Ha ártéren rekedt kishalakat talál, jelezze a horgászegyesületnek!

Tiszasülynél például a hónap elején végzett halmentést a Közép-Tisza-Vidéki Horgász Egyesületek Szövetsége.

– A Tisza általunk hasznosított területe kétezer-hatszáz hektár, ha a medrében van. Amikor kiönt, ez a terület huszonhat–harmincezer hektárra duzzad, igen nagy tehát az a terület, ahol gödrökben, mélyedésekben maradhatnak kint kishalak – mutatott rá Donkó Péter szövetségi titkár.

– Lehet, hogy erről nekünk nincs tudomásunk, mert csak közelről látszik, de az arra járó horgász észreveheti.

Bármennyire is természetbarát megmozdulásnak tűnne, a jogszabály azt nem engedi meg, hogy a horgászok saját szakállukra halmentésbe kezdjenek.

– A hasznosítónak viszont ez kötelessége, de mi is csak úgy intézhetjük, ha előtte a halászati hatóságtól erre engedélyt kérünk – figyelmeztet Donkó Péter.

– Ha az engedély megvan, akkor intézkedhetünk, és csak olyan személy végezheti a mentést, aki ehhez megfelelő szakképzettséggel és eszközökkel rendelkezik. A szigorú előírás azt a célt szolgálja, hogy megakadályozza az ártéren rekedt halak kereskedelmi forgalomba hozatalát, a halivadékokra is megvan ugyanis a fizetőképes kereslet.

– Aki ilyen helyet talál, azt arra kérjük, nekünk jelezze a területi engedélyen feltüntetett elérhetőségünkön, a helyszín pontos, megadásával. Mi kimegyünk, mintát veszünk, behozzuk és megvizsgáltatjuk halbiológussal.

A törvény szerint akkor lehet visszahelyezni az ivadékokat a folyóba, ha a halak nyolcvan százaléka őshonos faj. Nyilván, nem kezdjük el kiszedegetni az ivadékok közül mondjuk a busát, a válogatással járó tortúrát nem is viselnék el az ilyen kicsi halak – magyarázta Donkó Péter.

Azt is elmondta, bár a horgászok azt hiszik, egyszerű kifogni ezeket a kishalakat, ez egyáltalán nem igaz. Bokrokkal, növényekkel, fatuskókkal borított területeken kell küszködniük, például elöntött szántóföldön sem lehet elhúzni a hálót. Így mérlegelniük kell azt is, a halmentés költsége meghaladja-e a mentendő halak értékét.

– Százszázalékosan tehát nem tudjuk a halakat megmenteni, de vittünk vissza a Tiszába kis pontyokat, szürke harcsákat, nagyon sok keszegféle ivadékát, és a védett halfajok közül réti csíkot is. Minimum három év múlva érezni is lehet majd a számottevő pontyszaporulatot a fogásokon – számolt be az eredményekről.

– A nyári nagy hőségben a nagyobb mélységű kubikokról, csatornákról sem mentünk most, hanem csak ősszel, amikor hűvösebb van és nagyobb az esélye, hogy az ivadékokat élve tudjuk tartani, míg visszajuttatjuk a folyóba.

– Kánikulában könnyen elpusztulnának. A július eleji mentésnél huszonnégy fokos volt a víz, a kifogott kishalak a tároló kádban két órán belül pipálni kezdtek, hiába kaptak oxigént, így ez is behatárolta, meddig tarthatott egy mentés.

Nagyon sok időszakosan vízborított ártéri kubik is van a Tisza árterén. Ott a folyóra szóló engedély érvényes, a szolnoki Ártéri Horgásztó kivételével, így ezeket meg lehet horgászni.