Szíve hazahúzta a fiatal egyenruhást, élete szülőfalujában ért révbe

Tősgyökeres tomajinak mondhatja magát Tasi Vilmos, apai felmenői generációk óta Tomajmonostorán élnek. Anyai ágon kunhegyesi gyökerekkel rendelkezik.

– Édesanyám könyvelőként dolgozott, édesapám géplakatosként az ország több pontján. Ő hétfőn ment, pénteken jött. Többnyire édesanyámmal voltunk – emlékezett vissza gyerekkorára. Bátyja hat évvel idősebb tőle, mindketten korán önállósodtak.

– Nagyon jó, igazi falusi gyerekkorom volt. Az utcán fociztunk és a csatornára jártunk fürdőzni. Összetartó, jó közösség volt a korosztályunkban – mesélte az 1983-as születésű fiatal.

Sporttagozatos gimnáziumban tanult Kunhegyesen. Nem csoda, hiszen Tomajmonostorán nagy múltja van a szertornának, köszönhetően Kovács Béla egykori iskolaigazgatónak. Vilmos a középiskolában is űzte ezt a sportot.

Az ezredforduló után egy évvel érettségizett, majd a főváros felé vette az irányt. Rendőri pályára készült.

A rendészeti szakközépiskola elvégzése után, hivatásos rendőrként szolgált Zuglóban. Onnan a tizenkettedik kerületi rendőrkapitányságra került. Bár hetente hazajárhatott, mégis hiányzott neki Tomajmonostora.

– Tizennyolc évesen az ember világot akar látni. Először tetszett a nagyváros, de később egyre jobban megfogalmazódott bennem a honvágy. Szokatlan volt az ott tapasztalt közömbösség, pörgés és nyüzsgés, egyszerűen nem nekem való – magyarázta

Nem bírta magát hosszú távon egy panellakásba zárva elképzelni, hiányzott neki a nyugalom, a kert és a szabadság.

– Budapest legszebb környékén dolgozhattam, olyan helyeken fordulhattam meg, ahova másként nem jutottam volna el. Sok érdekes emberrel találkoztam, de hat év után döntöttem, és az áthelyezésemet kértem – indokolta elhatározását.

Először Szolnokon, majd egy évvel később már Abádszalókon találta magát. Egyre közelebb került szülőfalujához, úgy érezte, otthon van. Húsz kilométer nem távolság, mindennap Tomajmonostoráról járt be dolgozni.

Szereti a kis, összetartó közösségeket, ahol mindenki ismer mindenkit. Vidéken az emberek segítőkészek, nem mennek el egymás mellett. Ez a közeg hiányzott neki Budapesten és Szolnokon.

Mint rövidesen kiderült: Abádszalók sem a végső állomás volt számára.

Mikor a tomaji körzeti megbízott nyugdíjba vonult, megkérték, hogy ő lépjen a helyébe. Örömmel tett eleget a felkérésnek, így teljesült a vágya: hazakerült szülőfalujába. A Kunhegyesi Rendőrőrs kötelékében 2009 óta látja el a körzeti megbízotti feladatokat Tomajmonostorán.

– Szinte mindenkit ismerek, amiből rengeteg előny származik. Ennek is köszönhető, hogy rend és nyugalom van Tomajon – fogalmazott. Ő az iskolarendőr a faluban.

Tartja a kapcsolatot az üzletekkel, hivatalokkal, intézményekkel és civil szervezetekkel. Sok segítséget kap a faluvezetéstől, valamint a lakosoktól. Megbíznak benne, és előszeretettel fordulnak hozzá segítségért.

– Civilként, munkaidőn kívül is megkeresnek. Körzeti megbízottnak lenni huszonnégy órás munka. Fontos, hogy precíz, megbízható és segítőkész legyek, hiszen én képviselem a rendőrséget a faluban. A lakosság pedig számít rám – jegyezte meg a fiatal kmb-s.

Előfordult olyan eset, hogy a lakosoktól kapott információ alapján értek tetten egy elkövetőt a polgárőrséggel közösen. Utóbbi szervezettel kifejezetten szoros kapcsolatot ápol, szabadidejében mint szolgálatirányító segíti a helyi polgárőr egyesület munkáját.

Feleségét a rendőrségnél ismerte meg, akivel 2014-ben összeházasodtak és családot alapítottak Tomajmonostorán. Párja ügyviteli, irodai dolgozó, ő pedig közterületen lát el szolgálatot, így a munkát sem nehéz összeegyeztetniük.

Vilmos úgy érzi, révbe ért az élete, ott van, ahol lennie kell. Szülőfalujában találta meg a boldogulást.