2019.02.27. 19:47
Azért dolgozik, hogy a nyenyere újra régi fényében tündököljön
Tekerőlant, nyenyere, nyekerő, szentlélekmuzsika, kolduslant és forgólant. Ezek az elnevezések mind ugyanazt a hangszert takarják.
Balla Tibor többszörös Arany Páva- és Vass Lajos-díjas népművész
Fotó: Mészáros János
Bár a 10. században egész Európában elterjedt a tekerő, a múlt század elejére régi fénye megkopott. Megyénkben Balla Tibor többszörös Arany Páva- és Vass Lajos-díjas népművész az egyedüli, aki igyekszik átadni a fiatalabb generációnak a nyenyere megszólaltatásának művészetét
– Harminc évvel ezelőtt vettem a kezembe a tekerőt. Az se most volt! – legyint a mezőtúri születésű, de Kunszentmártonban élő Balla Tibor népzenész, előadóművész.
Valóban, harminc év hosszú idő. Ennyi idő alatt Tibor bebarangolta hangszerével az országot, kicsikkel és nagyokkal ismertetve meg a tekerőlantot és általa a népzenét. Nagyapja volt a mestere e hangszernek, de az unoka már nem találkozhatott a zenésszel.
Annál többet hallott azonban róla, családja szívesen osztott meg számos történetet a nagypapáról. A zene iránti szeretetét vélhetően tőle örökölte, no meg édesanyjától, aki tehetséges néptáncos volt.
– Nagyapám a negyvenes években hunyt el, a tekerője is elveszett, az soha nem volt a kezemben. Jászberényig kellett utaznom, hogy valaki megtanítson e hangszeren játszani – fűzi hozzá Tibor, aki a tekerő- és citerajátékot – mert bizony Tibor citerán is játszik – a Jászberényi Népzenei Iskolában tanulta.
A férfi azóta száz és száz gyermeket és felnőttet varázsolt el muzsikájával. Bárhol felcsendül Tibor zenéje, megállnak körülötte az emberek, van, hogy dalra is fakadnak. Mások legszívesebben kivennék Tibor kezéből a tekerőt, hogy kipróbálhassák azt. A zenész ezt meg is engedi.
– Tanítványom még nincs, egyelőre nem tudom kinek átadni tudásomat. Vajon mi lesz a jövője ennek a hangszernek? – töpreng hangosan Balla Tibor. A kérdés különösen elgondolkodtató, főleg úgy, hogy Tibor szerint ő az egyedüli tekerős a környéken.
– Jómagam mindennap kézbe veszek egy-egy hangszert. A református templom istentiszteletein, Kunszentmártonban például citerázok, így az egyházi dalokat muszáj megismernem és megtanulnom. Ezért gyakorlok nap mint nap – magyarázza az előadó, aki szerint citerája csodálatos, de egyben ördöngös hangszer is.
A nagyobbacska hegedűhöz hasonló testen rengeteg alkatrész sorakozik, birkabélből készült húrok, billentyűk, forgók. Olyan, mintha többféle hangszert ömlesztettek volna egybe. Hogy pontosan hogyan ad hangot a tekerőlant, nem is próbálja Tibor elmagyarázni, annyira bonyolult dolog.
Azt viszont elmeséli, hogy a birkabélhúrokat hajdanában úgy szerezték be a hangszerkészítők a juhászoktól, hogy egy bizonyos ideig muzsikálni kellett értük a pásztoroknak. Igen, ez a zene a legutóbbi időkben a szegény ember muzsikája volt.
Balla Tibor büszke arra, hogy citera- és tekerőlant-muzsikáját, mint nemzeti értéket felvették tavaly a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Értéktárba. Arra pedig különösen, hogy már tíz alkalommal vihette haza az Arany Páva díjat – először 1999-ben.
Tibor most abban reménykedik, előbb-utóbb akad olyan fiatal, aki hajlandó megtanulni a nyenyere megszólaltatásának művészetét.