A füredi ezermester egyben szenvedélyes régiséggyűjtő is

Nem is igazi gyűjtemény, melyben nem találunk egykor forgalomban lévő bankjegyeket, pénzérméket. Felért egy rögtönzött numizmatikai tárlattal, mikor Szövetes András kipakolt az asztalra.

Bármilyen forintcímlet forgalomba került eddig Magyarországon, abból egy darab nála biztos fellelhető. Pengő, fillér, forint, az aprótól egészen a nagyobb címletekig. Közben számos olasz és egyéb külföldi pénzérmék is előkerülnek.

Ottjártunkkor, túlzás nélkül állíthatom: bemutatta nekünk a magyar érmetörténet elmúlt százötven esztendejét. Vagy talán kétszázat.

– Fiatalkoromban még bélyegeket és képeslapokat is gyűjtöttem. Talán az volt az első igazi gyűjteményem. Mikor megnősültem, elosztogattam őket. Egyszerűen ráuntam – magyarázza.

Régiségek kezdték el érdekelni, elsősorban szerszámok és használati tárgyak. Főként azokban lelte örömét, amiket sikerült némileg felújítania. Ebben máig nem változott.

Szenvedélye közel harminc évvel ezelőtt kezdődött. Érdeklődési köre egyre csak bővült, fegyverek, régi órák, majd bányász- és viharlámpák gyűjtésébe is belefogott.

– Ez egy eredeti 1848-as fokos – mutatja.

Előkerült egy első világháborús, négyélű bajonett is. Gondosan ápolja, kezeli, nehogy a rozsda további károkat okozzon rajta. Nagy figyelmet fordít minden apró részletre, hiszen az állagmegóvás e hobbi egyik legfontosabb része. Aki régiségeket gyűjt, nem lehet hanyag.

Számos olyan tárgy van a birtokában, mely különleges a számára. Egyikhez egy jó történet fűzi, másiknak a kialakítása fogta meg. Nagyon szereti a famunkát, régi kéziszerszámokat is gyűjt. A legkülönlegesebb egy 1925-ös kézi gyalu, melyet büszkén mutat meg az érdeklődőknek.

– A szerszámok mellé nem kellett sokat várni a használati tárgyakra sem. Régi iskolacsengők, kolompok és hurkatöltő egészítette ki az addigi gyűjteményemet – meséli András.

Ha nem muszáj, semmitől nem válik meg. Vallja, hogy minden újrahasznosítható. Ezt jól bizonyítja, hogy feleségével papírbrikettet gyártanak, és azzal fűtenek télen. Az már csak a hab a tortán, hogy a papírdaráló a saját találmánya. Ráadásul a különböző munkafolyamatokhoz igénybe vett vizet is újrahasznosítja.

– Sok mindent megvásárolhatnék, de jobb az, ha magam készítem el. Eltelik vele az idő, a saját gyártmánynak pedig nagyobb az értéke, mint a vásárolt terméknek. Jobban kötődöm hozzá – érvel.

– Az udvaron lévő régi bányászlámpákat például napelemmel láttam el, így költséghatékony módon működnek. Nappal töltődnek, este világítanak – mutatja a legnagyobb megdöbbenésünkre.

Régen szívesen vállalt tetőfelújításokat, egy ilyen alkalommal érdekes leletre bukkant. Egy idős hölgy nádtetős istállójának tetején dolgozott. Mikor lebontották az elhasználódott nádat, két párbajtőrre, vívókardra bukkant.

Ez a két párbajtőr a gyűjteménye legkülönlegesebb darabja. Az idős hölgy odaajándékozta neki a viszonylag jó állapotban lévő kardokat. Mint később kiderült, ezek valóban értékes darabok.

Gyűjteménye legtöbb darabját kapta, vásárolta vagy cserélte. Ha lát valamit, ami megtetszik neki, esetleg még nem rendelkezik vele, az egyből felkelti az érdeklődését. Kutat utána, igyekszik megismerni és természetesen beszerezni azt. Ha pedig valami hozzánőtt a szívéhez, az jegyet váltott a hatalmas gyűjteménybe, a jövőbe...