Újra divat a befőzés: a hagyomány mellett megfér az újdonság

A sárgabarack már érik, a vásárlók egyre gyakrabban találkozhatnak vele a piacokon.

Átlagosan kilónkénti négyszáz forintos árat kell fizetni az aranysárga finomságért. Aki maga készít belőle lekvárt vagy dzsemet, jobban jár, mintha boltban vásárolná. Tény, hogy könnyű és gyors megoldás leemelni a ragacsos finomságot a boltok polcairól. Ám ennek a kényelemnek minden szempontból meg kell fizetnünk az árát...

A minőségi termékek magasabb árkategóriát képviselnek, és még így sem mentesek az adalékanyagoktól. Az olcsóbb készítmények összetevői pedig legtöbbször finoman szólva sem bizalomgerjesztők. Így tehát, akik egészséges finomságra vágynak, maguk készítik el azt.

A szolnoki Knall Erzsébet szintén az utóbbi nézetet vallja. A lekvárkészítés tradícióit a mai napig őrzi.

– Erdélyből származom, onnan hoztam magammal a lekvárfőzés tudományát. Mi bizony tartósítószer nélkül készítjük, kizárólag a gyümölcsöt használjuk! Több napig tart a folyamat. Az elsőn csak főzzük, addig míg el nem tűnik az összes pára. Ezt komolyan kell venni, hiszen ha marad egy kis nedvesség, bepenészedik a lekvár! Nagyon sűrű lesz a végeredmény, szó szerint megáll benne a kanál – részletezi mosolyogva a hölgy.

Szemléltetésként megjegyzi, hogy húsz kiló gyümölcsből jó, ha kijön hat üveg lekvár. Ezeket száraz dunsztba teszik, majd két-három napig állni hagyják. Nagy titok még, hogy fejjel lefelé fordítják az üveget, így nem marad a tetején levegő.

Ám nemcsak a lédús gyümölcsök, de gyakran a csilipaprika is a befőttes (vagy legalábbis a csatos) üvegekbe kerül a nyáron. Vannak ugyanis olyanok, akik tüzes finomságot készítenek a pikáns csemegéből.

– Kedvelem a mediterrán konyhát, melynek egyik ínyencsége a csiliolaj. Bár számos receptje létezik, én mégis a legegyszerűbb módon készítem. A hatás viszont így sem marad el – meséli a szolnoki Kovács Gergely.

Hozzátéve, hogy a sültekhez és számos tésztaféléhez is kiváló ételkísérő elkészítéséhez nem kell más, mint két-három darab jól kiszárított csilipaprika, olívaolaj és egy csipetnyi bors. Mindezeket három-négy decis üvegben tegyük el a téli napokra.

– Amellett, hogy elsőrangú csemege, mértékkel fogyasztva még egészséges is a paprikában lévő vitaminoknak és ásványi anyagoknak köszönhetően – magyarázza a fiatalember.

Csatni, a sokoldalú szósz

A dél-ázsiai eredetű szószféleség ma már az egész világot meghódította. Elkészítése pofonegyszerű, ízesítése szinte a végtelenségig variálható. A finomság egy csinos kis üvegben kiváló ajándék lehet. Az elkészült szósz azonnal fogyasztható, de a kamra polcán is eláll egy különleges alkalomig.

Íme egy kiváló csatnirecept:

Nyolc szem nem túl érett sárgabarack, egy alma, egy kis fej hagyma, egy hüvelykujjnyi gyömbér, egy deciliter fehérbor, egy evőkanál vaj, egy kis kanál curry fűszer, só, bors. A gyümölcsöket és a hagymát felkockázzuk, megpirítjuk a vajon. Fűszerezzük, majd felöntjük a borral és puhára pároljuk. Húsok mellé kiváló kísérő.