és a delegációk vezetőinek. A fogadáson és az avatási ünnepségen többek között megjelent Vajda Vilmos, a Magyar Kajak-Kenu Szövetség titkára, Síkos Gyuláné, a Budapesti Sporthivatal munkatársa, dr. Sáli Ferenc és Ligeti Lászlóné, a Budapesti Kajak-Kenu Szövetség elnökségének tagjai, valamint Szabó József, a Szolnok Megyei Sporthivatal elnöke és Nagy Illés, a Szolnoki Vízügy-Dózsa elnöke.
Az elöljárók felsorolása után a versenyprogramról is írt a szerző: „Délután 15 órakor Kukri Béla avatta fel ünnepélyesen a versenypályát, majd Maurer Jenő, a Budapesti Kaják-Kenu Szövetség elnöke megnyitotta a nemzetközi kajak-kenu versenyt. A kétnapos viadalon négy nemzet – Bulgária, Lengyelország, Német Demokratikus Köztársaság és Magyarország – junior válogatottjai – közel száz versenyző – szálltak vízre. A rövidtávú döntőket ma 10 órától, a hosszútávúakat pedig 15.30-tól rendezik. Az 1980-as moszkvai olimpia ifjú reménységeinek versenye a 17 órai ünnepélyes eredményhirdetéssel és díjkiosztással fejeződik be.
– számolt be minderről a tudósítás.
Hogy Kukri Béla hol adott fogadást a nemzetközi verseny rendezőinek, versenyzőinek és a delegációk vezetőinek, annak pontos helyét nem említi a cikk. Vélhetően az elegánsabb tanácsházán, de akár lehetett volna az alkalomhoz illően „sportosabb” helyen is, például a kajak-kenu versenypályához közeli, újonnan épült Evezős Csárdában, melyet alig néhány hónappal korábban, tavasszal adtak át hivatalosan és állították az étkezővendégek szolgálatára.
A Szolnok Megyei Néplap 1976. április 29-én így számol be a város új éttermének megnyitásáról:
Szolnokon, a Holt-Tisza partján elkészült a 95 négyzetméter alapterületű, teraszos Evezős Csárda. A megyei tanács 600 ezer forintot adott a Jász-Nagykun Vendéglátó Vállalatnak. Az összeg egy részéből megvásárolták a csárdához szükséges anyagot. A munkát – a vállalat történetében először – teljes egészében társadalmi munkával, idegen kivitelező nélkül, a Kozmosz, a Kun Béla és a Tisza Antal Szocialista Brigád végezte, néhány hálózati dolgozó segítségével. A társadalmi munka értéke eléri a 400 ezer forintot.
Az új vendéglátóegység feladata elsősorban a sportolók ellátása, de biztosan szívesen időznek majd ott a hobbikert-tulajdonosok és a Kertvárosban lakók is. A 6.30-tól 20 óráig nyitva tartó csárdában főleg egytálételekkel és üdítőitalokkal várják a vendégeket. A tegnap nyílt (1976. április 28.!) csárda építésében kiemelkedő munkát végzett dolgozókat vállalati ünnepségen megjutalmazták. Az új egység előtt a vízügy dolgozói parkolót alakítanak ki.
– írta a Néplap, amely 1977. február 9-én már a környezetszépítésről is beszámolt:
A Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság Felszabadulás Szocialista Brigádja és a Vízig-szakasz munkásőrei társadalmi munkában parkosították a Jász-Nagykun Vendéglátó Vállalat Holt-Tisza partján lévő Evezős Csárdájának környékét.”…
Szép, szép... Ám az első kritikus megjegyzések már 1976. szeptember 19-én megjelentek a nem sokkal később „gebinben” működtetett Evezős Csárda akkori kínálata kapcsán:
Szolnok, Holt-Tisza-part, Evezős Csárda. A pincér tojásrántottát és főtt debrecenit kínál. Aztán sorra vesszük:
– Tea?
– Nincs.
– Tej?
– Nincs.
Ugyanígy járunk a tejeskávéval és a kakaóval is. A 9,40-es rántottához és a 10,50-es debrecenihez viszont korlátlan a rövidital- és a borválaszték. Tudják ezt a törzsvendégek is. Az Evezős Csárda reggelente szelíd kocsma. A féldeciket könnyebb kimérni, mint tejjel, kakaóval és dzsemmel pepecselni…
– véleményezett majd ötven évvel ezelőtt az újságíró.
A hajdanán szocialista brigádok alkotta Evezős Csárda a fél évszázad alatt magyar-, Európa-, világ- és olimpiai bajnokokat, hazai és világhírességeket, legendás személyeket szolgált ki megelégedettségükre. Ötven éven át házi konyhája, tűzhely-meleg otthona, emlékhelye, élményháza volt sokaknak. De odalett. Nem vitás hát mostanság a közsajnálkozás, és a nosztalgiázók reménye: újjáéled-e valaha a tűzmadár Főnix, a legendás szolnoki vendéglátó a Holt-Tisza szegletében?
Forrás: Evezős Csárda Facebook-oldala
