INTERJÚ

2018.03.23. 11:22

Évtizedes tapasztalatairól mesélt Böjte Csaba szerzetes Szolnokon

Megindító élmények, olykor humorba hajló gondolatok és szívhez szóló tapasztalatok fűszerezték a napokban Böjte Csaba szolnoki lelki napját, előadását. A legszegényebb fiatalokat segítő ferences szerzetes szakított időt honlapunkra, előadása után beszélgettünk vele.

Hartai Gergely

Böjte Csaba Szolnokon legutóbb a híveknek a lelki napon és a Szentháromság téren tartott székely szabadság napján beszélt

Fotó: Mészáros János

– Hány perc van még a kezdésig? – türelmetlenkedett valaki a napokban a Szent Imre Művelődési Ház népes hallgatóságának soraiban. A szélső végeken ülők táskáiból pedig egyre-másra kerültek elő a jegyzetfüzetek. Jelezvén, hamarosan talán „felvésni való” gondolatok következhetnek… A népszerű szerzetes előadása igazolta is a várakozásokat, bőven volt mit jegyzetelni.

– A gyermekek segítésének áldozta az életét. A kezdetekkor mi indította Önt, hogy a fiatalokkal foglalkozzon?

– Elsősorban a kíváncsiság. A templom előtt koldult egy gyermek. Őt látván, nem azt éreztem fontosnak, hogy adjak neki egy kis pénzt vagy egy kiflivéget. Ebédelni hívtam, majd pedig elmentem megnézni, hol él, és milyen gondjai vannak. Vallom, hogy a szeretet szeretetet szül. Ha elültetünk egy magot, és öntözzük, az nagyra nő! S lám, ma már több mint hatezer gyermeket gondozhatok.

– Gyerekekkel foglalkozni nem könnyű feladat…

– Korábban eszembe sem jutott, hogy gyermekotthont hozzak létre. Döbbenten láttam azonban, hogy mekkora a szegénység a város szélén, a nyomorban. Utána magától értetődő volt, hogy segítünk egy-egy tányér levessel. Akkoriban ketten voltunk szerzetesek. Később már azon kaptam magam, megtelt az ebédlő fiatalokkal…

– Nem szokatlan, hogy szerzetesként gondoskodik a védtelenekről?

– A ferences annyit tesz, kisebb testvér. A legkisebbeknek szeretnénk a kisebb testvérei lenni. Erdélyben ezek a bajban lévő gyermekek a legkisebbek. Akkoriban nem kellettek senkinek. Pedig minden egyes lélek, még a koldus gyermeke is Isten remekműve, és nem szabad otthagyni az úton. Ha most, hazafelé menve azt látnánk, hogy valaki kilök az útra egy Rembrandt-festményt, azt csak nem hagyjuk ott! Lehet rajta akármennyi légypiszok vagy pókháló, attól az még drága kincs. Vinnék is a múzeumba, s renoválnák. Mindenki megcsodálná bárhol a világon. Ugyanígy kell egymás felé is fordulnunk, meglátni az értékeket…

– Emlékezetes pillanatok gazdagíthatják az Ön minden­napjait.

– A kilencvenes években történt… Hogy is mondjam, a gyerekek tetvesek lettek. Hát, mit lehet tenni? Ma már egész okos szerek vannak erre a problémára, de akkor még igencsak „lábbal hajtós gyógyszerekhez” lehetett csak hozzájutni. Azt mondták, jól be kell kenni a fejet, aztán pedig le kell szigetelni. Legalább 24 órán át! Na de hogy lehet leszigetelni egy fejet? Főleg egy hat-hét éves utcagyerekét. Ekkor jött az isteni gondviselés.

– Nyugatról akkoriban sokfajta segély érkezett. Emlékszem, az egyik dobozban például rengeteg úszósapka volt. A doboz a sarokban hányódott csak, mivel nem tudtunk mit kezdeni vele. De akkor milyen jól jött! Be is kentük a fejeket a gyógyszerekkel, s mindenki kapott rájuk egy-egy úszósapkát. Reggel pedig úgy mentünk a misére, hogy „vízilabdacsapatot csináltunk”…

Böjte Csaba Szolnokon legutóbb a híveknek a lelki napon és a Szentháromság téren tartott székely szabadság napján beszélt
Fotós: Mészáros János

– A házasság sajnos meglehetősen népszerűtlen életforma manapság. Ön szerint hogyan lehet a fiatalokat arra ösztökélni, hogy a családban, s a házasságban találják meg számításukat?

– Ha látok valakit síelni, aki jó nagyot esik és összetöri magát, nem azt mondom, hogy milyen hülyeség a síelés. Inkább azt, hogy nem kellett volna felmennie a fekete pályára. Gyakorolnia kellett volna. Úgy gondolom, az emberiség által kitalált legszebb dolgok a család és a házasság. Valóban sok mostanság a válás és a veszekedés. Tény az is, hogy valaki rosszul éli meg a férj és a feleség feladatot, ilyen előfordul. Ennek ellenére a fiataloknak mindig azt mondom, ne vágják le a szárnyaikat, merjenek felemelkedni.

– A szerzetesség talán legfontosabb szentje többfajta keresztényt említ. Mi erről a véleménye?

– Remete Szent Antal szerint négyféle keresztény van. Az egyik, aki kíváncsi. S vannak a tudálékosok, akik szeretnek mindent megmagyarázni. Sokszor egyébként jól! Akadnak olyanok is, akik élő hittel keresik a Jézushoz való közelséget. Olyan keresztényből is sok van, akik azt kutatják, mit „profitálhatok” én Krisztusból? Szent Antal szerint ne ilyenek legyünk. Inkább olyanok, akik nem az ajándékban, hanem az ajándékozóban gyönyörködnek. Belőlük bizony nagyon kevés van…

– Rendre néptelenednek el szent helyeink. Mit gondol erről?

– Töltsük be újra imádsággal templomainkat, lakjuk be őket megint! Annyian panaszolják, hogy lebontják vagy eladják őket. De őszintén szólva, miért álljon üresen? Odahaza is teszem-veszem a limlomot, de egyszer csak kidobom. A templomokat vagy megtöltjük élettel, vagy ilyen sorsra jutnak. Múzeumnak nem kellenek, hiszen azok a mi otthonaink. Ott kereszteltek meg bennünket. Csak néhányszor, hétköznap is, üljünk le bennük és csendesedjünk el. Nem muszáj közösségben. Jézusnak fogadóórája van reggeltől estig és estétől reggelig.

– Ez „használati utasítás” lenne?

– A mennyei atya, amikor használati utasítást adott az emberhez, a tízparancsolatot adta neki. Az első parancsolat azt mondja, Uradat, Istenedet imádd! Nem azt mondja, hogy „vasárnap menjél el a templomba, aztán elválunk, s a lényeg, hogy jó munkaviszonyban legyél velem”. Ennél sokkal többet kér tőlünk. Azt, hogy számunkra ő legyen az első mindenben. Ilyenkor mi, papok, de a hívek is elgondolkodhatunk azon, vajon megvan-e az az Isten iránti szeretet a szívünkben? Képzeljük csak el, hogy az amerikai elnök vagy Ronaldo, a focista jönnek el hozzánk és beülnek a gyóntatószékbe. Milyen tolongás lenne, mert mindenki látni akarná őket. Gondoljunk csak arra, hogy a Jóisten vár ott ránk! Biztosan mindenki tudna mondani példát rá, hogy az imádság csendjében úgy érezzük, Isten válaszol a kérdéseinkre…

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szoljon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában