2019.01.06. 16:20
Pillantás a jövőbe
A jövendölésről megoszlanak a vélemények. Sokan hisznek benne, mások ostobaságnak tartják.
Én a kettő közé teszem az igazságot, amiben egy szolnoki jósnővel készített interjú is közrejátszik. Benne főleg egy kiváló megfigyelőképességgel és emberismerettel rendelkező személyiséget láttam, de őszintém szólva nem mertem kipróbálni a tudományát.
A jóslás egyidős az emberiséggel. Mióta bonyolult gondolatainkat, köztük a jövőtől való félelmeinket is közölni tudjuk egymással, azóta létezik. Az európai civilizáció bölcsőjének tekintett egyiptomi vagy a görög–római kultúrának is része volt ez a tudomány, így nem intézhetjük el kézlegyintéssel.
Őseink is éltek vele, s többek közt az alföldi hagyományőrző pásztorkultúrában, így megyénkben is túlélte a múló időt. A táltoshagyománynak is elengedhetetlen része volt a jövőbe látás képessége.
Talán tudományos magyarázatot is köríthetünk hozzá. Az idő csak nekünk események sora, a végtelenben egymás mellett él minden pillanat. Létezhet, aki képes fellebbenteni ennek fátylát, de ez ritka adottság lehet. A piacon ennél jóval nagyobb a jövendőmondó-kínálat.
Egy dolog mindenképpen óvatosságra int a jóslatokkal szemben. Az, hogy akár önbeteljesítőek is lehetnek. A gyengébb lelkűek könnyen alárendelik nekik magukat, s hatásukra olyat is tehetnek, ami egyébként eszükbe sem jutna.
Ezzel ugyan igazolják az elhangzott jövendölést, de sötét erőknek fizetnek vele nagy árat. Legjobb óvakodni tőlük, nem a velük való játék a legalkalmasabb módszer sorsunk alakítására.