Állomások Vámosgyörk és Újszász között

Egy idő után elunva a várakozást, rákacsintott a másik fiúra és elkezdték mondani az előttük állóknak:

– Előre tetszenek engedni!? Lekéssük a vonatot.

– Hová mentek, fiúk?

– Hát Jászszentandrásra, és mindjárt indul a vonatunk.

– No, engedjük előre ezeket a fiatalokat, le ne késsék a vonatot – mondták a sorban állók.

Előzékenyen utat nyitottak, a két fiatalember fizetett, majd a bolt előtt harsány röhögésben törtek ki. Senkinek nem tűnt fel, hogy Jászszentandrásnak nincs vasútállomása.

Vagy mégis volt? Nos, úgy néz ki, mégis volt egy megállóhely, amely a Jászszentandrás nevet viselte.

A „Jász vasút” 1909-re elkészült Újszásztól Vámosgyörkig, de volt néhány település, amelyik nem élvezhette az új sínpár nyújtotta előnyöket. Ezek közé tartozott Jászszentandrás is.

1913-ban Jászszentandrás képviselő-testülete – kihasználva a vaspálya közelségét – kérelmezte egy vasúti megállóhely létesítését a vicinális vonalon. Kérésüket hamarosan Jászapáti is támogatta, ezért a következő évben elképzelések születtek egy megállóhelyre Jászapáti állomástól 2 km-re, Jászdózsa irányában. A megállót később „Jászszentandrási út” elnevezéssel alakították ki az egyik őrháznál.

Váróteremből és jegykiadó pénztárból állt, de nem volt több egy kibővített bakterháznál. Nem is volt hosszú életű, hiszen ha valaki leszállt itt, még jó néhány kilométert kellett gyalog megtennie, amíg elérte Szentandrás házait.

De a vonal egyéb állomásépületeit is legendák övezik! Itt van mindjárt Jászdózsa. Ha ma megszemléljük a község vasútállomását, az bizony nem az eredeti, még az 1900-as évek elején felhúzott állomásépület. Az első az jóval bentebb van a községben, felvételi épülettel, árurakodóval, meg az egykori vasbeton vasúti kerítéssel együtt.

A magyarázat egyszerű: a Tarna árvizei többször gondot okoztak, a legsúlyosabbat 1963-ban. Ezért a Tarnát elvezették, új vasúti hidat, nyomvonal-korrekciót és új állomásépületet építettek ki az 1980-as évek végén. A régi állomásépület is hasznosításra került: sörfőzdét alakítottak ki benne.

Árokszállás és Jászdózsa között volt még egy megálló, aminek kezdetben a „Tarna-Eörs” nevet adták. No, ez megint olyan megálló volt, mint a jászszentandrási. Bizony kilométereket kellett kocsikázni, amíg az ember beért Tarnaőrsre. Nem is csoda, ha 1928-ban egy közös állomást tervezetek Dózsával.

Itt aztán lett volna új állomásépület váróteremmel és irodával, meg őrház, áruraktár, rakodó, melléképület és persze sütőkemence, mert ez ebben az időszakban a vasúti szolgálati lakások elengedhetetlen kelléke volt. Persze ebből sem lett semmi, sőt még Tarnaörs megállóhelyét is megszüntették!

Jászdózsa és Apáti között volt még egy megálló, amelynek kezdetben „Csengettyűs” volt a neve. Azután átnevezték Nagyhalomnak. Itt is megálltak a vonatok, sőt még állomásépülete is volt. Ennek is csak hűlt helyét találjuk.

Jászkisér állomását elhagyva, Jászkisér-felsőn áll meg a vonat. Itt létesült a MÁV Építőgépjavító Üzem 1968-ban, az egykori gépállomás épületeiben. A dolgozók száma egyre gyarapodott. A létesítmény most már a vasúthoz tartozott, ezért eleinte különvonatok jártak Jászapátiról az üzemig, azután a rendszeres vonatközlekedésnek is egyik fontos megállója lett.

Azután következik Szellőhát! Itt állt a két világháború között Hegedüs Kálmán egykori országgyűlési képviselő kastélya. Az épületben megfordult Horthy Miklós kormányzó is 1930 nyarán, miután felavatta Jászkiséren a térség legszebb I. világháborús emlékművét.

Számomra inkább azért emlékezetes ez a megálló, mert egy szolgálatban lévő kalauz ismerősünk itt maradt le a vonatról. Az történt ugyanis, hogy elindította szerelvényt. Ezzel egy időben a közeli úton megállt egy autó, ahonnan barátai nagy hanggal beszélni kezdtek hozzá. Ő persze felismerve rég nem látott cimboráit, beszédbe elegyedett velük. A vonat meg közben elment. Úgyhogy beült a barátai kocsijába, és valahol Jászkiséren érte be a szerelvényt.

Menjünk tovább a vasúton. Kürt vagy Pusztakürt ma már csak a korosztályomhoz tartozó volt bejárók emlékezetében él. Valamikor itt is volt állomásépület istállóval, kúttal és sodronyfonatos kerítéssel. A nyilvántartások szerint valamikor 1902 tájékán építették téglából. A két világháború között még tekintélyes számú utas szállt fel itt, mivel a tanyákról szinte ez volt az egyetlen közlekedési lehetőség. Aztán felszámolták a tanyákat és vele együtt a Kürti megállót is. 1974-ben már csak az itt lakó vasutas miatt állt meg a vonat.

Jászladány állomása még ma is fontos vasúti létesítmény. Hálásak lehetnek az egykori vasútépítőknek. Nem úgy a jászalsószentgyörgyiek. A „jász vasutat” eredetileg Jászalsószentgyörgy mellett akarták elvezetni. A szentgyörgyi gazdák azonban nem engedték, hogy a földjükön haladjon át a töltés.

A jászladányiak viszont örömmel hoztak áldozatot, ezért halad a vaspálya Ladányon keresztül. Amikor azonban a vonalon közlekedő szerelvény megközelítette Alsószentgyörgyöt, a mozdony mindig hosszan füttyentett. Erre mondták később: „Ladánynak jutott a füstje, Szentgyörgynek pedig a füttye”.

Már csak egyetlen állomás maradt Újszász előtt. A ma Szászbereknek nevezett megállóhelyet egykor Felsőszászberek néven ismerték. Távol esik a községtől, pedig egykoron az állomás területe is jelentősebb volt.

A településen birtokos Kohnerék keskeny nyomközű vasúti sínpárja simult valaha a nagyvasút sínjei mellé. A II. világháború után nemcsak a birtokot számolták fel, hanem a gazdasági vasutat is. Az állomások legendája lassan a múlt homályába vész, ezért fontos megőrizni őket az utókornak.