Magyarok, csángók és jászok kötődését mutatja be a kiállítás

A magyarok, csángók és jászok mélyen gyökerező, több ezer évre és több ezer kilométerre visszanyúló közös múltját bemutató néprajzi tárlaton Péterbencze Anikó néprajzkutató, a kiállítás rendezője köszöntötte a résztvevőket. Ezután Petrás Mária Prima Primissima és Magyar Örökség díjas énekművész olyan régi dallamokat énekelt, amelyek időutazásra hívták a közönséget az ősök világába.

A Kárpátokon túlról pedig egy Moldvából érkezett csángó csoport dalcsokra üzent. Dr. Szabó Tamás polgármester köszöntőjében a jelenlévők figyelmébe ajánlotta a hagyomány-történeti kiállítást, melyet a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Régészeti Intézete részéről Dr. Lángó Péter, egyetemi docens nyitott meg. „Szóla Magyar: hej! ki tudja. Merre van, a hazánk útja?” idézte a kérdést Arany János Rege a csodaszarvasról című költeményéből. Persze nem véletlenül, hiszen a költőt az a steppei hagyomány ihlette, mely a szarvast űző vadászok történetén keresztül mutatja be a népek vándorlását Napkeletről Napnyugatra. Művében szerepelnek a jászok őseiként azonosított alánok is, hagyatékukban nagy hagyománya volt a mitológiai szarvasnak.

A történeti kiállítást bemutató anyagból megtudhattuk többek között, hogy a Kárpát-medencében hont foglalt magyarság adott otthont a keletről érkező jászoknak. A csángók nem csak a magyar kulturális hagyományok egyik legeredetibb emlékeit őrzik, hanem mai napig azon a területen élnek, ahol a magyaroknak a Kárpát-medencébe való beköltözés előtt az utolsó szálláshelye lehetett és ahol a középkorban a jászok legközelebbi rokonai éltek.