A festőművész dédunokája a Szinyei-borról is mesélt Cserkén

– Soha nem reméltük, hogy valaha lesz egy olyan magyarországi emlékhely, mely családunkhoz kötődik – mondta meghatottan dr. Szinyei Merse Anna, a Magyar Nemzeti Galéria nyugalmazott főmuzeológusa.

Híres festőnk, Szinyei Merse Pál dédunokája abból az alkalomból látogatott el Cserkeszőlőre, hogy a helyi önkormányzat sok millió forintból felújítja a település határában álló, egykor szebb napokat látott Baghy-Szinyei kúriát.

A család többször hangsúlyozta, hogy az egykor udvarházként épült ingatlan nem kastély. Az „igazi” Szinyei-­kastély ugyanis Jernyén található, a Felvidéken.

Valójában Szinyei Merse Pál ott élt és alkotott, a művész soha nem is látta, láthatta e kúriát. Ha netán festőállványt véltek felfedezni a helyiek a birtokon, az Pál lányáé, Rózsié lehetett, esetleg fiáé, Félixé.

Apjuk nem tanította őket festeni (nem szerette, ha nézik), csak titokban leshették el tőle a „tudományt”.

A cserkeszőlői birtok eredetileg Szécsényi Baghy Béláé és feleségéé, Kandó Iréné, az ismert mérnök, Kandó Kálmán testvéréé volt.

Baghy Béla 1918-as halálát követően Kandó Irén másodszor is házasságot kötött, s 1922-ben férjhez ment a szintén özvegy Szinyei Merse Félixhez. Az új pár Cserkeszőlőn (ahogy akkor nevezték: Kisasszonyszőlőn) telepedett le. Ekkor Félix édesapja, Pál, már két éve elhunyt.

– Egykor hatszobás, szolid udvarház volt itt, melyet egy intézői lakból alakítottak át – mondja Anna néni, miközben körbejárja az épületet.

– Pontosan tudja, hogyan nézett ki a kúria annak idején, hiszen az épületről számos fotó készült, ezek mind a család birtokában maradtak.

– A korabeli képeket most először bocsátjuk az önkormányzat rendelkezésére a felújításhoz.

A dédunokát természetesen sokan faggatják a festőről, akinek életét, munkásságát jól ismeri, persze személyesen soha nem találkozhattak.

Állítólag már az egyetemre való jelentkezésekor megfogadtatták vele, hogy a családban fellelhető dokumentumok alapján megírja Szinyei Merse Pál nagymonográfiáját. A dédapai örökség feldolgozásán túl igen sokat foglalkozott „Ópapa” (így nevezték őt a családtagok), azaz Félix életével, munkásságával is.

Mely nem kevésbé érdekes, mint dédapjáé volt. A sógor, Kandó Kálmán segítségével ugyanis igazi mintagazdaságot alakított ki Kisasszonyszőlőn.

Szőlőt telepített, a gyümölcsből bort készített, ennek receptúrája a mai napig ismert. Később már vermutot is gyártottak a birtokon – Magyarországon elsőként.

Annyi volt a megrendelésük, hogy a háború éveiben már nem is bírták teljesíteni. Tyúkokat is tartottak, amolyan fejlett „tyúkászatot” hoztak létre. A tojásokat minden második nap a fővárosba vitték.

A kakasokat az állam vásárolta meg, a helyben megtermelt spárgát pedig a Gundel étterembe szállították.

– Mivel Ópapáék az elsők között vásároltak jó minőségű fényképezőgépet, sok fotó készült a gazdaságról és a Kandó Kálmán által alkotott gépekről is – árulja el Anna néni.

Egy meglepetéssel is szolgál a cserkeieknek: megmutatja azt a címkét, mely Szinyei Merse Félix borosüvegeit díszítette.

Megtudjuk, számos más „kincs” is a család birtokában maradt. Például Félix gyűrűje, melynek különös története van.

A nagyapa, aki jegyző volt a képviselőházban, éppen akkor állt Tisza István mellett, amikor őt le akarták lőni. A férfi testével védte a politikust, a golyó szerencsére elsüvített mellettük.

Később ezt a bizonyos golyót bicskájával kikaparta a falból és egy gyűrűbe foglalta. Az ékszer azóta öröklődik a családban, egyszer talán egy múzeum gondjaira bízzák.

Mint azt a nagykabátot is, melyet a nagyapa Ukrajnában, mint tartalékos huszárkapitány viselt.

Amíg él, ápolja a dédapa emlékét

Szinyei Merse Anna örömmel és bizakodva nézett szét az egykori családi birtokon. Reményét fejezte ki, hogy a 200 millió forintos pályázati pénzből felújítandó kúria méltó emléket állít dédapjának, nagyszüleinek, valamint Kandó Kálmánnak is.

S bár Anna néni édesapja 55 és fél évesen sírba vitte a nagyapa és a dédapa emlékét, a dédunoka, amíg él, megőrzi, sőt továbbadja azt.

– Az utolsó pillanatig segítem önöket! – biztatta Anna néni a jelenlévő cserkeszőlőieket.