Érmekkel tértek haza az íjász vébéről a cibakházi versenyzők

A Történelmi íjászat a Magyar Íjász Szövetség nyolc szakágából az egyik, mely a 10. századi hagyományokat követi, nemcsak fegyverekben, hanem ruházatban is. Az augusztusban, Gyulán megrendezett világbajnokságon huszonnégy ország háromszáz hagyományőrző sportolója vett részt, visszautazva ezer évet a múltba.

A négynapos verseny első három napján összesen ötvennégy céltábla közepébe kellett beletalálniuk a résztvevőknek három-három nyílvesszővel, a negyediken az dőlt el, kik a legjobbak. A zsűri természetesen tudja, hogy a különböző nemzetek íjainak pontossága különböző, így fegyverenként másként értékelik az eredményeket.

– Mi, cibakiak vadászreflex íjjal lőttünk, én két kategóriában indultam – mondja Dürgőné Kovács Piroska, aki férjével és tanítványával nevezett be a versenybe. – A távcéllövészetben lettem világbajnok, a történelmi szakágban ezüstöt vittem haza.

Hogy pontosan értsük, mi is az a távcéllövészet, Piroska elmagyarázza, negyven-százhúsz méterről kell beletalálni a célba. Bár a legtöbben el se látunk odáig, a cibaki asszony szemüveg nélkül is remekül céloz. Jó szem és biztos, erős kéz kell hozzá. No meg nem kevés gyakorlás, otthon vagy a határban.

– Cibakházának van egy gyönyörű füves sportpályája. Egyszer kimentünk, hogy ott lőjünk. Miután a sokadik két-háromezer forintos egyedi gyártású nyílvesszőnket nem találtuk meg a fűben, úgy döntöttünk, helyet váltunk.

– A helyi tsz-elnököt kérdeztük meg, van-e parlagon álló terület a közelben. A határban akadt is egy, a távcéllövészetet azóta ott gyakoroljuk. A rövidebb távolságra való célzást viszont otthon, az udvaron. Főzés vagy mosás közben is akár. Kavarok egyet az ételen, kiszaladok, lövök párat, majd vissza a fazékhoz – nevet Piroska.

A versenyző szerint az íjászat ugyanúgy begyakorolható, mint a biciklizés. Megtanulható, milyen magasra kell felemelni a szerszámot, hová kell tenni pontosan és mennyire kell azt a húrt kifeszíteni. Az enyhébb fuvallattal nem kell nagyon foglalkozni, ugyanis egy jó nyílvessző felfekszik a szélre és nem térül el. Nyilván egy erősebb széllökésnél más a helyzet.

– Sokan úgy vélik, ez a sport nem nőies. Pedig tévedés, egyre több hölgy űzi ezt, mely jó tartást ad, jót tesz az idegeknek, ráadásul nagyon csinos vállakat, karokat farag mindenkinek – meséli a világbajnok, akivel kiszámoljuk, tizenöt kilót kell vízszintesen kihúznia, hogy az íj kellőképpen megfeszüljön.

– Ez nem tűnik soknak, de ha belegondolunk abba, hogy egy-egy edzéskor akár kétszázötvenszer is megcsináljuk, bizony komoly erőpróbának felel meg!

A ruhák különösen látványosak egy történelmi íjászversenyen. Bár mind korabeliek, de természetesen nem ezerévesek. Piroska szoknyáinak és blúzainak egy része a helyi Tiszagyöngye Néptánccsoport fellépőruháiból lett összeválogatva.

– Sőt, még a turkálóban is ráakadtam egy-két klassz darabra – súgja meg Piroska.

Két arany, két ezüst a végeredmény

A háromtagú cibaki csapatnak ez volt az első világbajnoksága. Ahogy mondják, kemény megméretés volt, nehéz pályákkal, sokat küzdöttek az érmekért. A többes szám nem véletlen.

Piroska és a mindösszesen 17 esztendős Mozsár Máté (aki a férj, Dürgő Csaba tanítványa) összesen két aranyat és két ezüstérmet zsebeltek be a világbajnokságon, mely egyszerre volt országos és nemzeti verseny is. Dürgő Csaba két kategóriában a negyedik és a hatodik helyen végzett.