Áztató eső kellene a jászkunsági földekre is

– Nagyon kevés volt a csapadék, az is csak szűk körzetekben hullott – erősített rá a már felvázolt helyzetre Massay Gábor családi gazdálkodó, akinek Szajolnál húzódnak a földjei.

Mint mesélte, zavartalanul permetezett úgy, hogy közben tőle kétszáz méterre ömlött az eső.

– Áztató csapadék kellene, bár a búzának már nem sokat jelentene, a területek döntő többségén gyenge, hektáronként ötven mázsa alatti termés várható. Csak kis része az, ami szép. A repcék zöme szintén nem fejlődött jól, nem ágazott el rendesen, egyes állományok közé be lehet látni. A napraforgó még jól tudná hasznosítani a csapadékot. A kapások is kikeltek, és igényelnék az esőt.

– Összességében a mostani csapadék csak „tűzoltásra” volt elegendő – vélekedett Marinka László rákóczifalvai gazdálkodó is. – Volt, ahol tizennyolc milliméternyi hullott, másutt csak öt. Tavaly április-májusban kétszáz milliméter hullott, idén ennek csak az ötöde. Ha a következő hetekben jön még eső, az a kalászosoknak már késő, így mindenképpen terméskiesés várható. Az őszi árpa az, ami kicsit jobban tolerálta az aszályt. A napraforgó, kukorica még jól tudja hasznosítani a későbbi csapadékot is – mutatott rá.

A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) megyei igazgatóságának adatai is azt mutatják, hogy több mint 70 milliméter a csapadékhiány egy év azonos időszakát tekintve a sokéves átlaghoz viszonyítva.

Magda Attila megyei főfa­lugazdásztól megtudtuk, május hónapban ez idáig a megyében 21,6 milliméter csapadék hullott átlagban. Ez a mennyiség még nagyon kevés az eddig tapasztalt csapadékhiány káros hatásainak kiküszöbölésére. Áprilisban szeles, szeszélyes volt az időjárás, és gyakorlatilag nem hullott értékelhető csapadék a megyében, a területi átlag mindösszesen 9,8 milliméter. Ennek következtében minden szántóföldi kultúrán tapasztalhatóak az aszály tünetei.

A talajok felső 20–30 centiméteres rétegében gyakorlatilag elfogyott a hasznosítható nedvesség, a tavaszi vetések egyenletes keléséhez, és az őszi növények fejlődéséhez óriási szükség lenne kiadós esőre. A növények még találnak nedvességet a talaj mélyebb rétegeiben, azonban az optimális fejlődésükhöz, a termésképződéshez ez már nem elegendő.

Az őszi kalászosok esetében általánosságban elmondható, hogy az állományok megfelelő fenológiai állapotban mentek a télbe, amely viszont jóval enyhébb volt az átlagosnál. A növények fejlődése tavasszal folyamatos volt, a kijuttatott fejtrágyák többnyire megfelelő mértékben hasznosultak a lehullott csapadéknak köszönhetően.

A márciusban érkezett fagyok nem okoztak látható károsodást a növényeken.

Az őszi búzáknál a kalász már hasban van, néhány korai fajta a kalászhányás kezdeti fázisánál tart. Sajnos az összes táblában megfigyelhetőek a vízhiány tünetei, de különösen a gyengébb adottságú területeken az alsó levelek felsülése, kicsi szármagasság és gyenge, rövid kalász jellemzi a növényeket. A jobb tápanyag- és vízgazdálkodású talajokon sem sokkal jobb a helyzet, a terméskiesés sajnos garantált, de ennek mértékét még nem lehet pontosan megállapítani. A legyengült állományok jobban ki vannak téve a kórokozók támadásának, bár a száraz időjárásban a gombabetegségek terjedése is lelassult. Az őszi árpánál is hasonló a helyzet.

A megyében kikalászoltak az állományok, jelenleg a kalászvédelem ad munkát a gazdálkodóknak.

Az őszi káposztarepce jelenleg a virágzás végén tart, a becőkezdemények már megfigyelhetőek. A tavaly őszi és a téli időjárás kedvezett a növénynek, szép és egyöntetű állományok mentek a télbe. A tavasszal jellemző aszályos időjárás azonban sajnos ezt a növényfajt is nagyon megviselte, rövid szár, kevés oldalelágazás, és termékenyülési problémák is jelentkeztek, jelentkeznek a szárazság következtében. A terméskiesés mértéke változó, helyenként ötvenszázalékos is várható.

A tavaszi vetésű növények esetében a talajmunkák elvégzéséhez, a szántások elmunkálásához és a magágy elkészítéséhez is megfelelő volt az időjárás, a gazdálkodók jó ütemben haladnak a betervezett feladatokkal. Ugyanakkor itt is hátrányt jelent a csapadékhiány, az állandó, erős szél is tovább szárítja a területeket, a kelések vontatottak, hiányosak. Jelenleg az öntözetlen területeken lévő tavaszi vetésű kapás- és kalászos növények rendkívül gyenge, kiegyenlítetlen képet mutatnak. Rövid időn belül még jelentős mennyiségű esőre lenne szükség a károk mérséklése érdekében.

A napraforgót sem kíméli az aszály, a már kikelt állományok fejlődése lassú és vontatott, a kelés több helyen hiányos. A problémákat fokozzák a rovarkártevők, melyek a csírázó, lassan fejlődő növényeket károsítják. A kukorica is hasonló problémákkal küszködik, mint a napraforgó. Sok helyen csak fekszenek a magok a talajban. Ha rövid időn belül nem érkezik kiadós csapadék, nagyon komoly mértékű terméskiesésre lehet számítani.

A tavaszi kalászosok Jász-Nagykun-Szolnok megyében egyre jobban kiszorulnak a vetésszerkezetből. A rendszerint kedvezőtlen időjárás miatt termesztésük nem gazdaságos, ezzel magyarázható az évről évre csökkenő tendencia, mára szinte jelentéktelen területre szorult vissza a termesztésük.