Szolnokon is gyakran átsuhant Rákosi Mátyás különvonata, a Hargita

A belső berendezése alapján egy kormányzati szerelvény képe tárul elénk, hiszen arra is használták. A legenda szerint „népünk bölcs vezérének”, Rákosi Mátyásnak a különvonata volt. Sőt, még maga Kádár János is használta az „Ezüst Nyíl” nevű motorvonata megépítéséig!

A motorvonat azonban eredetileg nem „nagyjaink” utaztatására készült.

Története még a második világháború előtti időszakra nyúlik vissza, amikor Észak-Erdély ismét Magyarország része lett. A fővárosból a távoli erdélyi települések megközelítése vasúton új problémákat vetett fel. A gőzmozdonyok nem igazán tudtak megbirkózni a hegyek között kanyargó vasúti pályával.

Ekkor ajánlotta a GANZ-gyár az új háromrészes motorvonatát, amelyet hamarosan a Székelyföld hegyeiről Hargitának neveztek el. 1943-ban jelentette a Magyar Országos Tudósító, hogy június 1-től Székely gyorsmotorvonat indul Bp. Nyugatiról Kolozsváron és Désen keresztül Sepsiszentgyörgyre.

A háború azonban közbeszólt:

a vonatok egy része hadizsákmány lett vagy megsemmisült.

Azután hazánkban is beköszöntött a Rákosi-diktatúra. A „nép szeretett vezérének” pedig az ÁVO olyan különvonatot keresett, amely gyorsan megy, üzembiztos és jól védhető. Választásuk természetesen a Hargita motorvonatra esett. 1951-ben a Dunakeszi Vagongyárban meg is rendeltek Rákosinak és vezérkarának egy Hargita vonatot.

Az elkészült jármű három részből tevődött össze: a 46. számú motorkocsi (nevezték rádióközpontnak is), a 47. számú motorkocsi (ez volt a konyhás kocsi, mivel itt lehetett főzni) és a köztük lévő 57. számú mellék kocsi (elnevezése érdekes módon pótkocsi volt). Az elsőnek leírt motorkocsin legalább 16 ülőhely volt, a konyhás kocsin 13 fekvő és 18 ülőhely, míg a pótkocsi 11 fekvőhelyes és 25 ülőhelyes volt.

A szerelvény több mint 70 méter hosszú volt és legalább 120 km/órás sebességgel száguldott a síneken.

Ámbár több luxusberendezés is volt a vonaton, azért itt még fával és szénnel tüzeltek az egyik kazánban, és a főzőfülkében is fával fűtötték az egyik sparheltet. De már volt benne villamos kávéfőző is! A nagy szalonban egy hosszú asztal volt, 16 bőr bevonatú karosszéktől övezve.

A „bölcs vezérnek” egy nagy hálófülke állt rendelkezésére. Ezen keresztül egy tárgyalóhelyiségbe juthattak, melynek központi részét képezte az asztal hat székkel. A két fekvőhelyes hálófülkék a vonaton utazó „fontos elvtársaknak” készültek, míg a három fekvőhelyesekben a kíséret pihent.

Persze, a fülkék nagy részéhez zuhanyozókabinok is kapcsolódtak. Itt is volt rádió és távbeszélő szoba.

Rákosinak volt a szobájában egy olvasólámpa, valamint rádió lemezjátszóval és hanglemeztárolóval. A vonat fűtését a motor hűtővizének felhasználásával, illetve a kocsikban elhelyezett kazánnal oldották meg. A mozdonyvezető vezetőállásában három szék volt: a korabeli anekdota szerint egy ember vezetett, kettő pedig őt figyelte, megbízhatóan végzi-e dolgát.

A „Rákosi-vonatot” gyakran látták elsuhanni a szolnoki vasutasok is. Sőt, még Kádár János is használta. A MÁV Archívumban őrzött jelentés szerint ugyanis 1967-ben a felsőbb szervek a Dunakeszi Járműjavítót és a MÁV Északi Járműjavítót bírálták meg keményen, mivel a vonat 46. és 47. számú kocsiján az előző évi főjavításkor több minőségi hiba is történt.

Persze, azt nem lehetett leírni, hogy a motorvonat szinte javíthatatlan, inkább a dolgozók megbízhatatlanságát hangsúlyozták. Ennek lett aztán a következménye, hogy Kádár új vonatot kapott.