A reformáció megyei hatásairól írta új kötetét Benedek Csaba

– Ha nálunk egymás mellé állítunk egy katolikus jászt, meg egy református kunt, azonnal szembetűnő a különbségük, ami jórészt a reformációnak köszönhető – kezdi mondandóját Benedek Csaba, amikor arról érdeklődünk, hogy miért éppen a reformáció megyei hatásairól írta új kötetét.

– Tény, hogy ez könnyen észrevehető sajátosság, mivel a megye közepén húzódik a valláshatár, aminek két oldalán más a lakásbelső, a temetői kultúra, mások a hétköznapokat elválasztó ünnepek. Fejfa például csak a protestánsoknál létezik, másutt keresztek vannak helyettük.

– Más az egész gondolkodásmód, kultúra a határ két oldalán, pedig mindkettő tipikusan magyar – folytatja, majd azt is megtudjuk, hogy munkája szorosan kötődik a tavalyi, a hitújítás ötszáz éves évfordulójára rendezett szolnoki kiállításhoz, az ahhoz végzett többéves kutatómunka eredménye.

– Amikor saját gyűjtésem mellett átnéztem más kutatóknak, Szabó László tanár úrnak, Kósa Lászlónak, Magyar Zoltánnak a munkáit, akkor láttam, hogy a reformáció megyei tárgyi és eszmei hagyatéka olyan hatalmas, ami köteteket töltene meg.

– Ebben megerősített Szabó József református esperes úr is, aki művészettörténészként precízen számba vette ezt a roppant kincset. Rá kellett jönnöm arra, hogy anyagi okból lehetetlen mindezt írásba foglalni.

– Kompromisszumként jelent meg végül a Reformációi Emlékbizottság és a múzeum támogatásával ez a szerényebb kötet, ami hagyatéka mellett a feldolgozza a reformáció megyei történetét is.

– Ez sem volt egyszerű história, hiszen a Habsburgok itt is évszázadokon át üldözték az új tan híveit. Tévhit, hogy II. József türelmi rendeletével minden megváltozott.

– Csupán enyhült valamit, ezért kellett állandóan ügyeskedni a protestánsoknak. A tiszaroffiak például csak úgy tudtak a templomukhoz harangtornyot építeni, hogy az utolsó pillanatig őrtoronynak mondták.

Benedek Csaba elmondja, gyűjtőútjai során meglepte, hogy a nehéz évszázadok ellenére milyen gazdag tárgyi emlékanyaggal, úrasztali kelyhekkel, kannákkal, terítőkkel, könyvekkel rendelkeznek a megye református közösségei.

Ennek javát be is mutatja munkájában, de legalább ilyen fontosnak tartja a reformáció szellemi hagyatékát is.

– A református vallást nem véletlenül tekintik magyar vallásnak. Híveinek kilencvenkilenc százaléka magyar, s amit ma nemzeti kultúrának tekintünk, az egyértelműen reformációból jött.

– Amikor itt a török dúlt és akkora volt a sár, hogy sárhajókkal közlekedtek Karcag és Kisújszállás között, akkor, az 1500-as években Mezőtúron már Sárospatakkal vetélkedő iskola volt – mutat rá a néprajzos megyénk egyik büszkeségére.

– Itt olyan tudós lelkipásztorokat termelt ki ez a hit, a reformáció, akik azután a megyében is európai szintű koponyákat termeltek ki.

– Az ő hatásukra indult meg utána száz évvel a katolikus iskolateremtés is, általános ösztönzést adva megyénk kulturális felemelkedésének. Ennek a folyamatnak is emléket kíván állítani mostani munkám – foglalja össze mondandóját Benedek Csaba.

Sok bűnhöz sok bor dukál

Gyűjtései során találkozott Benedek Csaba egy másutt is ismert vándoranekdotával. Egy atyánkfia úrvacsoránál, ahol református szokás szerint a kenyér mellé bor is járt, alaposan meg találta húzni a kelyhet. „Nem lesz az sok?” – kérdezte tőle a lelkipásztor. „Sok itt a bűn is, nagytiszteletű úr!” – hangzott rá a válasz.