Miért robbantották fel a szolnoki vasúti Tisza-hidat?

1919-ben egy vesztes világháború után számunkra is kedvezőtlenül alakult a katonai helyzet. Az antant hatalmak engedélye nyomán a román hadsereg április 16-án átlépte a demarkációs vonalat, és megkezdte előnyomulását a Tiszántúlon.

Ekkor mutatkozott meg igazán Szolnok stratégiai szerepe, mint folyami átkelőhely és vasúti csomópont. Mind a Debrecen irányából, mind az Arad felől jövő vasúti szállítmányok itt haladtak át a szolnoki vasúti hídon, majd a megyeszékhely állomását elhagyva, továbbdübörögtek a főváros, illetve Hatvan irányába.

Május 2-án a románok elérték Szolnokot. A „vörös csapatok” rémhíreket kaptak: Besenyszög felől is ellenséges csapatok közelednek Szolnok irányába.

A vasúti hídon átgördült az utolsó páncélvonat.

Félő volt, hogy a román vasúti szerelvények is áthatolnak a folyót átívelő szerkezeten. Nem tudták, hogy az antant parancsa megtiltotta az ellenség további előnyomulását a Tiszán. A fejetlenség következménye lett a vasúti Tisza-híd felrobbantása.

Egy legenda szerint maga Kun Béla adott közvetlen utasítást a vasúti híd levegőbe repítésére. A dokumentumok ezt nem támasztják alá. A MÁV Archívumban őrzött feljegyzés pontosan elmeséli az átkelő elpusztítását.

Ezek szerint a hidat 1919. május 2-án este 19 óra 45 perckor az 1. vörös ezred műszaki előadója Appels Hoffer János robbantotta fel. Pár nap múlva megvizsgáltatták a híd állapotát.

A szemlét végző mérnök a következő véleményt adta róla: „…A kétvágányú hídnak két medernyílása van, egyenként 95 méter hosszú, ezen két medernyílás közül a Szolnok felőli hídszerkezetnek Szajol felőli vége a vízbe zuhant, a Szolnok felőli vége pedig a pillérhez támaszkodik…”

A leírásból az tűnik ki, hogy nem a fővárosból jött a parancs, hanem a hídfőparancsnokságtól. A vasúti átkelő hiányát azonban hamar megérezték.

Július folyamán, amikor megindult az offenzíva a Tiszántúlon lévő románok ellen, a még épségben lévő közúti hídra akartak síneket fektetni. Nem nagy sikerrel! Ez utóbbi tevékenység egy technikatörténeti kuriózum maradt.

Miután a románok megszállták Szolnokot, hozzákezdtek a vasúti Tisza-híd helyreállításához. Ne gondoljunk valami önzetlen segítségre! Azért volt ennyire sürgős a megszállóknak az építés, hogy a magyar vasúttól jóvátétel címén elrekvirált mozdonyokat és vasúti kocsikat minél hamarabb útnak indítsák Románia felé.

Így hát rekordgyorsasággal szeptember 26-ra helyreállították a vasúti Tisza-hidat, amely a leírás szerint egy Kohn-rendszerű szükséghíd volt. Csak úgy megjegyezzük, ez is magyar találmány volt! (1887-ben Feketeházy János tervei alapján Kohn János mutatta be ezt az újítást.)

A szolnoki szerkezetet megtekintő magyar mérnökök véleménye szerint azonban: „… a szóban lévő híd-provizórium az árvíznek, sem jégzajlásnak ellenállni nem képes, minthogy az folyammederben fekvő, lerobbantott régi vasszerkezeten fekszik…”

Persze ennek az árát is a magyar állammal akarták kifizettetni, amire jogos felháborodás lett a válasz. Az egész szerkezet ugyanis a magyar vasutak tulajdonát képezte. Ez került valahogy a győztesek kezébe.

Végül valami kompromisszum jött létre: így a románok csak az általuk adott vasszerkezetek és faanyagok árát fizettették ki a magyarokkal. Az ideiglenes hídprovizórium mindenesetre elbírta a Románia felé elindított 1291 mozdonyt és 4280 vasúti kocsit, amelyek örökre elhagyták az ország területét.