SZOLNOK

2018.10.15. 10:28

Dr. Kállai Mária: „Ha nem csinálsz valamit szívvel-lélekkel, inkább ne is csináld”

Pályája során megtanulta, hogyan lehet kihozni egy-egy közösségből a legtöbbet. Ahol megjelenik, mozgásba lendülnek a dolgok, s miközben alakítja őket, természetesen ő maga is alakul.

Szilvási Zsuzsa

Dr. Kállai Mária évtizedek óta a szolnoki közélet egyik meghatározó alakja. Jelenleg megyénk 1. számú választókerületének országgyűlési képviselője. Az egykori pedagógus nem szakadt el a katedrától, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen jelenleg is tanít.

Az állampolgárok érdeke az első – ez a mottója. De hogyan látja ő maga a parlamenti munkát az első hónapok tapasztalati alapján?

– Amikor megkaptam ezt a hatalmas bizalmat a választópolgároktól, kezdő képviselőként rögtön a mély vízben találtam magam. Dr. Bene Ildikó kiváló munkáját megbecsülve viszem tovább a választókerület ügyeit.

– Számos fontos döntést kellett meghoznunk a parlamentben, mint a Stop Soros törvénycsomag, vagy éppen a költségvetés megtárgyalása. Persze, ez nem is volt baj, hiszen az Orbán-kormány a munkában hisz, ahogyan jómagam, így jó, hogy a kiemelten fontos jogszabályokkal kezdtük a munkát.

– Az alpolgármesterként, majd kormánymegbízottként kiépített kapcsolatrendszernek köszönhetően nem ismeretlenül vágtam bele a munkába, ismertem a választókerületem polgármestereit, fontosabb közéleti szereplőit, így lényegében már a választásokat követően egyeztettem, tárgyaltam, s vettem fel a folyamatban lévő fejlesztések, beruházások vezérfonalát.

– Különösen fontos, hogy a választókerületi települések kistérségként is közösen dolgoznak, s a polgármesterek közötti kapcsolat erős, már-már baráti, ami nagyban segíti a közös munkát. Szombaton például, több évtizedes adósságot törlesztve, átadjuk a Szolnok–Besenyszög közötti út felújított szakaszát, s örömteli, hogy hamarosan a Besenyszög és Jászkisér közötti útszakaszon is elindulhatnak a munkagépek.

– Ez utóbbi sikerünk közös Pócs János képviselő úrral, ami számomra azt mutatja: képesek vagyunk partnerként gondolkodni és cselekedni a fontos kérdésekben. Mindezek mellett nagyon fontosnak tartom, hogy a választópolgárok egyénileg is megkereshessenek.

– Munkatársaimmal megpróbálunk megoldást keresni a felmerülő problémákra, az nem fordulhat elő, hogy valakit ne hallgassunk meg. Nyilván nem tudunk mindent megoldani, de azt is őszintén meg szoktam mondani, ha esetleg valamiben nem tudok segíteni. Boldog vagyok, hogy sokan fordulnak hozzám, ez a bizalom feltölt.

– Miként látja a térségi települések fejlesztéseit?

– Sokan az önkormányzatok pályázatain keresztül nézik a térség fejlődését, holott ez sokkal összetettebb ennél. Több olyan fórumot tartottunk már, ahol a vállalkozások által elnyert forrásokról beszélhettünk, s ösztönöztünk cégeket: éljenek a lehetőségekkel.

– Örömmel látom, hogy térségünk vállalkozókedve is nő, s egyre több pénzhez jutnak a települések, az ott működő kisebb-nagyobb cégek. Én ezen a területen különösen nagy potenciált látok a térségünkben, elsősorban az M4-es építése miatt.

– A gyorsforgalmi úthálózattal olyan mértékben felértékelődik Szolnok és környéke, akkora gazdasági fellendülés következhet, amelyhez hasonlót talán csak a vasút Szolnokra érkezése, vagy az 1960-as és 70-es évek ipari beruházásai hoztak.

– Ez pedig a csatlakozó vállalkozásokkal együtt lényegesen fogja javítani az amúgy is alacsony munkanélküliségi mutatókat, s a bérszínvonalat. A megyeszékhely és a közvetlen vonzáskörzetének települései akkor működnek jól, ha egyfajta szimbiózisban léteznek együtt.

– Szolnok munkahelyet ad, s a város dinamikus fejlődése magával húzza a többieket is. Az M4-es ezért is lesz különösen fontos, hiszen felpezsdülhet a kisebb települések élete, értékesebbek lesznek határ menti területeik a befektetőknek, azoknak a cégeknek, melyeknek megéri nyolcvan-száz kilométerre a nemzetközi repülőtértől letelepedni.

– A napokban adtuk át például a Béres Zrt. új fejlesztését. Egy ilyen nagyságrendű cég a laborjait, a kutatás-fejlesztést és a minőségellenőrzést hozta Szolnokra. Minőségi munkahelyekkel, korrekt bérezéssel! De nézzünk szét, egyre bővül a város határában lévő ipari terület, egyre-másra nőnek ki a kisebb-nagyobb cégek a földől.

– Nagyon lényegesnek tartom, hogy a települések is készülnek az autóútra, ipari területeiket jelölik ki, Szolnok például új ipari parkot alakíthat ki a kormányzattal együttműködve.

– Ne kerüljünk ki egy kényes témát sem, az M4 szolnoki elkerülőjének sorsa is megoldódik. A közbeszerzés rövidesen lezárul, tavasszal átadhatja az állam a területet a kivitelezőnek, s akkor Fegyvernekig befejeződik a félbehagyott északi elkerülő is.

– Én azt gondolom, ezzel egy olyan infrastruktúra-fejlesztési szakasz zárulhat le, mely megalapozza a térségünk jövőjét. A megyeszékhely fejlődése kihat a térségre is. Úgy látom, hogy a szolnoki pályázatok egy remek stratégia mentén álltak össze, tudatos, összeszedett fejlesztések indulhatnak hamarosan.

– Nekünk polgármester úrral közösen abban kell dolgoznunk és lobbiznunk, hogy a lehető legkevesebb kényszerű kompromisszumot kelljen megkötnünk. A Véső úti fürdő felújításának költségvetését sikerült megemeltetnünk, s most hasonlót szeretnénk elérni a tiszaligeti strand és a Művésztelep esetében is.

– Meggyőződésem, hogy egy minőségi fürdővel, valamint a Művésztelepen most feltárt történelmi emlékek bemutatásával Szolnok és az egész térség felkerül a turisztikai térképre is.

– Az Ön számára mindig is fontos volt a kultúra, az országgyűlésben pedig a kulturális bizottság alelnökévé választották.

– A szívemnek nagyon kedves a hagyományok ápolása, a múltunk megőrzése, a kormányzat pedig kiemelten kezeli a magyarság hagyományainak ápolását. Megtisztelő, hogy felkértek a kulturális bizottság alelnökének.

– Nem csupán azért, mert magam is a kultúra területéről érkeztem, sokkal inkább azért, mert ez az a terület, mellyel a legtöbbet tehetünk a közösségépítésért, egy erős nemzet kialakításáért. Nagyon jó látni, hogy múltunk megőrzésében, a népi emlékek feltárásában, továbbadásában is nagyokat léphetünk előre.

– Helyi szinten számomra nagy siker a Szigligeti Színház felújítása, ami a megyei kulturális fellegvárat emeli technikai értelemben is nemzetközi szintűvé. Balázs Péter direktor úr az ország egyik leglátogatottabb színházává tette a szolnokit, most pedig a legmodernebbé tehetjük közösen a kormányzat négymilliárd forintos támogatásával.

– Úgy látom, a kultúra, mint városfejlesztő erő, egyébként is példaértékű Szolnokon.

– Az életrajza olvasható a parlament honlapján, tudható a kora, és a születési dátuma alapján a csillagjegye is. Mennyire igazak Önre a Nyilas jellemzői?

– Nem szabad általánosítani, de sok szempontból találónak érzem a legtöbb leírást erről a jegyről, valóban van bennem lendület, energia, néha sok is, értékelem az élet szépségeit, legyen szó művészetről vagy természetről.

– A nyilasok kutatják az eget, én hiszem, hogy a világ több annál, mint ami látható, hogy az igazán nagyszerű dolgok föntről kapnak utat. Szeretek a távolba tekinteni, vagy mondhatjuk úgy is, célorientált vagyok, jó érzés pipát tenni rám bízott feladatok mellé.

– Rengeteget változott az elmúlt 50 év alatt a világ. A 70-es, 80-as évekhez képest felgyorsult a technikai újításoknak köszönhetően. Mennyire tartja a lépést a fiatalokkal?

– Ahogy mondani szokták, még partiban vagyok! Szerencsére nyitott vagyok minden új alkalmazásra, eszközre, és igyekszem megtanulni a használatukat is. Ha elakadok, örömmel tapasztalom, hogy mindig akad egy-egy fiatal, aki szívesen segít.

– Egy teljesen más generáció nőtt fel időközben, más szokásokkal, más tudással, de belül ők is ugyanazokkal a problémákkal küzdenek, mint anno mi. A legfontosabb, hogy szeressük őket, szeretettel neveljük őket, és átadjuk nekik azokat a hagyományokat, értékeket, amelyek segítenek abban, hogy egyenes gerinccel álljanak helyt ebben a nagyon is törött világban.

– A fiatalok nélkül nincs jövője a nemzetünknek, s bizony hasznos, ha az ő szemüvegükön keresztül is nézzük az életet. Ideális esetben kölcsönösen tanulhatunk egymástól, előrevihetjük egymást.

Dr. Kállai Mária mindenkivel megtalálja a közös hangot
Fotó: Mészáros János

– Hogy viszonyul az idő múlásához?

– Alapvetően természetesen élem meg. Mindenki felett telik az idő. Soha nem volt számomra a kor probléma, és minden életszakasznak megvan a maga csodája. Szeretném, ha fizikailag, szellemileg sokáig aktív maradnék.

– A kultúránk átörökítése, átadása az ötvenen túli generáción múlik. Sok idős emberrel tartom a kapcsolatot, közöttük több művésszel is. Attól, hogy az ember öregszik, nem szűnik meg annak lenni, ami „fénykorában” volt.

– Az alkotói energiák ott vannak 60 felett is az emberben, sőt talán érettebb kifejezési mód is jellemzi ezt a korosztályt. A nálam idősebbekkel való beszélgetés mindig abban erősít meg, hogy a belső időnk másképp telik, mint a biológiai óránké, rajtunk múlik, mennyi idősnek érezzük magunkat.

– Igaz, hogy a testet egyre időigényesebb karban tartani, de ha nem szűnünk meg mozogni, azzal nagyon sokat tehetünk a fizikai jólétünkért. A lélek és az emberi elme, ha egészséges, bármilyen életkorban nagyszerű dolgokra képes.

– Alpolgármesterként, kormánymegbízottként már tanúbizonyságot tett hihetetlen munkabírásáról, energikusságáról. Képviselőként ez hatványozottan szükséges. Mi a titka?

– Rendszeresen úszom vagy szobabiciklizem, gerinctornát végzek. Ahhoz, hogy végigcsináljak egy hosszú és fárasztó napot, jó állóképesség szükséges. Nagyon fegyelmezett életet élek, és ezt a szüleimnek köszönhetem. Nagyon boldog, harmonikus családban nőttem fel.

– Szüleim mindig azt mondták, hogy ha nem csinálsz valamit szívvel-lélekkel, inkább ne is csináld. A munka alázata, becsülete számomra nagyon fontos. Óriási adománynak tartom az élettől, hogy mindig olyan munkám volt, amelyet nagyon szerettem, így van ez most is.

– Sosem kellett azon törnöm a fejem, hogy jobb lenne mást csinálni, mert szenvedéllyel szeretem a munkámat. A balkáni emberek szenvedélye segít ebben, és ugyanis macedón gyökerekkel rendelkezem.

– Mi az, ami kikapcsolja?

– Szeretem a hegyeket, a vizeket. Ha tehetem, visszalátogatok a család régi falujába, vagy egy-egy kedvenc helyre. De én már szolnoki vagyok, itt születtem, az unokahúgaim is itt élnek. Saját gyermekem nem lévén, őket szeretem családomként.

– Természetesen rendszeresen tartjuk a kapcsolatot, s mivel a kultúra valamennyiünk közös érdeklődési területe, gyakran rendezvényeken is összefutunk. A pályám során egyébként számtalan gyermekért vállaltam felelősséget. Ezek a kapcsolatok is élőek, megmaradtak, számontartom a régi tanítványokat, és ők is engem.

– Van egy napirendem, és ha lehet, a mozgásból és az olvasásból nem engedek. Előbbi a testemnek, utóbbi a lelkemnek jár. Néha elvonulok; fontos döntések előtt, nehezebb időszakok után szükségem van az egyedüllétre. Hiszen annak, aki a személyiségével dolgozik, szüksége van olykor a csendre, néhány órányi magányra is.

– Gyermekkorában mi szeretett volna lenni?

– Mindig tanár… főként a családi neveltetés és a tanáraim miatt. Gyerekkoromban a babák ültek a konyhában, volt tábla, mindenkinek ellenőrzője, és állandóan tanítottam. A szüleim pontosan tudták, melyik órán mi, és hogyan történt…

– Mit gondol, mit szólnának a szülei, ha tudnák, hogy politikus lett?

– Huszonhárom ezer ember bizalmát elnyerni óriási dolog, biztosan büszkék lettek volna rám május 8-án. Sajnos már régóta nem élnek, csak a lelkemben. Édesapám bizonyára óvna, hogy ez a pálya nehéz egy nőnek, és bizonyos szempontból igaza is lenne.

– Édesanyám pedig biztatna, hogy elég erőm van hozzá, hogy itt is eredményesen dolgozzak. Az eltelt 38 évben mindig közösségben, csapattagokkal, közösségért dolgoztam, ezt ők is megbecsülendőnek tartották volna.

– Melyik az a tulajdonsága, amelyikről úgy gondolja, hogy leginkább segíti a munkáját?

– Gyakran megéltem, hogy valami azért sikerült jól, mert kitartó voltam, mert nem hagytam annyiban. Nem vagyok rest a gyökerekig leásni. A kitartást, az elköteleződést, a felelősségvállalást fontos értékeknek tartom.

– Az idővel való gazdálkodás is nagyon fontos a számomra. Sokat várok magamtól, és sokat a munkatársaimtól is, de másképp nem lehet emberekért dolgozni.

– A maximalista személyiségek gyakran megosztóak. Főnökként és magánemberként milyen?

– Még a szót sem szeretem, hogy főnök. Nekem nem beosztottjaim voltak, vannak, hanem munkatársaim, gondolkodó partnerek, akik döntéseket hozhatnak, és ehhez elegendő teret is kapnak. Az emberek egy része az egyszerű megoldások híve, különösen, ha nem a saját bőrét viszi vásárra.

– Én általában az ideális megoldásokat keresem, ez időnként sok agyalással jár, tehát időigényes, ám a végeredmény szempontjából fontos. Igényességre törekszem a munkában és az életben is egyaránt, ez megkerülhetetlen érték.

– Naponta több rendezvényen is részt vesz, s feltűnő, hogy a legkisebb gyerekektől az idősebb korosztályig mindenkivel megtalálja a közös hangot.

– Apukám mindig azt mondta, úgy kell beszélned, hogy a másik megértse. Ha nem értenek meg, az a te felelősséged. Nyilván ez mást jelentett a gyerekkoromban, s mást most, de azóta is ezt tartom szem előtt. Mégis, csak nagyon ritkán érzem úgy, hogy teljesen elégedett vagyok.

– Mi kellene ahhoz, hogy képviselőként mégis elégedett legyen néhány év múlva?

– Elsősorban az, hogy a megkezdett fejlesztések haladjanak a tervek szerint, korrektül megvalósuljanak, illetve a kormány által vállalt irány megfelelően szolgálja az emberek boldogulását.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szoljon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szoljon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!
Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szoljon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában