Ritkaság Kunszenten: magyar állampolgársági esküt tett egy férfi

– Ne legyen büntetett előéletű és beszélje a magyar nyelvet – sorolja a magyar állampolgárrá válás két legfontosabb feltételét Nikola Stricevic. A férfi csütörtökön tette le magyar állampolgársági esküjét Kunszentmártonban.

– Jelenleg Szerbcsernyén élek, de nagyon sok szállal kötődöm Magyarországhoz. Ezért gondoltam úgy, hogy megszerzem a magyar állampolgárságot. A szabadkai konzulátuson indítottam volna el a honosítási eljárást, de ott azt mondták, csak másfél hónap múlva foglalkoznak az ügyemmel – meséli Nikola, aki egy nap látogatóba utazott Kunszentmártonba nagynénjéhez.

A rokon ugyancsak szerb születésű, de ő már évekkel ezelőtt megszerezte a magyar állampolgárságot, méghozzá a tiszazugi városban.

Ezen a látogatáson fogant meg a gondolat Nikolában: mi lenne, ha ő is Kunszentmártonban tenné le az állampolgári esküt.

– Elmentem a kormányablakhoz és megérdeklődtem mindent. Kiderült, nincsen semmi akadálya... Csak a fotó hiányzott magamról, de azt gyorsan csináltattam. Délutánra visszahívtak egy beszélgetésre, ahol arra voltak kíváncsiak, mennyire beszélem jól a magyar nyelvet. Hétköznapi dolgokról csevegtünk... A papírjaimat, a kérelmemet végül befogadták.

Mindez tavaly április 20-án történt. Nikola most, januárban kapta az értesítést honosításának időpontjáról. Az ünnepséget a kunszentmártoni polgármesteri hivatalban tartották csütörtökön a férfi családja jelenlétében.

– Egy ilyen ünnepség nekem mindig öröm és megtiszteltetés, hiszen a magyar nemzet így is gazdagodik egy fővel. Ráadásul tudom, hogy az érintett ember életében ez egy nagy dolog. Az pedig, hogy minket, Kunszentmártont választott, bizalmat feltételez – fűzi hozzá Wenner-Várkonyi Attila polgármester.

Megtudjuk, az ünnepséget mindig az anyakönyvvezető kezdi el, de jogszabály szerint az eskü szövegét a polgármester mondatja el a jelentkezőkkel. Nikola esetében is így volt. Kunszentmártonban egyébként jobbára Romániából és Szerbiából érkeznek honosítási kérelmek.

Kétségtelen, hogy Nikola nagynénjének, Jokity Zitának köszönheti, hogy Kunszentmártonban lett magyar állampolgár. Zita évekkel ezelőtt egyedül érkezett hazánkba úgy, hogy alig ismerte a magyar nyelvet. Először Battonyán élt és dolgozott tanítóként, 2008-ban költözött Kunszentmártonba.

A Tiszazugba a szerelem hozta, párja itt él.

– Szívemben ma már ugyanolyan szeretett ország Magyarország, mint Szerbia. És igen, ma már ugyanúgy libabőrös leszek a magyar Himnusz hallatán is, mint amikor a szerb csendül fel... – árulja el Zita.

Nikola annyit fűz hozzá, végtelenül boldog, hogy megszerezte az állampolgárságot, mert ezzel is le tudja róni a tiszteletét a nagyszülei előtt, akik még a régi Magyarországon születtek.

– Úgy érezzük, végre visszataláltunk a gyökereinkhez...

Sokat készült a másnapi órákra

A ma is Kunszentmártonban élő Jokity Zita első évei nem voltak könnyűek Magyarországon.

– Battonyán tanítottam szerb származású gyermekeket – magyarul és szerbül! Izgalmas feladat volt, hiszen a diákok alig beszéltek szerbül, én meg alig tudtam magyarul. Nagyszüleimtől hallottam pár szót, mint például a gyün, meg eztet, és a kölkel. Ezeket kevéssé tudtam hasznosítani itt – nevet Zita.

– Így hát a gyerekek tanultak tőlem szerbül, én meg tőlük magyarul. Minden időmet a másnapi órára való felkészülésre fordítottam. Egy órakor értem haza a suliból, akkor elővettem a tankönyvet, elolvastam a másnapi tananyagot, aláhúztam benne az ismeretlen magyar szavakat, azokat lefordítottam, majd megtanultam magyarul előadni az egészet.

– Három tanév alatt jutottam el oda, hogy már majdnem minden szakszót megértettem – idézi fel a nyelvtanulás roppant nehéz időszakát a ma már magyarul gyönyörűen beszélő Zita.