Várják az új szobáikat a szociális otthon lakói

– A szociális otthon sikeres pályázatból újul meg, és hosszú távon költségtakarékosabb lesz. A Pavilon épületnek már kész a hőszigetelése, a nyílászárók cseréje, most készül az akadálymentes bővítéshez a nyaktag, már a liftet is szerelik, folyik a fürdőszobáknál a szerelvényezés is.

– A megújult épületbe átköltöztették az 1993-ban készült épületből a lakókat, mert ott is teljes nyílászárócsere lesz – mondta Tatár Zoltán. – A kivitelezést a lakók és hozzátartozók is megértéssel fogadták, amit most is nagyon köszönünk – tette hozzá az alpolgármester, akitől megtudtuk, az otthon legrégebbi épülete több mint százéves, így arra is ráfér a felújítás.

Az elnyert pénz mellé azonban az önkormányzat is jelentős támogatást nyújt a beruházáshoz. Egy másik pályázat segítségével új, háromszázötven adagos konyha is épült, ott is az utolsó munkákat – burkolás, hőszigetelés – végzi a kivitelező. A beruházást heti rendszerességgel ellenőrzik a polgármesteri hivatal és a kivitelező szakembereivel, hiszen működő intézményben kell munkát végezni.

Az önkormányzat azonban nemcsak a szépkorúakra gondol, hanem a fiatalokra is. A Rákóczi út 16. szám alatti önkormányzati felújított épületből Esélyotthont alakított ki harminchat év alatti fiataloknak.

A lakásokra már kiírták a pályázatot, és akik ősszel beköltözhetnek, azok két évig nem fizetnek lakbért, csak a rezsit – ezzel segíti őket a város – tudtuk meg Tatár Zoltántól.

A Boncz házaspár egyike azoknak, akik a szociális otthonban már beköltözhettek a felújított, modern épületrészbe. A kilencvenhárom éves Boncz Illés 2007 óta, felesége, Gulyás Anna, 2010 óta, lakik az otthonban.

Az idős párnak egy lánya és egy fia van, valamint négy unokája és hat dédunokája –tudom meg kísérőmtől, Szűcs Zsuzsannától, aki augusztustól megbízottként látja el az intézményvezetői feladatokat.

A Pavilon épület második emeletén egy szép, tágas szobába léptünk be, a polcokon, sőt még a párnán is családi képek fogadtak. Boncz Illés és felesége reggeli után kis pihenőjét tartotta. A férj kezében lévő párnán két dédunoka, Lilla és Benike vigyáz rájuk.

– Egészen másképp érzi magát az ember, amikor látja ezt a szép színösszhatást, ami itt fogadott bennünket. Örömmel látjuk a fejlődést, vártuk is már, de ez nagyon nagy munka, hónapokig tart. Olyan ez, mint otthon a meszelés, amikor mindent szét kell szedni, majd vissza kell pakolni – mondta a férj.

– Amikor visszaköltözhettünk, kaptunk egy új tévét is. Már csak azt várjuk, hogy elkészüljön a lift, hiszen akkor az udvarra is ki tudunk menni, mert a lábaim már nem nagyon bírják ezt a sok lépcsőt. Mivel szeretjük a szépet, a személyes tárgyakat magunk körül, természetesen az emlékeket is kiraktuk – árulta el Ancika néni.