Tavaly negyven jószágon segítettek a jászkunsági tűzoltók

Negyven alkalommal hívták a tűzoltókat bajba jutott állatok miatt az elmúlt évben, míg idén eddig ötször volt erre szükség – tudtuk meg Németh Ádámtól. 

A megyei katasztrófavédelmi szóvivő hírportálunknak elmondta, hogy saját házi kedvencünkhöz akkor hívjunk tűzoltókat, amikor a rendelkezésünkre álló eszközökkel, valamint a magunk és a mentendő állat testi épségének kockáztatása nélkül nem tudunk segítséget nyújtani. Az idegen háziállatokhoz és a vadon élő állatokhoz azonban, azok kiszámíthatatlan viselkedése miatt, már szükséges tűzoltót hívni.

Leggyakrabban háziállatok, főként kutyák kerülnek bajba, melyek fedetlen kútba, aknába, vízelvezető csatornába esnek, illetve gyakran fordul elő, hogy kerítés lécei közé szorult ebeket kell kiszabadítani

– fejtette ki a szóvivő. 

– Emellett az emberek több alkalommal kérnek macskákhoz is segítséget, melyek jellemzően magas fák, villanykarók, épületek tetején rekednek és nem mernek onnan lejönni. Előfordult már, hogy lovak, malacok, tehenek, kecskék mentését kellett elvégezni, de nem csak házi, hanem vadon élő állatoknak is szükségük van olykor a tűzoltókra. Külterületi vízelvezető árkokba gyakran esnek őzek, de különféle madzagokba, drótokba gabalyodott galambokhoz, fecskékhez is kellett már vonulni. Főleg a téli időszakban, tartósan fagypont alatti időjárás esetén pedig jellemző, hogy vízimadarak esnek a jég fogságába – fűzte hozzá Németh Ádám.

A szóvivő hírportálunk kérdésére elmondta, hogy az elmúlt időszakban a térség tűzoltói több, különlegesebb esetben mentettek állatokat. Túrkevénél például egy lovaskocsi hajtott árokba, a vontatmányt pedig a tűzoltóknak kellett leemelni a négylábúról. Tavaly májusban pedig egy Szolnok belterületére tévedt őz feje szorult kerítésbe, itt feszítővágót is használni kellett az egységnek. Az elmúlt év nyarán Tiszabőn egyszerre két gólyafiókát kellett megmenteni, melyek kihullottak a fészekből. Az egyik a földre esett, a másik azonban elektromos kábelek közé akadt. Az áramszolgáltató kiszakaszolta az érintett vezetéket, ezután a tűzoltók kiszabadították a madarat, melyet testvérével együtt, sértetlenül adtak át a madármentőknek.

A tavalyi év legkomplexebb állatmentésére azonban novemberben került sor, amikor egy Jászágó határában legelésző szürkemarha gulya egyik tagja szügyig elmerült egy mocsaras patakmederben. A körülbelül hétszáz kilós állatra a tűzoltók hevedereket rögzítettek, melyeket egy munkagépre akasztottak, így sikerült sérülés nélkül visszaengedni a jószágot a társai közé.

– Az ilyen esetek során nehézséget jelenthet a beavatkozó állomány számára, hogy veszélyhelyzetben az állatok viselkedése megváltozhat – hangsúlyozta Németh Ádám. – Hiába a segítő szándék, ha a szorult helyzetben lévő állat veszélyben érzi magát, akkor bizony fel kell készülni a harapás, csikarás vagy a rúgás lehetőségére is. Ezért is fontos, hogy a mentés lehetőleg szakember, például vadőr és állatorvos bevonásával, tűzoltói irányítás mellett történjen.

Időnként darura is szükség lehet

Németh Ádám arról is beszélt hírportálunknak, hogy a nagy testű állatok mentése adott esetben nagyobb technikai hátteret igényelhet. Amíg egy kutyát vagy macskát akár kézi erővel is ki tudnak emelni egy gödörből, addig egy ló vagy egy szarvasmarha kimentéséhez darura vagy munkagépekre is szükség lehet. Oda kell figyelniük arra is, hogy lámpákat csak a szükséges mértékig használjanak, ugyanis a villogó fények megvadíthatják az állatokat.