Azért dolgozik, hogy a nyenyere újra régi fényében tündököljön

Bár a 10. században egész Európában elterjedt a tekerő, a múlt század elejére régi fénye megkopott. Megyénkben Balla Tibor többszörös Arany Páva- és Vass Lajos-díjas népművész az egyedüli, aki igyekszik átadni a fiatalabb generációnak a nyenyere megszólaltatásának művészetét

– Harminc évvel ezelőtt vettem a kezembe a tekerőt. Az se most volt! – legyint a mezőtúri születésű, de Kunszentmártonban élő Balla Tibor népzenész, előadóművész.

Valóban, harminc év hosszú idő. Ennyi idő alatt Tibor bebarangolta hangszerével az országot, kicsikkel és nagyokkal ismertetve meg a tekerőlantot és általa a népzenét. Nagyapja volt a mestere e hangszernek, de az unoka már nem találkozhatott a zenésszel.

Annál többet hallott azonban róla, családja szívesen osztott meg számos történetet a nagypapáról. A zene iránti szeretetét vélhetően tőle örökölte, no meg édesanyjától, aki tehetséges néptáncos volt.

– Nagyapám a negyvenes években hunyt el, a tekerője is elveszett, az soha nem volt a kezemben. Jászberényig kellett utaznom, hogy valaki megtanítson e hangszeren játszani – fűzi hozzá Tibor, aki a tekerő- és citerajátékot – mert bizony Tibor citerán is játszik – a Jászberényi Népzenei Iskolában tanulta.

A férfi azóta száz és száz gyermeket és felnőttet varázsolt el muzsikájával. Bárhol felcsendül Tibor zenéje, megállnak körülötte az emberek, van, hogy dalra is fakadnak. Mások legszívesebben kivennék Tibor kezéből a tekerőt, hogy kipróbálhassák azt. A zenész ezt meg is engedi.

– Tanítványom még nincs, egyelőre nem tudom kinek átadni tudásomat. Vajon mi lesz a jövője ennek a hangszernek? – töpreng hangosan Balla Tibor. A kérdés különösen elgondolkodtató, főleg úgy, hogy Tibor szerint ő az egyedüli tekerős a környéken.

– Jómagam mindennap kézbe veszek egy-egy hangszert. A református templom istentiszteletein, Kunszentmártonban például citerázok, így az egyházi dalokat muszáj megismernem és megtanulnom. Ezért gyakorlok nap mint nap – magyarázza az előadó, aki szerint citerája csodálatos, de egyben ördöngös hangszer is.

A nagyobbacska hegedűhöz hasonló testen rengeteg alkatrész sorakozik, birkabélből készült húrok, billentyűk, forgók. Olyan, mintha többféle hangszert ömlesztettek volna egybe. Hogy pontosan hogyan ad hangot a tekerőlant, nem is próbálja Tibor elmagyarázni, annyira bonyolult dolog.

Azt viszont elmeséli, hogy a birkabélhúrokat hajdanában úgy szerezték be a hangszerkészítők a juhászoktól, hogy egy bizonyos ideig muzsikálni kellett értük a pásztoroknak. Igen, ez a zene a legutóbbi időkben a szegény ember muzsikája volt.

Balla Tibor büszke arra, hogy citera- és tekerőlant-muzsikáját, mint nemzeti értéket felvették tavaly a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Értéktárba. Arra pedig különösen, hogy már tíz alkalommal vihette haza az Arany Páva díjat – először 1999-ben.

Tibor most abban reménykedik, előbb-utóbb akad olyan fiatal, aki hajlandó megtanulni a nyenyere megszólaltatásának művészetét.