2017.07.24. 17:30
Az M44-es megelőző feltárása folyik Kunszentmárton határában
Az embert próbáló kánikula ellenére már másfél hónapja dolgoznak a régészek Kunszentmárton határban. Jelenleg a hazai beruházások koordinálásában illetékes Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. és a Budavári Ingatlanfejlesztő és Üzemeltető Nonprofit Kft. megbízásából az M 44-es út megelőző feltárása folyik.
Minden évben zajlanak ásatások a megyében. Ilyenkor gyakran értékes leletek kerülnek elő a földből
Fotó: Csabai István
A kunszenti szakaszon a szolnoki Damjanich János Múzeum szakemberei ténykednek, a Tiszakürt és Cserkeszőlő közötti terület feltárását pedig az ELTE Régészettudományi Intézetének szakemberei végzik. Dr. Tárnoki Judit régész, a szolnoki múzeum régészeti osztályvezetője arról tájékoztatta lapunkat, hogy a jelenleg ismert tizenöt lelőhely feltárásából héttel, a várható munka egyharmadával végeztek. Miután 2015-ben már folytattak itt próbaásatásokat, így meglehetősen pontos képük van a várható lelőhelyekről.
– Körülbelül hétezer évet fog át a mostani kutatás, mivel a Tiszai kultúra néven ismert újkőkori településektől a török hódoltság idejéig terjed az eddig megismert leletanyag – válaszolja Tárnoki Judit, amikor az egykori emberi tevékenység megmaradt emlékeinek koráról érdeklődünk. Tájékoztatása szerint elég változatos a kép, az avarokat és a keltákat leszámítva eddig szinte minden erre járt nép emlékeivel szembesültek az ásatáson. Az újkőkorból csupán településeket tártak fel, mást azért nem, mert abban az akkori emberek még együtt éltek a halottaikkal. Nem voltak külön temetőik, házaik és hulladékgödreik között hantolták el megboldogult kortársaikat. Ezek a sírok elég szegényesek, néhány edényen kívül okker festékrögöket és kőeszközöket rejtettek csupán.
A jóval későbbi bronzkorból áldozati gödröt sikerült feltárniuk, a már megszokott, nagyon szép edényekkel.
A szkítákkal és a rómaiakkal egy időben itt élt szarmaták jóval szegényesebb emlékanyagot hagytak most az utókorra. Az utóbbiaknál széles körben elterjedt sírrablás is ludas ebben, bár 2015-ben sikerült olyan, ezüsttel tele kirabolatlan szarmata sírra bukkanni, ami sejtette, hogy annak idején őket is bőséges túlvilági útravalóval helyezték örök nyugalomba.
Szintén szerény a mostani germán leletanyag is, ellenben az Árpád-kori és a török hódoltság idejéből való emlékek már annál inkább érdekesebbek.
– Nagyon szép, nagy méretű házak nyomaira bukkantunk, bennük kemencékkel és tapasztott tűzhelyekkel, sőt, még az egykor földből kivágott lépcsők nyomait is sikerült megtalálnunk, az őket támasztó cölöpök nyomaival együtt – mondja Tárnoki Judit.
Akkor más volt az Alföld képe
– A Tisza-szabályozásig egészen más volt az Alföld képe – mondja a régész. Megyénk kétharmada áradásos terület volt, hatalmas erdőkkel, így az akkori népesség szétszórtan a megtelepedésre alkalmas szárazulatokon élt. A mainál jóval több, de kisebb falvak, gyakran inkább tanyák jellemezték a tájat. Másként települtek le a földművelők, nekik nagyobb területű falvaik voltak, és másként éltek a nagyállattartó nomád, vagy félnomád lakói a területnek. Ők kisebb szállásokat használtak, s gyakran váltogatták őket az éghajlattól és a legelőktől függően – ismertette dr. Tárnoki Judit.