A szervezet szolnoki alelnöke szerint négyszáz milliárdos az aszálykár az érintett megyékben

– Milyen gondolatokkal, érzéssel fogadta azt, hogy bizalmat kapott egy újabb ciklusra a kama­rától? 

– Amikor megválasztják az embert egy olyan feladatra, mint az enyém is a Nemzeti Agrárgazdasági Kamaránál – melynek tagja minden magyarországi mezőgazdasági termelő –, akkor azt egyfelől megtiszteltetésnek érzi, másfelől látja, komoly feladat vár rá. Ez egy ilyen rendkívül aszályos időszakban még felelősségteljesebb munkát jelent. Szeretném úgy végezni a feladatomat, hogy a termelők, gazdálkodók a lehető legtöbb forráshoz hozzájussanak, ezáltal a munkájuk hatékonyabb, a megélhetésük biztosított legyen. 

– Mi a vidékfejlesztési alelnök feladata a Nemzeti Agrárgazdasági Kamarán belül? 

– Komoly szerepet játszik abban, hogy az Agrárminisztérium által kidolgozott vidékfejlesztési támogatások célirányosak és működőképesek legyenek, hogy a gazdálkodók jól tudják felhasználni a rendelkezésre álló pénzügyi forrásokat. Ez az elkövetkező időszakban 4300 milliárd forintot jelent. A kamara mint köztestület azon dolgozik, hogy a közel négyszázezer tagunk véleményét meghallgatva olyan pályázati lehetőségek álljanak a gazdák rendelkezésére, melyek előbbre jutásukat szolgálják, valamint a magyar vidék felemelkedését segítik. 

– Vidékfejlesztés terén mit tapasztal, hogy áll e tekintetben Jász-Nagykun-Szolnok megye? 

– Megyénkben ugyanazok a vidékfejlesztési lehetőségek állnak rendelkezésre, mint az ország más területein. Ezek kihasználtsága az országos átlagnak megfelelő. A gazdálkodók manapság egyre inkább élnek az innovációs lehetőségekkel, számos műszaki fejlesztést, beruházást hajtanak végre.

A Jászkunságban is agilis, szorgalmas, kiváló gazdálkodók dolgoznak, a művelt mezőgazdasági területek nagysága is igen jelentős.

– Emellett a szakmámhoz kapcsolódóan is szeretném elmondani, hogy az erdőtelepítési hajlam egyre nő, gyarapodnak az erdők megyénkben is. Ezzel ellensúlyozzuk valamelyest a klímaváltozás hatásait, élhetőbb környezetet biztosítva embertársainknak. 

– Említette az aszályt. Van-e már adat arról, hogy megyénkben mekkora kár keletkezett? 

– Megyékre külön lebontott adatunk egyelőre nincs, mert az aszálykár-bejelentések jelenleg is zajlanak. A gabona aratásának a végéhez közelítünk a megyében. A termés alig több, mint egy átlagos évi termés fele. A kapásnövények, a napraforgó és a kukorica ugyanúgy megsínylik ennek a vízhiányos időszaknak a következményeit. Ezen károk bejelentése is folyamatos. Orszá­gos adatot tudok megosztani, melyet a Gabona­termesztők Országos Szövetsége adott ki a napokban.

Eszerint 300 ezer hektár kukoricát és 200 ezer hektár napraforgót érint az aszály.

– Ezen területek nagy része a Duná­tól keletre fekszik, tehát a keleti megyéket, mint Békés, Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Bács-Kiskun és Jász-Nagykun-Szolnok sújtja leginkább a jelenlegi, különösen aszályos időjárás. A kár mértékét közel 400 milliárd forintra becsülik, de ez a szám vélhetően még növekszik majd. 

– Mit lehet tenni ebben a helyzetben? Hogyan tudnak segíteni a gazdáknak? 

– A magyar gazdáknak biztosítani kell az öntözési lehetőségeket, hogy termelésbiztonságuk és hozamuk nőjön. Ahová lehet, a vizet el kell juttatni, a hazánkba érkező édesvizet vissza kell tartani úgy, hogy azt a gazdálkodók, termelők minél nagyobb mértékben tudják hasznosítani. 

– Ezen a hosszú távú stratégián kívül a mostani károk enyhítésére van-e valamilyen segítség? 

– Létezik egy úgynevezett kárenyhítési alap, melyen keresztül a gazdálkodók részben kártérítést tudnak igényelni. Hogy az alapban rendelkezésre álló összeg elég lesz-e, vagy ki kell a forrásokat egészíteni, még nem tudni. Ezeknek a lehetőségeknek a biztosításával segíteni kell a termelőket, hogy ne hagyják abba a tevékenységüket egy ilyen katasztrofális év után sem. Kevés gazdálkodó tud az idén pozitív mérleggel zárni. 

– Mekkora most ez a keret? 

– A pontos számok a kárenyhítési alappal kapcsolatban nem ismertek. Aki csatlakozik ehhez a befizetési rendszeren működő alaphoz, az területarányosan fizet egy bizonyos nagyságú hozzájárulást. Ezt az állam jelentős összeggel szokta kiegészíteni. Hogy hányan és mennyit fizetnek be ebbe az alapba, egyelőre nem lehet tudni. Olyan mértékben kell ezt az alapot feltölteni, hogy legalább a gazdák túlélését biztosítani lehessen. 

– Hogyan látja a magyar agrárium jelenét és jövőjét? 

– Hiába mondják a médiumok, hogy ne menjünk ki a napra a magas UV-sugárzás miatt, a gazdálkodó akkor is végzi a dolgát. Olyankor is vet, arat, hogy meg tudjon élni, valamint az ország kenyere is biztosított legyen. A gazdálkodók szerintem egyre nagyobb szaktudással, jobb feltételek között és hatékonyabban termelhetnek.

Ha egy kicsit az időjárás is a segítségünkre lenne, akkor egészen biztos vagyok benne, hogy ezzel a hatékony termeléssel kiváló minőségű, elégséges mennyiségű élelmiszer kerülhetne az asztalunkra.

– A rendelkezésre álló vidékfejlesztési források lehetővé teszik a magyar agrárium fejlődését. Mindezekkel a gazdálkodás olyan fejlődést képes majd produkálni, amely összességében a termelés hatékonyságát, az egészséges, minő­ségi élelmiszerek elő­állítását szolgálja majd.