Madeirán is kutatta az utolsó magyar király nyomait a szolnoki gyűjtő

– IV. Károly, az utolsó magyar király a kutatásban és a gyűjtésben a fő profilom – mondja a férfi. – Csaknem negyven kiállításom volt már, köztük a Terror Háza szervezésében is.

– Most pedig Jászkarajenőre hoztam el a király személyéhez kapcsolódó gyűjteményem töredékét. Jól ismerem a települést, hiszen magam is ezer szállal kötődőm ide – meséli a falu közösségi termében Kiss M. Jenő Béla.

– Aktív éveimben katona voltam, repülőgép-vezető. Többek közt innen az első világháború, mint témakör iránti vonzalmam – folytatja az amatőr királykutató. Mint mondja, az évek alatt folyamatosan gyarapította kollekcióját, melynek minden darabjához tömérdek érdekes történet fűződik.

Az 1922-ben elhunyt, és 2004-ben boldoggá avatott uralkodóról sok helyütt olvashatunk, az első világháború utáni száműzetéséről azonban vajmi keveset tudunk. A kollekció tulajdonosa néhány éve azonban az Atlanti-óceán egy kicsiny szigetére „követte” a koronás főt.

– IV. Károly csupán hónapokat töltött el száműzetésben a Portugáliához tartozó Madeirán. Boldoggá avatása után jó kapcsolatunk alakult ki a portugál küldöttséggel, akik meg is hívtak bennünket a szigetre. Párommal pedig ki is utaztunk – taglalja.

– Így juthattam el a király sírjához, ahol díszőrséget is álltam. Az őrséghez méltó ruházatot és fegyvert vittem magammal a repülőn. Csodálkoztak is rajtam a reptéren!

– A fegyvert látva azt kérdezték, „hát ez meg micsoda”? Természetesen nem valódi volt, csupán egy fából faragott változat, de nagy megdöbbenést okozott – mosolyodik el Kiss M. Jenő.

Az óceán virágoskertjének is nevezett sziget lakói a mai napig hűen őrzik az osztrák-magyar uralkodó emlékét.

– Amikor IV. Károlyék Madeira szigetére érkeztek, az egyik helyi szállodát, a Villa Victoriát biztosították számukra. Madeirai tartózkodásukhoz hozzátartozik, hogy a száműzetéskor sem osztrák, sem magyar részről nem gondoskodtak Károlyról, holott ez törvény által biztosított jog lett volna – emeli ki.

– A királyi családot, szerencsétlenségükre, még vagyonuktól is megfosztották. Funchalban, a sziget fővárosában ellenben nagyon pozitív fogadtatásban volt részük.

– Pénzük viszont egyre fogyott, így csupán rendkívül egyszerű háztartást tudtak fenntartani. Mígnem egy helyi lakó segített rajtuk, ekkor költöztek el a közelben lévő templom környékére – avat be a gyűjtő a történelem egy szeletébe.

– Monte temploma előtt egyébként egy életnagyságú szobor is őrzi a király emlékét. Ezt az alkotást például nem is engedik hazahozni, mondván, ha korábban nem kellett, most már mindig az övék marad.

– Jó volt látni, hogy ilyen erősen ragaszkodnak hozzá, és hogy a szigetlakók napjainkig saját „szentükként” tekintenek rá – mutat közben a kiállítóteremben egy mellszobra.

– Amikor Madeirára mentünk, még elég gyenge volt az angolom, portugálul pedig nem beszéltem. Az ottani atyával így elég nehéz volt megértetni, mi célból jöttem a szigetre.

– Nagy nehezen elmagyaráztam neki, hogy díszőrséget állnék. Szerencsére azért csak áldását adta rá – összegezte élményeit az amatőr kutató, aki természetesen újra boldogan ellátogatna Madeirára.

Politikus és világsztár is élt Madeirán

A mesés sziget, Madeira azóta más híres személyiségekről is ismertté vált. Funchalban látta meg a napvilágot a portugál futballsztár, Cristiano Ronaldo, de szívesen töltötte itt festéssel szabadidejét az egykori brit miniszterelnök, Winston Churchill is.

A sziget emellett a misztikus hegyi túrák, a különleges növények és a színes csónakok birodalma. Egyes vélemények szerint pedig a szigetlakók a világ legnyugodtabb emberei közé tartoznak.