2025.04.17. 14:25
Három érthetetlen dolog történt, miután kitört a testvérharc a madarasi utcán
Tavaly június 18-án este nyolc óra körül azért érkeztek Karcagról Kunmadarasra a rendőrök, hogy egy népes família két, egymással hangosan civakodó tagját, egy 46 éves büntetett előéletű férfit és annak 45 éves húgát szétválasszák egymástól. Ám amint a járőrök megérkeztek a Bibó utcai házhoz, az addig egymással veszekedő testvérek a helyszínen megjelent rendőrökre támadtak. A büntetőügyben április 16-án tárgyalást tartottak a Szolnoki Törvényszéken.
A Budapesti Regionális Nyomozó Ügyészség 2024. szeptember 20-án emelt vádat a férfival és annak húgával szemben felfegyverkezve elkövetett hivatalos személy elleni erőszak bűntette és kétrendbeli emberölés előkészületének bűntette miatt. A vádirat szerint rendőrökre támadtak.
Fotó: Mészáros Géza
A két testvér a vádirat szerint 2024. június 18-án nem sokkal este nyolc óra után a kunmadarasi Bibó utcai családi házuknál olyan vad civakodásba fogott, hogy a családtagok, bár jóval többen voltak, nem tudták szétválasztani őket, ezért végül rendőrt hívtak. A testvérpár haragja ekkor a kiérkező járőrökre zúdult, akiket közös erővel próbáltak elüldözni. Ocsmány szavak kíséretében megöléssel, megveréssel fenyegették őket, majd
- az asszony az intézkedő rendőrnőbe rúgott,
- bátyja pedig egy féltéglával próbálta megdobni,
de az őrmesternőnek az utolsó pillanatban sikerült elhajolnia a vaskos építőanyag elöl.
A vád szerint rendőrökre támadtak
A feldühödött férfi, látva, hogy nem járt „sikerrel”, berohant a házba, ahonnan egy méretes hasítófejszével tért vissza. Ezzel hadonászva rontott a rendőrök felé, és egyre azt kiabálta, hogy „Megöllek titeket, takarodjatok innen!”. Végül a családtagjai lefegyverezték, és a rendőrök őrizetbe vették őket.
A Szolnoki Törvényszéken dr. Nagy Orsolya meghallgatta a vádlottakat.
Nem is értem, miért kellett hozzánk rendőrt küldeni! Mi így szoktuk megoldani a családi problémáinkat!
– kezdte „védőbeszédét” az erőszakos bűncselekmények miatt többszörösen büntetett előéletű első rendű vádlott, akit a tárgyalóterembe a kecskeméti büntetés-végrehajtási intézetből láb- és kézbilincsben, vezetőszáron kísértek be a fogvatartói.
A másodrendű vádlott, a szabadlábon védekező húg a korábbi, előkészületi ülésen tapasztalt kirohanásaihoz képest csendesebb „üzemmódban” hallgatta a tárgyaláson történteket. Amikor pedig dr. Nagy Orsolya bírónő szembesítette a testvérpárt a tanúként megidézett, bántalmazott rendőrnővel, valamint életveszélyesen megfenyegetett járőrtársával szemben, a vádlottak tulajdonképpen meghazudtolták a hatósági személyek tanúvallomásait. Állításuk szerint – „megmondom az őszintétet bírónő” – nem támadtak a rendőrökre – „azt csak kitalálták a járőrök”.
A náluk szokásos családi vita – ahogyan a férfi vádlott megfogalmazta a történteket – a laikusok számára is egyértelmű lenne. A kunmadarasi Bibó utcai háznál összegyűlt 10-15 fős népes családból – közülük nyolc testvérből – ketten összevesztek egymással, hangosan vitatkoztak, majd hajba kaptak. A törvényszéki tárgyaláson zűrzavarossá dramatizált történésen több megdöbbentő tény tárult fel.
Közülük az egyik, hogy a Bibó utcai népes család legélelmesebb, talán legokosabb tagja az a szakorvos által gyengeelméjűnek megállapított fiatalkorú személy volt, aki látva a kialakult csatajelenetet, fogta a telefont, és felhívta a hatóságot, hogy azonnal szálljanak ki a helyszínre és vessenek véget a csetepaténak.
A másik „orvosolandó” momentum, hogy a rendőrök nehezen tudtak a szolgálati telefonukon – az Egységes Digitális Rádiótávközlő Rendszerükön (EDR) – keresztül hamarjában támogató egységeket, segítséget hívni, mert a rendszer Kunmadaras körzetében akadozva működik.
Eltűntek a bizonyítékok, a „fegyverek”
A harmadik probléma a büntetőügy gyors lezárásához, hogy míg a rendőrtámadás 2024. június 18-án történt, a két, az őrsre beszállított vádlottat még aznap este ki is hallgatták, viszont el is engedték őket. A rabosításra, a büntető eljárás elindítására, a helyszínelésre és a nyomok felkutatására azonban hozzávetőlegesen csak egy héttel később került sor. Ekkor azonban már nyoma veszett a „corpus delictiknek”, a legfőbb bizonyítékoknak, mégpedig a hasítófejszének és a féltéglának.
Annyi bizonyos, a két járőr a történések idején rátermetten, szakszerűen, helyesen járt el, ám a nyomozás csak később indult el. Ez pedig nem könnyíti meg dr. Nagy Orsolya bírónő dolgát az igazság kiderítésében.
A bizonyítási eljárás a következő hetekben, hónapokban folytatódik...
