A 210 éves karcagi Zádor hídhoz csak a hortobágyi Kilenclyukú hasonlít

A magyarázat egészen egyszerű. A Tisza szabályozása előtt erek, vízfolyások szelték át a Nagykunság vidékét. Köztük a legismertebb a Zádor-ér volt. Itt vezetett keresztül az országosan jelentős „Só-út”.

Az 1700-as évek második felében már postakocsik is robogtak ezen a tájon. 1751-ben említenek először egy töltést, amely azonban alkalmatlan lehetett a közlekedésre. Másfél évtizeddel később, 1768-ban már hídról értesülünk, amely 7 öl hosszú (13 m) és 3 öl (6 m) széles.

1783-ban fahíd építését örökíti meg a Jászkun Kerületek közgyűlési jegyzőkönyve. Ezt a faszerkezetet Góc István ácsmester készítette. Az elkészült híd javításáról folyamatosan kellett gondoskodni. 1804-ben Karcag város főbírója panaszkodik, hogy kicsi a híd, és alatta az árvíz nem tud elfolyni.

Hasonlóan vélekedett Illéssy János nagykun kapitány is, amint írja: „…a rendkivül nagy árvizek az ország utján való járást annyira elzárták, hogy Kardszagrul Nádudvarra a postát sem lehetett küldeni…”

A fontos útvonalon a közlekedés nem állhatott meg, ezért már a Helytartótanács szólította fel a kerületeket az út járhatóvá tételére. A kerület mérnökét, Bedekovich Lőrincet bízta meg, hogy készítsen terveket a Zádor-éren egy időtálló szerkezet megvalósítására. 1804-ben Bedekovich elkészítette egy kőhíd részletes terveit, amelyet bemutatott, de sajnos ezek az eredeti tervek nem maradtak meg.

A kőhíd elkészültéig Tunkel Ferenc szolnoki ácsmesterrel egy fahidat építtettek a Zádoron keresztül. A híd építéséhez a köveket Tokajból szállították. Az építési munkálatokat 1806-ban kezdték meg.

1808-ban a kerületek gyűlésén már azt jelentette Illéssy János: „…a Zádor vizén építendő kőhíd lábai már a földből mind fölvitettek, bolthajtás már négy készen vagyon és reménységek szerint a jövő esztendőben azon egész híd tökéletességre is fog vitetni.”

Szücs Sándor, a híres néprajztudós jegyezte fel gyűjtései alkalmával, hogy a nagykunsági pásztorok a híd erős alkatát csodálván azt találták ki, hogy „azért olyan erős a Zádor híd, mert a meszet víz helyett madártojással oltották.” Valóban a régi időkben a híd körül a lápokban, a nádasokban vízi madárparadicsom volt, de a legendának egyelőre nincs bizonyítéka.

A 1809-ben Karcag határában elkészült Zádor híd 40 öl hosszával (76 m) és 9 nyílásával a legjelentősebb kőhídnak számított az Alföldön. Ezt a nagyszerű építményt pusztította el az 1830-as nagy ár, a lezúduló víztömeg, mely elsodorta a 2–2 szélső nyílását.

A híd pusztulása miatt az országos közlekedés is akadozott egy ideig. A forgalom helyreállítása halaszthatatlan érdek volt, így amíg az árvíz nem vonult le, a híd pótlására egy fahidat építettek. Ezt Szvitek Ignác szolnoki ácsmester 24 nap alatt készítette el.

A kőhíd helyreállításához 1833-ban kezdtek hozzá. Az akkor készült tervrajzról az eredeti méretek is leolvashatók. A kilenc nyílású hídnak a középső öt, egyforma (3 öl 3 láb méretű) nyílását megtartották, a két-két szélső beomlott nyílást lebontották. A szárnyfalakat a megmaradó hídrészt határoló mederpillérhez helyezték.

A Zádor-ér az idők folyamán kiszáradt, az új utak is elkerülték ezt a környéket, így ez a nagyszerű építmény ma egyedül áll a pusztában. Reméljük, még nagyon sokáig, mert hozzá fogható nagyszerű műszaki alkotás csak a Hortobágyon csodálható meg, amelyet úgy ismerünk a „kilenclyukú kőhíd”.

A híres testvér története

A hortobágyi Kilenclyukú híd egy régi fahíd helyén épült klasszicista stílusban, 1827 és 1833 között, Povolny Ferenc tervei alapján.

Az 1697-ben épült fahíd a nagy forgalom miatt elhasználódott.

A város 1825-ben határozta el a régi híd lebontását és helyette új kőhíd építését. Az építkezés az egyik első ismert közszállítás (mai szóhasználattal: közbeszerzés) Magyarországon. A kivitelezéshez még ebben az évben hozzákezdtek, és 1833-ban fejezték be, a régi fahidat ekkor lebontották. Forrás: Wikipédia