A rendőrségnél minduntalan azon dolgoznak, „Hogy mindenki hazaérjen!”

A bizottság létrejöttének harmincadik évfordulója, illetve az elismerések kapcsán kértünk helyzetértékelést Dávid Mónikától, valamint Kálmán Amandától, a Jász-Nagykun-Szolnok Vármegyei Rendőr-főkapitányság Rendészeti Igazgatóság Közlekedésrendészeti Osztályának munkatársaitól. 

– Mit jelentett önöknek ez a díj, milyen érzés volt részt venni az ünnepségen? 

Dávid Mónika: – Kolléganőmmel több mint tíz éve dolgozunk együtt. Számomra az ünnepség nagyon megható volt, mert megelevenedtek az elmúlt időszak történései.

Kálmán Amanda: – Engem is meghatottsággal töltött el az ünnepség, és jóleső érzéssel köszöntem meg az elismerést. Az, hogy számos ismert közszereplő, politikus, vezető beosztású közlekedési szakember vett részt a rendezvényen, számomra azt jelenti, hogy a közlekedésbiztonság végre nem csupán rendőrségi ügy, hanem össztársadalmi feladat. A díj számomra annak a munkának az elismerése, melyet kollégámmal, Mónikával, illetve egy újabb munkatársunkkal végzünk nap mint nap. 

– Milyen jellegű munkával telnek a mindennapjaik, és milyen eredményekkel büszkélkedhetnek? 

D. M.: – Több mint huszonöt éve vagyok közlekedési rendőr, és szinte a kezdetektől végeztem oktatási és kommunikációs tevékenységet a megelőzés érdekében. Jól emlékszem, amikor álltam kora reggel az iskolák előtt, és segítettem a kisdiákok átkelését a kijelölt gyalogátkelőhelyeken. Vagy, hogy több száz baleset helyszínén néztük döbbenten, miszerint egyetlen pillanat alatt mekkora tragédiák történnek. De balesetvizsgálóként is dolgoztam huzamos ideig. 2008 óta kifejezetten csak a baleset-megelőzés a szakterületem. Szeretem, hogy a munkám mozgalmas és aktív jelenlétet kíván, és jól fogadom a folyamatos megújulást. 

– A „Baleset-megelőzés Szolnok vármegye” Facebook-oldal azóta is töretlenül népszerű. Követőink naprakész információkat találnak a kiemelt balesetekkel és a fő baleseti okokkal kapcsolatban. Az oldalra rendre friss videókat töltünk fel, illetve aktuális információkkal szolgálunk a forgalmi helyzetekkel, esetleges útlezárásokkal kapcsolatosan. Egyre többször élő adásban jelentkezünk be rendezvényekről, vagy épp rendőrségi akciókról is. Nagy öröm számunkra a visszajelzés, amelyben sokan írják meg javaslataikat. Jelenleg tizenkétezer követőnk van, közülük a legtöbben igen aktívak. Minden reggel örömmel jövök a rendőrségre. Látom értelmét a munkámnak, a sok-sok tájékoztatásnak, felhívásnak. Tapasztalom, hogy a korábbi időszakokhoz képest mennyivel kevesebb járművezető „füleli” a mobiltelefonját vezetés közben, vagy hogy a felnőttek bekötik a gyermeküket a biztonsági ülésekbe. Ismét felnőtt egy új generáció. A legfrissebb nemzedék tagjainak többsége számára természetesek a biztonságtechnikai megoldások és a láthatósági eszközök automatikus viselete. 

K. A. : – Naponta teszem fel a kérdést magamban, hogy a közúti rendőri ellenőrzések mellett – mint sebességmérés, drónos ellenőrzések, ittas vezetők kiszűrése, egyebek – mit tehetünk még annak érdekében, hogy kevesebb közlekedési baleset történjen, vagy hogy a balesetek érintettjei súlyos sérülések nélkül szálljanak ki a járműveikből. A válasz minduntalan ugyanaz: mi mindent megtettünk, mindehhez a mi munkánk már kevés. A prevenció tökéletessége az volna, ha a közlekedésben részt vevő állampolgárok tudatában lennének annak, hogy maguk akadályozhatnák meg a bekövetkezendő tragédiákat. Az ideális helyzet az volna, hogy a társadalom egésze összefogna a megelőzés érdekében, és 2050-től – de már jó lenne korábban – ne történhessen egyetlen halálos kimenetelű baleset sem hazánk közútjain... 

– Mi a teendő, hogy egyre kevesebb baleset legyen vármegyénkben? 

D. M.: – Idei kihívásunk, hogy Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében a halálos balesetek száma ne haladja meg a húsz esetet. Továbbá, hogy minél kevesebben üljenek ittasan volán mögé, de leginkább, hogy a biztonsági öv használatának aránya javuljon a térségünkben. A tájékoztatás fontos. Ezért továbbra is szükséges a különböző rendezvényeken való személyes jelenlétünk. Ám az volna a legfontosabb, főleg leghasznosabb, hogy a hallgatóság meg is értse mondanivalónk tartalmát, előadásaink, beszélgetéseink lényegét.

– Az idei évben én épp azt tartom legnagyobb feladatomnak, hogy a biztonsági öv viselése mellett kampányoljunk. Ezzel kapcsolatban hamarosan ki is jövünk a „CSAT-lakozz!” elnevezésű kampányunkkal, melynek célközönsége a tájékoztatásra szoruló lakosság. 

K. A.: – Személy szerint én az „Iskola rendőre”, valamint a „Közlekedjünk Együtt, Vigyázzunk Egymásra!” programok népszerűsítését tartom elsődleges feladatomnak a közeljövőben. Azt szeretném elérni, hogy minél több, ha lehet, az összes diák megfelelő közlekedési képzést kapjon, és biztonságosan tudjon önállóan járni, kelni, gyalog vagy kerékpárral közlekedni az utakon. Azt tapasztalom, hogy közlekedési tanpályán a gyermekek nem ismerik vagy nem eléggé a jelzőtáblákat, és nem merik elengedni egyik kezükkel a kormányt, hogy tudjanak irányjelezni. Közös feladatunk a szülőkkel és a pedagógusokkal, hogy ezen a helyzeten javítsunk. Tervünk szerint több iskolába is ellátogatunk, hogy kerékpáros pályán gyakoroltassuk a gyerekeket. Emellett várom a tematikus közlekedési akcióinkat, melyeken a lakosság felé sulykoljuk a kötelező vagy ajánlott szabályismeretek elsajátítását. Ismét szeretnénk láthatósági eszközöket ajándékozni a rászorultaknak, vagy a délutáni edzésekre járó diákokat ellátni villogókkal, hogy a tréningek után, sötétben hazafelé menet is láthatóak legyenek. Csak hogy mindig hűek tudjunk maradni a jelmondatunkhoz: „Hogy mindenki hazaérjen!”.