Sokan száguldoznak feleslegesen

Nem mindegy azonban, hol hódolunk e szenvedélynek! Egy versenypályán például kívánatos beletaposnunk a gázba, a városi forgalomban már kevésbé. Persze, „muszáj” sietni: rohanó világban élünk, fontos, hogy öt perccel előbb érjünk a boltba vagy a bankba.

No de azt már kevésbé díjazzuk, ha gyalogosként nekünk kell menekülőre fogni a zebrán átszáguldó kocsi elől. Az autópálya meg majdnem olyan, mint a versenypálya, mint ahogy egyesek annak is nézik, a többi jármű között szlalomozva robognak tova, míg aztán valahol nem lesz már hely átcikázni.

A sebesség mámorának nehéz ellenállni, és csak ront a helyzeten, hogy korunk autói egyre nagyobb sebességre képesek. De hiába az elrettentő példák, nem gondolunk bele, hogy más ötvennel, és más százötvennel összecsattanni… A balesetek számát pedig nem sikerül visszaszorítani.

És lehet szidni a traffipaxot és a büntetést, jobb módszert még nem ötöltek ki. Az előre bejelentett mérések pedig csak arra jók, hogy az adott szakaszon lelassítsunk – már aki megteszi.

Persze, régen is megvolt a módja, hogy az autósok jelezzenek egymásnak, ha traffipaxot láttak az út mentén, és a leleményesség az okostelefonok korában sem mond csődöt.

Ismerve azonban a járművezetők többségének mentalitását, attól még nagyon messze vagyunk, hogy az ember önszántából megtegyen minden tőle telhetőt a minél biztonságosabb, felelősségteljesebb közlekedés érdekében. Pedig az lenne csak az igazi sebességkorlátozás.